Szívesség vagy gyerekkereskedelem? – így működik a béranyaság a világ körül

Az elmúlt hónapokban jelentős társadalmi vita alakult ki Olaszországban, miután a milánói prefektus elutasította két homoszexuális férfi béranyától született gyermekének olaszországi anyakönyvezését. Bár Olaszországban 2004 óta törvény tiltja a béranyaság minden formáját, 

és külföldre utaztak az üzlet megkötéséhez. 

A Meloni-kormány bekeményített

A Meloni vezette kormány szigorított az egy évvel korábban enyhített szabályozáson. A képviselőház igazságügyi bizottsága elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely szerint a béranyaság bűncselekménynek számít, akkor is, ha maga az üzlet az országon kívül köttetett. A törvényjavaslat következtében több esetben felmerült az a probléma, hogy a különböző prefektusok ettől kezdve nem voltak hajlandóak anyakönyvezni az azonos nemű párok külföldön született gyerekeit. Azzal, hogy idén a béranyaság felett legtovább szemet hunyó milánói prefektus is elutasította egy így született gyerek nyilvántartásba vételét, Olaszországban törvényen kívül maradtak a béranyáktól született gyerekek.

Az amerikai filmekből jól ismerjük a béranyaság fogalmát, ahogy azt is látjuk, mennyi jogi civódással jár egy ilyen, sokszor lelketlennek tűnő akció. 

de legalábbis az anyagi juttatásokkal járó magzatkihordást. 

Ennek ellenére az elkeseredett gyermektelen párok mindenre hajlandóak, hogy saját utóduk szülessen; ahogy mindig lesz olyan is, aki pénzért bármire képes. Bár egyre kevesebb ország engedélyezi, a béranyaság egy egész világot behálózó, több milliárd dolláros üzletággá nőtte ki magát.

A megengedő országokban a béranyaságot választhatják olyan heteroszexuális párok, akiknek nem lehet gyerekük, valamint akár egyedülálló személyek és azonos nemű párok is. Utóbbiak képviselik a piac egyharmadát. Orvosilag kétféle módját különböztetjük meg: egyrészt van, amikor a méhet adó nő petesejtjét termékenyítik meg mesterséges módon; a másik esetben pedig a megtermékenyített magzatot ültetik be.

Míg utóbbi esetében a gyermeket kihordó nő anyagi juttatásban részesül, előbbinél önkéntesen, „szívességből” vállalja, és csak a felmerülő költségeket fizetik a gyermeket vállaló szülők. Ezzel kapcsolatban több európai ország is megengedőbb. Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Portugáliában és az Egyesült Királyságban a pénzjuttatásért cserébe vállalt béranyaságot a törvény bünteti, a magzatokat önkéntesen kihordó nőket és az így gyermeket vállalókat viszont nem.

Magyarországon nem számít büntetőjogi tényállásnak a béranyaság, viszont nem szerepel az egészségügyi törvényben felsorolt kizárólagos humán reprodukciós eljárások között, ami azt jelenti, hogy Magyarországon magyar szakorvosok által jogszerűen nem végezhető el.

Így használják ki a béranyákat a gazdagok az USA-ban

Az Egyesült Államok a nyugati világ legnagyobb béranya-paradicsoma, annak minden árnyoldalával együtt. Bár elsőre nemes gesztusnak, mindkét fél számára kifizetődő eljárásnak tűnhet,

Ha valaki „megrendel” egy gyereket, gyakran sokkal inkább egy árucikknek tekinti, amiről úgy gondolja, nem kell kifizetnie, ha „selejtes”, és gond nélkül visszadobhatja. Így járt például egy thaiföldi béranya által kihordott ausztrál kislány, Gammy is, akit szülei nem voltak hajlandóak elfogadni, mivel Down-szindrómával született. 

A béranyákat sokszor csak egy két lábon járó inkubátorként kezelik a gazdag megrendelők. A BBC egy béranya, Shanna történetét mutatta be, akit állítása szerint kezdetben a jó szándék motivált, hogy segítsen azokon, akiknek nem lehet gyermekük. Shanna összeakadt egy híres, jómódú amerikai nővel, 

A béranyákkal pedig szívtelenül bánt, akik közül ketten el is vetéltek, de a nő pénze „megtérült”: két másik élet árán született egy gyereke.

Amerikában egyébként számos sztár dönt a béranyaság mellett, és egyre gyakoribb tényező a kényelmi szempont, hogy ne a saját testüket „terheljék” a magzat kihordásával és megszülésével.

Még elszomorítóbb a helyzet azokban az országokban, ahol a nők nem önszántukból jelentkeznek a magzatok kihordására, hanem a lehetetlen életkörülmények kényszerítik bele őket. Korábban Indiába és Thaiföldre is sokan jártak, hogy anyát keressenek a gyereküknek, de 2015-ben mindkét ország szigorított az addigi törvényein, így mára már nehezebb külföldiként indiai vagy thai béranyát alkalmazni. Helyette újabb szegény országokba ért el az ipar, például Kambodzsába és Nepálba.

mind a születendő gyermek, mind az őt kihordó anya jogainak megsértése miatt. Éppen ezért Európában a törvényhozók többsége továbbra is jónak látja, ha nem ad szabad utat a csecsemőkereskedelemnek. Ugyanakkor a kérdés összetettsége miatt több országban nem született szabályozás a béranyaságra vonatkozóan, amit kíméletlenül kihasználnak azok, akik az elkeseredett szülőkből próbálnak pénzt kicsalni.

Nyitókép: GABRIEL BOUYS / AFP