A Roszatom Bolíviában száll be a lítiumversenybe – a kínaiak sem tétlenkedek

Verseny a lítiumért

A Vzgljad orosz portál szerint, amíg a fém iránti kereslet messze meghaladta a kínálatot, addig volt idejük feltárni a saját készleteiket, és megpróbálni segítséget nyújtani a baráti és elvtársi országoknak a készleteik feltárásában.

Viszont a lítium iránti kereslet az elmúlt nyolc-tíz évben igen ütemesen növekedni kezdett, és a folyamatok azt mutatják, hogy azt ezt a fémet használó termékek (főként az akkumulátorok) iránt óriási és hosszú távú kereslet lesz. Az elektromos járművek eladásait szerte a világon ösztönzik, ami kiváltotta az akkumulátorok iránti kereslet hirtelen, nagyarányú növekedését, így a lítium irántit is jelentősen megemelte.

A fém kínálata ráadásul messze elmaradt a kereslettől, ami pedig ugrásszerűen felfelé hajtotta az árakat. Míg 2018-ban a lítiummal viszonylag szerény, 25 ezer dollár/tonna áron kereskedtek, addig 2022 novemberében már 84 500 dollárt ért. A lítiumlelőhelyekkel ellátott országok felismerték, hogy egy rendkívül fontos, ígéretes és nagyon drága erőforrás van a kezükben. Ígéretes a piac, hosszú távra érdemes befektetni mind a bányászatba, mind ennek a gyártásba, nem véletlen, hogy a fémet elkezdték fehér aranynak nevezni.

Ezen országok számára a legegyszerűbb megoldás a harmadik fél befektetéseinek bevonása. De több latin-amerikai állam vezetői úgy érveltek, hogy ez olyan lenne, mint a természetes vagyonuk tényleges átruházása az óriásvállalatok képviselőire. Ezért a lítiumlelőhelyekkel kapcsolatban gyakran felbukkan az államosítás gondolata.

„Erőforrásainknak az embereinkért kell dolgozniuk”

 amelyek bizonyítottan 243 millió tonna ércet tartalmaznak. Obrador nem felejtette el hangsúlyozni, hogy Mexikó természeti erőforrásainak az ország népének érdekeit kell szolgálniuk: „Államosítani fogjuk a lítiumot, hogy azt a külföldiek ne tudják kiaknázni. Sem Oroszországból, sem Kínából, sem az USA-ból. Az olaj és a lítium a nemzeté, a mexikói népé”.

Gabriel Boric, chilei elnök szintén kezdeményezte a lítiumlelőhelyek államosítását, és bejelentette egy állami tulajdonú vállalat létrehozását az országban, amelynek kizárólagos joga lenne a lítiumérc bányászatára és kitermelésére. Boric bejelentésére a két nagy chilei bányászati magánvállalat, a Sociedad Quimica y Minera (SQM) és az Albemarle részvényei egyetlen nap alatt 18, illetve 12 százalékot veszítettek a pénzügyi piacokon.

Bár Obrador azt mondta, hogy a lítiumkincsek államosítása nem jelenti a külföldi befektetők elől való elzárkózást, úgy tűnik, utóbbiak ezt nem nagyon hiszik el. A nyugati sajtó azt írta, hogy a mexikói elnök döntése „bizonytalanságot teremt, ez pedig stresszt okoz az olyan vállalatok számára, mint a kínai Ganfeng Lithium vagy a kanadai Rockland Resources, amelyeknek már vannak lítiumprojektjei Mexikóban”. Ami pedig az SQM-mel és az Albemarléval történt, az csak tovább növeli a potenciális befektetők félelmét.

Formálódik a „lítium OPEC”?

Bolíviában is felmerült az igény a lítiumkészletek állami ellenőrzésére. Nem mellesleg ez az ország büszkélkedhet a világ legnagyobb lítiumkészleteivel. Magáénak tudhatja a világ bizonyított fehérarany-készleteinek mintegy 24 százalékát, további 20 százalék Argentínában, 11 Chilében található.

A világ lítiumkészletének háromnegyede Latin-Amerikában található. Így nem meglepő, hogy ezeknek az adatoknak az elemzése után ezek az országok, valamint Peru komolyan fontolóra vették a Lítiumexportáló Országok Szervezetének létrehozását. Ez a szövetség azonnal megkapta a sajtóban a „lítium OPEC” elnevezést. Elképzelhető, hogy hamarosan Mexikó és esetleg Kína is csatlakozik ehhez a csoporthoz, amely nem hajlik arra, hogy külföldieket engedjen a lelőhelyeire, de kész szinte bárkit segíteni azok kiaknázásában.

Egyes nyugati elemzők az orosz együttműködés kilátásairól is spekuláltak a lítium OPEC-kel. Az El Economista című spanyol lap tavasszal azt találgatta, hogy Oroszország a Roszatom leányvállalatán, az Uranium One-on keresztül már 2023 második felében megkezdi a bolíviai projekt megvalósítását.

A spanyol bennfentesek nem tévedtek: múlt héten a Roszatom honlapja arról számolt be, hogy az Uranium One csoport és a bolíviai YLB megállapodást írt alá a lítium bányászatában és kitermelésében való együttműködésről. A partnerek megállapodtak abban, hogy lítium-karbonát bányászati és termelési komplexumot építenek Potosi megyében. A szóban forgó lelőhely a Salar de Uni kiszáradt sós tavon található. Néhány becslés szerint a lelőhely a világ lítiumtartalékainak akár a felét is tartalmazhatja.

„A megállapodás új távlatokat nyit Oroszország és Bolívia hosszú távú együttműködése során. A tervek szerint évente 25 ezer tonna lítium-karbonátot előállító ipari komplexumot építenek, a kapacitás növelésének lehetőségével a feltárási munkák eredményei alapján” – áll a közleményben.

A Vzgljad kiemeli, hogy ezzel Moszkva több országnak is túljárt az eszén, amely szintén igényt tartott erre a legfontosabb lelőhelyre. Ugyanis a Roszatom mellett több kínai és egy amerikai cég is részt vett a fejlesztésre kiírt pályázaton.

Moszkva nemcsak Washingtont, hanem Pekinget is megelőzte.

Azt azért elismerik, hogy a nyugati országok is aktívan törekszenek a lítiumlelőhelyek megszerzésére szerte a világon. Májusban például bejelentették két nagyvállalat – egy amerikai és egy ausztrál – egyesülését, amelyek lítiumbányákat birtokolnak Argentínában és Kanadában. Az újonnan létrejött cég a világ negyedik legnagyobb lítiumtermelője lesz.

Oroszországnak azért is fontos a projekt, mert náluk jelenleg nincs lítiumtermelés, a nyersanyag főként Chiléből, Argentínából, Kínából és Bolíviából érkezett lítium-karbonát formájában. Az utóbbi időben viszont a Chiléből és Argentínából érkező szállítást felfüggesztették, és a nyersanyag jelenleg csak Bolíviából áll rendelkezésre.

Nem csak külföldről

Persze Oroszországban is van lítium. A fémet 1941 és 1997 között aktívan bányászták a Zavitinsky lelőhelyen. Ma a legígéretesebb az Északi-sarkvidéken található Kolmozerszkoje és Polmostundrovszkoje lelőhely, amelyet a Rosatom és a Norilsk Nickel közösen fejleszt ki. Összességében a különböző becslések szerint Oroszország a lítiumkészletek tekintetében a harmadik helyen áll a világon. Az országban feltárt lítiumkészletek elegendők volnának a saját szükségleteik és a külföldi szállítások kielégítésére is. A nyersanyag nagyarányú  kitermelésének beindulása azonban évekbe telhet, viszont a bolíviai szállítások gyorsabban hozzáférhetők.

Az összképhez még hozzátartozik: a kínai szál

Megértve, hogy az oroszoknak szükségük van arra, hogy az eredményeket a fentiekhez hasonló sikerpropagandaként tálalják, azért ezen érdemes túllépni, és árnyalni az összképet. A Reuters az egész ügylet kapcsán már megemlíti, hogy Bolívia a Roszatom mellett megegyezett a kínai Citic Guoan Grouppal is.

A kínai vállalat 857 millió dollárt fektet be, és a bolíviaiak reménykednek, hogy emellett befektetnének akkumulátorgyárakba, esetleg egy jármű-összeszerelő üzembe, amivel valódi elektromos közlekedési forradalmat hoznának az országba, és jelentősen növelné a helyben előállított hozzáadott értéket, nem csupán a nyersanyagot exportálná.

A Reuters a mostani tender eredményét egyértelműen a kínaiak sikerének mondja, mivel a bolíviaiak már kötöttek hasonló megállapodást januárban a óriási kínai akkumulátorgyártóval, a Debrecenben is gyárat építő CATL-lel.

A januári és a mostani pályázatok potenciálisan mintegy 100 ezer tonna lítium-karbonát előállítását tennék lehetővé 2025-ben az Uyuni, a Coipasa és a Pasto Grandes sómezőn.

Címlapfotó:123rf.com