Észak „Selyemútja”: csúnyán kikerülheti a Nyugatot Oroszország és Kína

Múlt pénteken egy kínai cég, a NewNew Shipping Line bejelentette, hogy öt Ice-Class (jég-osztályú) típusú hajót telepít az északi-tengeri útvonalon történő szállítás megkönnyítéséhez. Ezeknek a hajóknak a kapacitása 1200 és 2500 TEU (20 láb hosszúságú szállítókonténer) között lesz. Jing Ke, a vállalat szóvivője megerősítette, a hajók az Oroszország és Kína között fognak közlekedni. A vállalat egyik másik tisztségviselője azt is elmondta, ha a körülmények engedik, a szállítási időszakot egészen novemberig igyekeznek majd meghosszabbítani.

A hajók számára a navigációs és információs szolgáltatásokat pedig

az anyavállalat bejelentése szerint. Nagyon úgy tűnik, hogy kezd magasabb fokozatba kapcsolni az északi tengeri útvonalnak Oroszország és Kína általi fejlesztése. De mi is az ez az Északi Tengeri Útvonal, és miért fontos?

Mi az az északi-tengeri útvonal?

Az északi-tengeri hajózási útvonal (NSR) egy tengeri közlekedési útvonal, amely Oroszország kizárólagos gazdasági övezetének (EEZ) – a tengerjog szerint kizárólagos gazdasági övezetén belül a parti ország ellenőrzi az összes gazdasági forrást – vizein halad keresztül a messzi északon, az Ohotszki-tengertől és a Bering-tengertől keleten a Barents-tengerig és a Fehér-tengerig nyugaton. A mintegy 5600 kilométeres útvonal

és a Szuezi-csatornán keresztül történő szállításhoz képest akár 9000 km-t is lefaraghat a Kelet-kínai-tengertől az Északi-tengerig tartó tranzitból. Amennyiben az útvonal teljesen működőképes lesz, várhatóan 19 nap alatt lehetővé teszi az Ázsia és Európa közötti áruszállítást, ami drasztikusan, 40-60 százalékkal rövidebb, mint a Szuezi-csatornán, illetve a Jóreménység-foknál történő szállítás. Emellett pedig kikerüli az olyan „fojtópontokat”, mint a Malaka-szoros, Bab al-Mandab-szoros, illetve a Szuezi-Csatorna. Emlékszünk, utóbbinál milyen problémákat volt képes okozni egyetlen hajó is.

Az északi-tengeri hajózási útvonal lehetővé tenné Oroszország számára, hogy jelentős haszonélvezőjévé váljon az évente több milliárd dolláros tengeri kereskedelem tranzitforgalmának, és megkönnyítené számára az északi orosz területek fejlesztését és kiaknázását.

A Pentagon 2021-es becslése szerint az Északi-sarkvidék a világ feltáratlan földgázkészleteinek közel egyharmadát, valamint több mint egybillió dollárnyi ritkaföldfémet rejthet.

Elsorvadó Északi-sarkvidéki Tanács

Nemrég már a Financial Times is arról cikkezett, a nyugati országok aggódhatnak amiatt, hogy Kína és Oroszország megpróbálhatja kihasználni a növekvő geopolitikai feszültségeket az Északi-sarkvidéken, hogy növeljék befolyásukat a régió és annak bőséges természeti erőforrásai felett. A nyugati vezetők akkor kongatták meg a vészharangot amiatt, hogy

miután a Sarkköri Tanács – az Egyesült Államok, Kanada, Finnország, Svédország, Dánia és Izland – az ukrajnai háború kitörése után gyakorlatilag kizárta tagjai közül Oroszországot. Pekka Haavisto akkori finn külügyminiszter aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kialakult patthelyzet „egy olyan Északi-sarkvidéket hozhat létre, ahol nincsenek szabályok, egy olyan Északi-sarkvidék jöhet létre, ahol mindenki szabadon használhatná hajózási útvonalakat és a nyersanyagokat”.

Oroszország és Kína kapcsolata az Északi-sarkvidékkel kapcsolatban hagyományosan feszült volt, de Oroszország nyugati teljes elszigetelésének kezdete óta ez megváltozni látszik. Hszi Csin-ping kínai elnök márciusi moszkvai látogatása során a két fél bejelentette, hogy közös munkaszervezetet hoznak létre az északi-tengeri hajózási útvonal fejlesztésére. Kína, amely egyike azoknak a nem sarkvidéki országnak, amely megfigyelői státusszal rendelkezik tanácsban,

amellyel infrastruktúra fejlesztésekbe kezdene a térségben. A kínai állami tulajdonú vállalatok projektjeit, többek között Grönlandon, 2019-ben leállították, miután az Egyesült Államok nyomást gyakorolt Dániára, hogy lépjen fel a kínaiak ellen.

Szakértők ugyanakkor elmondták a Financial Times-nak, hogy Oroszország nélkül nincs sok értelme a szervezetnek, hiszen az ország az Északi-Sarkvidék 40 százalékát teszi ki. Ennek ellenére a norvég miniszterelnök, az Északi-sarkvidéki Tanács soros elnök arról beszélt, hogy „Norvégia úgy küzd a tanács fennmaradásáért, hogy a lehető legszorosabban együttműködik a többi taggal miközben »jegeli« Oroszországot a szervezeten belül”.

Dél-kínai tengert csinálna az északiból az Egyesült Államok

Az Egyesült Államok, Norvégia, Dánia és az Északi-sarkvidéki Tanács más NATO-tagországai is megakadályoznák Oroszország azon törekvését, hogy az Északi-sarkvidéken egész évben használható Északi tengeri útvonalat építsen ki.

Az év elején Kenneth Braithwaite leköszönő haditengerészeti miniszter fenyegetett, hogy „az amerikai haditengerészet hamarosan ismét állandó módon fog tevékenykedni az Északi-sarkkör felett”, és ezt „határozottabban” teszi majd, a Dél-kínai-tengeren végrehajtott missziókhoz hasonlókat hajtva végre az Oroszországhoz közeli sarkvidéki vizeken.

Hogy ezt egyébként mivel hajtaná végre az Egyesült Államok viszont kérdéses. Ha az Egyesült Államok katonai kapacitásait Oroszországéval hasonlítjuk össze, akkor észrevehetjük, hogy

Az Egyesült Államok nincsenek normális jégtörői, jelenleg két jégtörő hajót üzemeltet – a nagy Polar Star és a közepes méretű Healy nevű hajót. Ezek közül egyik sem nukleáris meghajtású, hanem dízel-elektromos, amely amellett, hogy szennyezi a térség környezetét a kibocsátott károsanyag miatt, nagyban visszaveti a hajók alkalmazhatóságát az igazán mostoha körülmények között. Az Egyesült Államok négy évtized óta első vadonatúj nehéz jégtörőjét, a Polar Sentinel projektjét folyamatos késések gyötrik, és legkorábban 2027 májusáig biztosan nem hajózik ki, a jégtörő flottát üzemeltető amerikai parti őrség szerint.

A térség stabilitást veszélyezteti az újabb NATO-bővítés is. Finnország és Svédország csatlakozásával a katonai blokk még tovább terjeszkedik errefelé. Nemrég nagyszabású hadgyakorlatot is tartottak a NATO legújabb tagországában, Finnországban, nem messze az orosz határtól.

Erre válaszul Moszkva válaszul saját védelmi képességének megerősítését ígérte a sarkvidéken. Szerencséjükre az orosz északi vizek földrajzilag jóval védettebbek a külső behatolástól. Továbbá Oroszországnak van a sarkvidéki körülményekre egyik legjobban felkészített hadserege. Moszkva az elmúlt évtizedek alatt dollármilliárdokat költött az északi-sarkvidéki infrastruktúra fejlesztésére, köztük több mint egy tucat mélyvízi kikötő és repülőtér építésére vagy fejlesztésére, egy északi-sarkvidéki katonai parancsnokság létrehozására, valamint a térség légvédelmi és kutató-mentő infrastruktúrájának kiépítésére, hogy megkönnyítse a kereskedelmi hajók biztonságos és biztonságos áthaladását az útvonalon. A Roszatomflot nemrég írt alá szerződést a hatodik és hetedik – a világ legnagyobb teljesítményű – Arktika-osztályú nukleáris jégtörő építéséről, amelyek

Tavaly júliusban Oroszország bevezetett egy frissített haditengerészeti doktrínát is, amely az NSR-t „Oroszország nagy tengeri hatalomként való státuszának javításának és a vezető globális tengeri hatalmak közötti pozíciójának megerősítésének” egyik prioritásaként nevezte meg. A doktrína az Oroszországot a tengeri térségben fenyegető tíz legnagyobb veszély közé sorolta az egyes barátságtalan kormányok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy gyengítsék Oroszország ellenőrzését az északi-tengeri hajózási útvonal felett, többek között a külföldi katonai infrastruktúra növekvő jelenléte révén.

Washington szerint a klímaváltozás is oroszbarát

A klímaváltozás az Északi-sarkvidéket az Egyesült Államok és Oroszország közötti új „konfliktus színterévé” teheti – jelentette ki Antony Blinken külügyminiszter egy év elején elhangzott beszédében. „Az éghajlatváltozás új konfliktusszíntereket is teremthet. Februárban először hajózott át egy orosz LNG-tanker az Északi Tengeri Útvonalon. A közelmúltig ez az útvonal évente csak néhány hétig volt járható. De mivel az Északi-sarkvidék melegszik, ez az időszak egyre hosszabb lesz” – fogalmazott a külügyminiszter.

Blinken a továbbiakban

„Kína is növeli jelenlétét az Északi-sarkvidéken” – tette hozzá, anélkül, hogy részletezte volna, mire gondol.

Mik Oroszország tervei az útvonallal?

Az orosz kormány előrejelzései szerint az Északi-tengeri hajózási útvonalon várhatóan már 2024-et követően lehetővé válik az egész éves hajózás, és Moszkva arra számít, hogy az útvonalon a Roszatom és partnerei által elfogadott megállapodások a jelenlegi 34 millió tonnáról 80 millió tonnára növelik a teherforgalmat. A Roszatom várakozásai szerint az északi tengeri útvonalon keresztül történő árutranzit 2030-ra évi 193 millió tonnára, 2035-re pedig évi 270 millió tonnát meghaladó mennyiségre nő.

Oroszország további tucatnyi olyan teherhajó építését tervezi, amelyek képesek a sarkvidék jeges vizein közlekedni, 41 hajó már építés alatt áll, további 88 még tervezés alatt van,

2020 végén az NSR-en 61 hajóval szállítottak, amelyek közül 42 külföldi volt. A kínai COSCO Shipping, a világ egyik legnagyobb hajózási vállalata tavaly pedig 14 utat tett meg az NSR mentén.

Vlagyimir Panov, a Roszatom sarkvidéki fejlesztésekért felelős különleges képviselője elmondta, hogy a jelenlegi utak kísérleti jellegűek, és megjegyezte, hogy az új vonal a nyári-őszi hajózási időszakban fog közlekedni, összekötve Oroszország északi kikötőit Kína kikötőivel. „A következő feladatunk a rendszeres egész éves navigáció keleti irányban” – tette hozzá.

Márciusban Oroszország új külpolitikai koncepciót fogadott el, amelyben az északi-tengeri hajózási útvonal kiemelt helyet kapott. A dokumentum szerint Oroszország fő külpolitikai prioritásai közé tartozik az útvonal „versenyképes közlekedési folyosóként való előmozdítása, amely lehetővé teszi nemzetközi felhasználását az Európa és Ázsia közötti szállításra”. Oroszország reméli, hogy

beleértve az északi-tengeri hajózási útvonal infrastruktúrájának fejlesztését” – tartalmazza a koncepció.

***

Nyitókép: Getty Images / Per Breiehagen