Oroszok már egyenesen arról írnak, hogy országuk átveszi a vezetést a 21. század fémjéért folyó versenyben. Itt volt az ideje, hogy a Roszatom – egy kínai cég mellett – 600 millió dollárt fektessen be lítiumbányászati létesítményekbe Latin-Amerikában, mert már az Egyesült Államok, sőt Kína is előttük jár.
A Vzgljad orosz portál szerint, amíg a fém iránti kereslet messze meghaladta a kínálatot, addig volt idejük feltárni a saját készleteiket, és megpróbálni segítséget nyújtani a baráti és elvtársi országoknak a készleteik feltárásában.
Viszont a lítium iránti kereslet az elmúlt nyolc-tíz évben igen ütemesen növekedni kezdett, és a folyamatok azt mutatják, hogy azt ezt a fémet használó termékek (főként az akkumulátorok) iránt óriási és hosszú távú kereslet lesz. Az elektromos járművek eladásait szerte a világon ösztönzik, ami kiváltotta az akkumulátorok iránti kereslet hirtelen, nagyarányú növekedését, így a lítium irántit is jelentősen megemelte.
A fém kínálata ráadásul messze elmaradt a kereslettől, ami pedig ugrásszerűen felfelé hajtotta az árakat. Míg 2018-ban a lítiummal viszonylag szerény, 25 ezer dollár/tonna áron kereskedtek, addig 2022 novemberében már 84 500 dollárt ért. A lítiumlelőhelyekkel ellátott országok felismerték, hogy egy rendkívül fontos, ígéretes és nagyon drága erőforrás van a kezükben. Ígéretes a piac, hosszú távra érdemes befektetni mind a bányászatba, mind ennek a gyártásba, nem véletlen, hogy a fémet elkezdték fehér aranynak nevezni.
Sok, lelőhellyel ellátott ország kormánya arra a következtetésre jutott, hogy a nyersanyagok primitív kitermelése a gyors külföldre történő értékesítés érdekében rövidlátó megoldás. Sokkal ígéretesebb üzlet kitermelni, abból saját terméket előállítani, majd úgy eladni.
Ezen országok számára a legegyszerűbb megoldás a harmadik fél befektetéseinek bevonása. De több latin-amerikai állam vezetői úgy érveltek, hogy ez olyan lenne, mint a természetes vagyonuk tényleges átruházása az óriásvállalatok képviselőire. Ezért a lítiumlelőhelyekkel kapcsolatban gyakran felbukkan az államosítás gondolata.
Mexikó volt az egyik első ország, amely ilyen központi lépéseket tett. A közép-amerikai állam elnöke, Andrés Manuel López Obrador 2023. április 23-án aláírt egy rendeletet a Sonora államban található lítiumlelőhelyek államosításáról,
amelyek bizonyítottan 243 millió tonna ércet tartalmaznak. Obrador nem felejtette el hangsúlyozni, hogy Mexikó természeti erőforrásainak az ország népének érdekeit kell szolgálniuk: „Államosítani fogjuk a lítiumot, hogy azt a külföldiek ne tudják kiaknázni. Sem Oroszországból, sem Kínából, sem az USA-ból. Az olaj és a lítium a nemzeté, a mexikói népé”.
Gabriel Boric, chilei elnök szintén kezdeményezte a lítiumlelőhelyek államosítását, és bejelentette egy állami tulajdonú vállalat létrehozását az országban, amelynek kizárólagos joga lenne a lítiumérc bányászatára és kitermelésére. Boric bejelentésére a két nagy chilei bányászati magánvállalat, a Sociedad Quimica y Minera (SQM) és az Albemarle részvényei egyetlen nap alatt 18, illetve 12 százalékot veszítettek a pénzügyi piacokon.
Bár Obrador azt mondta, hogy a lítiumkincsek államosítása nem jelenti a külföldi befektetők elől való elzárkózást, úgy tűnik, utóbbiak ezt nem nagyon hiszik el. A nyugati sajtó azt írta, hogy a mexikói elnök döntése „bizonytalanságot teremt, ez pedig stresszt okoz az olyan vállalatok számára, mint a kínai Ganfeng Lithium vagy a kanadai Rockland Resources, amelyeknek már vannak lítiumprojektjei Mexikóban”. Ami pedig az SQM-mel és az Albemarléval történt, az csak tovább növeli a potenciális befektetők félelmét.
Bolíviában is felmerült az igény a lítiumkészletek állami ellenőrzésére. Nem mellesleg ez az ország büszkélkedhet a világ legnagyobb lítiumkészleteivel. Magáénak tudhatja a világ bizonyított fehérarany-készleteinek mintegy 24 százalékát, további 20 százalék Argentínában, 11 Chilében található.
A világ lítiumkészletének háromnegyede Latin-Amerikában található. Így nem meglepő, hogy ezeknek az adatoknak az elemzése után ezek az országok, valamint Peru komolyan fontolóra vették a Lítiumexportáló Országok Szervezetének létrehozását. Ez a szövetség azonnal megkapta a sajtóban a „lítium OPEC” elnevezést. Elképzelhető, hogy hamarosan Mexikó és esetleg Kína is csatlakozik ehhez a csoporthoz, amely nem hajlik arra, hogy külföldieket engedjen a lelőhelyeire, de kész szinte bárkit segíteni azok kiaknázásában.
Egyes nyugati elemzők az orosz együttműködés kilátásairól is spekuláltak a lítium OPEC-kel. Az El Economista című spanyol lap tavasszal azt találgatta, hogy Oroszország a Roszatom leányvállalatán, az Uranium One-on keresztül már 2023 második felében megkezdi a bolíviai projekt megvalósítását.
A spanyol bennfentesek nem tévedtek: múlt héten a Roszatom honlapja arról számolt be, hogy az Uranium One csoport és a bolíviai YLB megállapodást írt alá a lítium bányászatában és kitermelésében való együttműködésről. A partnerek megállapodtak abban, hogy lítium-karbonát bányászati és termelési komplexumot építenek Potosi megyében. A szóban forgó lelőhely a Salar de Uni kiszáradt sós tavon található. Néhány becslés szerint a lelőhely a világ lítiumtartalékainak akár a felét is tartalmazhatja.
„A megállapodás új távlatokat nyit Oroszország és Bolívia hosszú távú együttműködése során. A tervek szerint évente 25 ezer tonna lítium-karbonátot előállító ipari komplexumot építenek, a kapacitás növelésének lehetőségével a feltárási munkák eredményei alapján” – áll a közleményben.
A Vzgljad kiemeli, hogy ezzel Moszkva több országnak is túljárt az eszén, amely szintén igényt tartott erre a legfontosabb lelőhelyre. Ugyanis a Roszatom mellett több kínai és egy amerikai cég is részt vett a fejlesztésre kiírt pályázaton.
Azt azért elismerik, hogy a nyugati országok is aktívan törekszenek a lítiumlelőhelyek megszerzésére szerte a világon. Májusban például bejelentették két nagyvállalat – egy amerikai és egy ausztrál – egyesülését, amelyek lítiumbányákat birtokolnak Argentínában és Kanadában. Az újonnan létrejött cég a világ negyedik legnagyobb lítiumtermelője lesz.
Oroszországnak azért is fontos a projekt, mert náluk jelenleg nincs lítiumtermelés, a nyersanyag főként Chiléből, Argentínából, Kínából és Bolíviából érkezett lítium-karbonát formájában. Az utóbbi időben viszont a Chiléből és Argentínából érkező szállítást felfüggesztették, és a nyersanyag jelenleg csak Bolíviából áll rendelkezésre.
Persze Oroszországban is van lítium. A fémet 1941 és 1997 között aktívan bányászták a Zavitinsky lelőhelyen. Ma a legígéretesebb az Északi-sarkvidéken található Kolmozerszkoje és Polmostundrovszkoje lelőhely, amelyet a Rosatom és a Norilsk Nickel közösen fejleszt ki. Összességében a különböző becslések szerint Oroszország a lítiumkészletek tekintetében a harmadik helyen áll a világon. Az országban feltárt lítiumkészletek elegendők volnának a saját szükségleteik és a külföldi szállítások kielégítésére is. A nyersanyag nagyarányú kitermelésének beindulása azonban évekbe telhet, viszont a bolíviai szállítások gyorsabban hozzáférhetők.
Megértve, hogy az oroszoknak szükségük van arra, hogy az eredményeket a fentiekhez hasonló sikerpropagandaként tálalják, azért ezen érdemes túllépni, és árnyalni az összképet. A Reuters az egész ügylet kapcsán már megemlíti, hogy Bolívia a Roszatom mellett megegyezett a kínai Citic Guoan Grouppal is.
A kínai vállalat 857 millió dollárt fektet be, és a bolíviaiak reménykednek, hogy emellett befektetnének akkumulátorgyárakba, esetleg egy jármű-összeszerelő üzembe, amivel valódi elektromos közlekedési forradalmat hoznának az országba, és jelentősen növelné a helyben előállított hozzáadott értéket, nem csupán a nyersanyagot exportálná.
A Reuters a mostani tender eredményét egyértelműen a kínaiak sikerének mondja, mivel a bolíviaiak már kötöttek hasonló megállapodást januárban a óriási kínai akkumulátorgyártóval, a Debrecenben is gyárat építő CATL-lel.
A januári és a mostani pályázatok potenciálisan mintegy 100 ezer tonna lítium-karbonát előállítását tennék lehetővé 2025-ben az Uyuni, a Coipasa és a Pasto Grandes sómezőn.
Címlapfotó:123rf.com
A Wall Street Journal elemzése sokkoló képet fest: a kontinens vezetői ráébredtek, hogy Amerika és Kína már a fejünk felett osztja újra a világot.
A tervek szerint a menetidő kevesebb mint három óra lenne a két főváros között.
Jó híreket kaptak a munkavállalók, 2026-tól még több pénz áll a házhoz.
Mivel a japán miniszterelnök nem volt hajlandó visszavonni a Kína megtámadására vonatkozó kijelentését, Donald Trumpnak kellett közbelépnie.
Hosszasan játszott az Európai Bizottság a miniszter idegeivel.
Eredményes tárgyaláson van túl Hszi Csin-ping kínai elnökkel.
A változás az ügynökség év elején kibővült feladatkörének hatékonyabb ellátása érdekében történik.
Mi a lényege Orbán Viktor moszkvai látogatásának, és miért súlyos a Tisza megszorító csomagja? Ezekről is szólt a Mesterterv hatodik adása Mráz Ágoston Sámuellel és G. Fodor Gáborral.
