Peking valóban fel akarja váltani a politikai színtéren a Közel-Keleten hosszú évtizedek óta fennálló amerikai hegemóniát, vagy valami más motiváló erő van a háttérben?
Írta: Tárik Meszár, MCC Migrációkutató Intézet
Kína az elmúlt időszakban fokozta diplomáciai jelenlétét a Közel-Keleten, és afféle béketeremtőként lépett fel a régióban. Fontos azonban feltennünk a kérdést: pontosan mi az oka Peking egyre aktívabb Közel-Kelet-politikájának, és a gazdasági vonatkozások mellett milyen mértékben érvényesülnek a politikai dimenziók?
A 2010-es évektől kezdve az amerikai Közel-Kelet-politika súlyos csapást szenvedett, amit legfőképpen az iraki és afganisztáni katonai intervenciók sikertelensége idézett elő. Ebből kifolyólag véget ért az USA dominanciájával jellemezhető periódus. A fenti kudarcok mellett egy további ok is megemlíthető, ami nem más, mint Kína gazdasági felemelkedése, ami kétségkívül egyre inkább megkérdőjelezi az Egyesült Államok által dominált világrendet.
Az USA vezetése erre reagálva 2011-ben meghirdette a „Fordulat Ázsia felé” politikáját
(ez legfőképpen Kelet-Ázsiát érinti), hogy valamilyen módon kezelni tudják a Kína erősödő befolyása miatt felmerülő kihívásokat, és hogy elejét vegyék a távol-keleti ország további gazdasági sikereinek. Az USA Kelet-Ázsiára fókuszáló politikája miatt azonban űr keletkezett a Közel-Keleten, amelyet a jelek szerint Kína igyekszik betölteni.
Ami a kínai-arab gazdasági kapcsolatokat illeti, kijelenthető, hogy az Öböl-menti országok jelentékeny partnerek Kína számára, és döntő szerepet játszanak az „Övezet és út” kezdeményezés (BRI) sikeres végrehajtásában. Ez geostratégiai elhelyezkedésüknek, számottevő energiatartalékaiknak, valamint a regionális gazdaság gyors és stabil növekedésének köszönhető, amihez hozzájárul a fogyasztási cikkek és az áruk piacának gyors bővülése is. Vitathatatlan, hogy Kína ezeknek a piacoknak a fő szállítója lehet, valamint a különböző energiaforrások elsődleges felvásárlója.
A gazdaság vonatkozásában a kínai jelenlét valóban leszámol a korábbi amerikai dominanciával,
ugyanis Peking számos regionális hatalom legnagyobb kereskedelmi partnerévé lépett elő. Ilyenek többek között Egyiptom, Irán, Jordánia, Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek is. Kína kereskedelme a régióban a 2019-es 180 milliárd dollárról 259 milliárd dollárra nőtt 2021-re, míg ugyanebben az összehasonlításban az Egyesült Államok közel-keleti kereskedelme 120 milliárd dollárról 82 milliárd dollárra csökkent. Kína emellett befektet az infrastruktúrába és együttműködik a közel-keleti államokkal a technológia és biztonság terén az „Övezet és út” kezdeményezés részeként.
Kína történelmileg elkerülte, hogy regionális konfliktusokba avatkozzon be, vagy hogy közvetlenül állást foglaljon a sokszor igencsak bonyolult nézeteltérésekben. Ahelyett, hogy a hidegháború utáni időszakban megkérdőjelezte volna az Egyesült Államok hegemóniáját és katonai fölényét a Közel-Keleten, Kína másodhegedűsként részesült az USA erőfeszítéseiből anélkül, hogy anyagilag hozzájárult volna a stabilitás létrehozására tett kísérletekhez, vagy hogy szembenézett volna azon stratégiai dilemmákkal, amelyekkel az Egyesült Államok volt kénytelen. Ez a helyzet azonban ma megváltozni látszik, ugyanis
Kína egyre több közel-keleti konfliktusban is a mediátor szerepét vállalta magára.
Két jelentős fejlemény is történt az elmúlt hónapokban a régió vonatkozásában: a kínai közbenjárással létrejött szaúdi-iráni békülés, valamint az izraeli-palesztin konfliktus békés megoldását célzó kínai erőfeszítések fokozódása.
Szaúd-Arábia és Irán egy több mint hétéves mosolyszünetet követően kínai közbenjárással 2023. március 10-én megállapodott a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. A két ország viszonyának rendezése egy hosszú évek óta tartó ellenségeskedés után következett be, amely veszélyeztette az Öböl stabilitását és biztonságát, és szította a közel-keleti konfliktusokat Jementől Szíriáig. A Kína által közvetített megállapodást a két rivális közel-keleti állam vezető biztonsági tisztviselői közötti tárgyalások után jelentették be Pekingben. Irán, Szaúd-Arábia és Kína közleménye szerint Teherán és Rijád megegyezett a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról és a nagykövetségek újranyitásáról. A megállapodás magában foglalja az államok szuverenitásának tiszteletben tartását és a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozást.
Ezenfelül Kína már többször is hangot adott azon törekvésének, hogy elősegítse az Izrael és Palesztina közötti béketárgyalásokat a kétállami megoldás elve alapján. Peking korábban négy pontból álló javaslatot terjesztett elő a konfliktussal kapcsolatban, amely azonnali tűzszünetre szólít fel minden felet, továbbá a nemzetközi közösséget humanitárius segítségnyújtásra ösztönzi, kérelmezi az ENSZ Biztonsági Tanácsának támogatását Kína mediátori szerepének betöltésében, valamint a béketárgyalások újrakezdésének előmozdítását szorgalmazza. A kínai elnök emellett néhány héttel ezelőtt megerősítette, hogy országa támogatja a palesztinok erőfeszítéseit, hogy teljes jogú tagságot szerezzenek az ENSZ-ben. A kínai elnök tehát már többször is előterjesztett javaslatokat a palesztin kérdés kétállami megoldáson alapuló rendezésére, sőt hivatalosan fogadta Mahmúd Abbászt, a Palesztin Hatóság elnökét, hogy a konkrét részletekről tárgyaljanak.
Fontos feltenni a kérdést: Peking valóban fel akarja váltani a politikai színtéren a Közel-Keleten hosszú évtizedek óta fennálló amerikai hegemóniát, vagy valami más motiváló erő van a háttérben?
A válasz egyértelműen az utóbbi, mivel Peking a különböző országok között régóta fennálló vitákat destabilizáló hatásúnak tekinti, amelyek potenciális kockázatot jelentenek hosszú távú üzleti célkitűzéseire nézve. Ennek tudatában kijelenthető, hogy
Kína mindenekelőtt a gazdasági érdekei miatt törekszik a közel-keleti béke megteremtésére,
amit minden fél számára win-win szituációként értékel. Kína tehát valóban ösztönözve van arra, hogy ténylegesen megoldja ezeket a regionális vitákat, mivel profitálhat a térség stabilitásából.
Az Egyesült Államok a térségbeli kínai szerepvállalás kiterjesztését nem feltétlenül tekinti fenyegetésnek. Noha egyes amerikai döntéshozók aggodalommal tekintenek Kína növekvő befolyására a Közel-Keleten, sok amerikai vezető tisztségviselő, mint például Antony Blinken külügyminiszter, pozitív változásnak tartja Peking azon törekvését, hogy közvetítő legyen a regionális konfliktusokban (habár több nyilatkozatában ő is aggodalmát fejezte ki a növekvő kínai jelenlét miatt).
Ezzel összhangban fontos megemlíteni, hogy
Kína nem tudja – és nem is akarja – megkérdőjelezni az Egyesült Államok domináns katonai hatalmának szerepét a térségben.
Azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai unipolaritás ma már nem tartható, és talán jobban szolgálná az Egyesült Államok érdekeit, ha nagyobb hatásfokkal adaptálódna a kialakult helyzethez.
Összességében véve a közel-keleti kormányok pozitívan állnak a Kínával kötött partnerséghez, mert szerintük egyenlő félként kezelik őket, nem pedig gyarmati területként, és természetesen kölcsönös anyagi haszon is származik a viszonyból. Emellett az arab államok nagyra értékelik Peking azon hozzáállását, hogy a távol-keleti ország határozottan elutasítja a más államok belügyeibe való avatkozást. Az sem elhanyagolható, hogy Kína számára is kiemelt jelentőséggel bír a közel-keleti régió, mivel többek között onnan kívánja biztosítani folyamatosan növekvő nyersanyagigényét, de más gazdasági szektorokban is fokozódó együttműködés tapasztalható. Azonban a kínai gazdasági jelenlét korántsem jelenti azt, hogy a térségben régóta fennálló amerikai dominancia elhalványult volna, viszont a multipolaritás újraírja a régi sémákat, amelyekhez az Egyesült Államoknak is alkalmazkodnia kell.
Nyitófotó: Ding Lin / XINHUA / Xinhua via AFP
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Brüsszel szerint Oroszország részvétele a nemzetközi sportban továbbra is biztonsági kockázatot jelent.
Amerikai közvetítéssel ült tárgyalóasztalhoz Ukrajna és Oroszország, miközben továbbra is dühöngenek a fegyverek.
A techmilliárdos az X-en posztolta újra a bizonyító erejű posztot.
Már, ami a bombázásokat illeti. Zelenszkij szerint viszont nem, ez pedig jó indok arra, hogy a közelgő tárgyalásokra már egészen más állásponttal érkezzen.
Árgus szemekkel figyel az orosz elnök.
Óriási ováció fogadta a tervet, még a kisebb államok küldöttei is boldogok voltak, csordultig telt a zsebkendőjük az örömkönnyektől. Nizalowski Attila írása.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
Nem kapkodnak a ötkarikás jegyek után Milánóban, akciózni kényszerülnek a szervezők, ráadásul egy súlyos baleset is borzolta a kedélyeket a megnyitó előtt. Íme, a téli olimpia magyar indulói!
