És a menekülő katonát agyon lehet lőni? – hadijogászt kérdeztünk a háború szabályairól

Emlékezetes felvételek járták be az internetet: az ukrán különleges erők katonái bevettek egy orosz lövészárkot, és módszeresen „megtisztították” az a láthatóan meglepett és rémült, olykor fegyvertelen orosz katonáktól. 

Ahogy azokat a képsorokat is nehezen törli ki az emlékeiből az ember, ahol egy ukrán katona szívja utolsó cigarettáját, mielőtt (feltehetőleg) a Wagner mészárosai végeznek vele.

Azon kívül, hogy az átlagnézőt-átlagolvasót – noha hozzászoktunk már, hogy a háború kegyetlen dolog – sokkolják ezek a jelenetek, jelentős részük a laikus számára is egyértelmű módon háborús bűncselekmény.

De hol húzódnak a határok? Mit lehet csinálni a menekülő ellenséggel? Mi a helyzet, ha nem egyértelmű, hogy fegyver van-e az ellenséges katonánál? És mi van azokkal a helyzetekkel, amikor a már haldokló vagy halottnak tűnő ellenségbe eresztenek bele egy-egy golyót? 

Hadijogásszal beszélgettünk, hogy kicsit tisztába tegyük a helyzetet.

Hankóczki Zoltán – aki 2005-2006, illetve 2008 és 2009 között teljesített külszolgálatot hadijogászként a Honvédség kötelékében, úgy fogalmaz:

Ez a kategória, mint kiemeli, magában foglalja nem csak a sorállományú katonákat és a speciális egységeket, de a rendfenntartó vagy békefenntartó egységeket, valamint a milíciákat is; ami 

Emellett az is fontos különbség a kombattáns és nem kombattáns között, hogy a katona nem csak önvédelmi jelleggel használhat fegyvert, vagyis nem a btk. vonatkozik rá, hanem a saját országának harcérintkezési szabályai, hiszen hivatásból eredő jogot gyakorol, amikor a fegyverét használja, akár támadó hadművelet során.

Wagner-zsoldosoknak nincs pardon

Hiszen – emeli ki a szakértő – ha nem kombattánsok az elkövetők, akkor harccselekmény esetén valójában köztörvényes bűncselekményt vagy terrorcselekményt követnek el – lényegében minden ország a genfi egyezményből levezetett és implementált hadijoga szerint; a kombattáns fogalma is egyfajta engedmény, hogy a szabadságharcosok vagy más irreguláris fegyveresek „ne minősüljenek kapásból terroristáknak vagy bűnözőknek”.

A zsoldos kivétel. Nem állampolgára egyik összeütköző félnek sem, és nem tagja fegyveres erőinek sem, toborzás útján, egyéni haszonszerzési vágyból (a harcosok illetményét meghaladó ellenszolgáltatásért) vesz részt a fegyveres konfliktusban. Vagyis

A hadijogász hozzáteszi; az oroszok és ukránok saját törvényei is tartalmazzák ezeket az elemeket, ahogy a hadijog többi részét is, ahogy a Magyar Honvédségnél is előírja a Btk., hogy mi számít háborús bűncselekménynek.

Természetesen más a helyzet egy aszimmetrikus háborúban, mint az afganisztáni volt, ahol Hankóczki is szolgált; az orosz-ukrán háború, még ha nem is kiegyenlítettek az erőviszonyok, két ország hadsereg között zajlik, vagyis szimmetrikus háború – teszi hozzá.

Nem a kín a lényeg

Vannak alapvető tiltások bizonyos fegyverekre vonatkozólag, és nem csak a tömegpusztító vagy vegyi fegyverekre szorítkozva (kazettás bomba és társai), hanem az egyszerű kézifegyvereknél is vannak előírások. Például, hogy teljes köpenyes lőszert szabad csak használni, tehát vadászlőszerrel vagy bemetszett, a köznyelvben „dumdum”-golyónak nevezett lőszert nem.

„A lényeg nem az, hogy minél több kínt okozzunk az ellenséges katonának, hanem hogy harcképtelenné tegyük” – emeli ki a szakértő.

Értelemszerűen a civilek szándékos megsebesítése, megölése háborús bűncselekmény; ugyanez vonatkozik a magukat megadó kombattánsokra, akik innentől kezdve hadifogolynak számítanak.

– mondja Hankóczki. Az a hadijog szerint nem lehet indok, hogy a hadifogoly terhet jelentene az őt fogságba ejtőknek arra, hogy elvegyék az életét, vagy az, hogy szerintük veszélyt jelent rájuk, ezért úgy tegyék megadás után harcképtelenné, hogy megsebesítik. A jog szerint a hadifogság akkor veszi kezdetét, amikor az ellenséges harcos letette a fegyvert és megadta magát, onnantól kezdve „nem tekinthető többé ellenséges harcosnak”.

Ugyanakkor a megadási szándéknak egyértelműnek kell lennie, úgy, mint a fegyver letétele vagy a felemelt kar, a magát megadó személynek pedig „tartózkodnia kell ellenséges cselekmények elkövetésétől és nem kísérelhet meg szökést. De

ennek az elrettentő céllal való bejelentése is tiltott, nem hogy a végrehajtása”.

Sőt. A foglyul ejtő, ha a rendkívüli harci körülmények között nem tudja biztosítani a hadifogoly státusra jogosult ellenséges harcosok elszállítását a vonatkozó genfi előírások szerint, akkor

– sorolja a hadijogász.

Három másodperc az élet

Mint Hankóczki rámutat: tilos az ellenséget hitszegéssel – álnok módon – megölni, megsebesíteni vagy foglyul ejteni. Hitszegés az ellenség jóhiszeműségét – nemzetközi humanitárius jogra tekintettel – előzetesen kiváltó cselekmény, mint a harcképtelenség, a tárgyalási vagy a megadási szándék tettetése.

Ilyen például, ha az egyik katona megadást tettetve felemeli a kezét és amikor közelednek hozzá, akkor a társa tüzet nyit;

– ez éppúgy tiltott, mint a fekvő, haldokló ellenségbe beleereszteni pár „biztonsági” lövedéket.

Elvileg. A gyakorlat sajnos ennél összetettebb – mutat rá a hadijogász, akinek számos fegyverhasználatot kellett vizsgálnia afganisztáni küldetése során. „Mi kényelmesen elvitatkozgathatunk órákig a tárgyalóteremben, de

Amikor egy lövészárokban felbukkan egy terepszínű ruhás ember, nem mindig tudhatom annyi idő alatt biztosra mérlegelni, hogy van-e nála fegyver”. A három másodperc ténylegesen három: „egy jó lövész egy másodperc alatt észleli a célt, egy alatt céloz, egy alatt lő”.

Mindezt olyan beszűkült tudatállapotban, amit esetünkben egy lövészárokban folyó hadművelet eredményez. „Ez inkább pszichológia, de bizonyítottan a szapora pulzus csökkenti bizonyos funkciók hatékonyságát. Például a finommotorikus mozgások is megváltoznak.

másnak megrándulhat az ujja az elsütőbillentyűn – hétköznapi nevén: ravaszon. De olyan is van, aki konkrétan annyira fél, hogy megsüketül, a második világháborúban nem egy katona állt hadbíróság elé parancsmegtagadásért emiatt.” Ahogy egy civilt is könnyen össze lehet téveszteni városi harcokban a katonákkal – „ez a sajnos a háborúnak a velejárója, akármekkora tragédia, de

Ugyanígy érdekes a menekülő ellenség esete. Ha egyértelműen megadja magát és nem jelent fenyegetést, akkor nem lehet másképp eljárni, fogságba kell ejteni; ha viszont menekül, akár fegyvertelenül is, akkor a katona használhatja a fegyverét abból a célból, hogy ártalmatlanítsa. „Ha meg sem próbálja fogságba ejteni az ellenséges katonát, az nem csak hadijogba ütközik, hanem általában nem is túl észszerű, hiszen Afganisztánban is rendkívül sok információt lehetett kiszedni az elfogott ellenségből.”

Hankóczki mindenesetre úgy látja: ahogy egyre húzódik el a háború, egyre kegyetlenebbek a harcoló felek. „Egyre több embernek van már valamilyen kapcsolódása, tragédiája, akár a társának az elvesztése, akár családtagjáé; és ilyenkor a bosszú is napirendre kerülhet, ami tovább rontja a helyzetet”.

*

A harcos (kombattáns, a francia combat: harc szóból ered) fogalma a hágai jog szerint: rendes (reguláris) hadsereg tagjai, néphad (milícia) és az önkéntes csapattestek tagjai, ha és amennyiben: a) élükön olyan személy áll, aki felelős az alárendeltjeiért, b) meghatározott megkülönböztető jelzést (szalagok) használnak, ami messziről (olyan távolságról kell láthatónak lennie a jelzésnek, hogy szokásos eszközökkel, pl. távcsővel) megkülönböztethető legyen, így támadásukra felkészülhessenek. c) fegyvereiket nyíltan viselik és d) hadműveleteikben a háború törvényeihez és szokásaikhoz alkalmazkodnak.

Harcos továbbá valamely meg nem szállt terület azon lakossága, mely az ellenség közeledtével önként ragad fegyvert (levée en masse), hogy szembe szálljon a benyomuló csapatokkal, ha nem volt ideje az 1. sz. cikknek megfelelően szervezkedni, de fegyvereit nyíltan viseli, és a háború törvényeit és szokásait tiszteletben tartja.

Az 1949. évi genfi egyezmény alapján a néphad és az önkéntes csapattestek tagjai közé kell érteni a szervezett ellenállási mozgalom (például a partizánok) tagjait is, ha megfelel a fenti 4 hagyományos hágai ismérvnek.

Az 1977. évi I. kiegészítő jegyzőkönyv (ezt nem ratifikálták mindenhol) szerint a gerilla jogszerű harcosnak minősül, ha nyíltan viseli fegyverét minden egyes katonai összecsapás során és mindaddig, amíg az ellenség látókörében tartózkodva részt vesz a közreműködésével megindítandó támadást megelőző katonai felfejlődésben.

Hadifogoly státuszra jogosultak a legitim kombattánsok és az azok kíséretéhez tartozó egyes polgári személyek: a fegyveres erők tagjai, a fegyveres erők részét alkotó néphad (milícia tagjai), a fegyveres erők részét alkotó önkéntes csapattestek tagjai, a szervezett ellenállási mozgalmak tagjai, a népfelkelés résztvevői (levée en masse), egyes a fegyveres erők kíséretéhez tartozó polgári személyek és gerillaharcosok.

Nyitókép: Ukrán katonák támadják az orosz állásokat a kelet-ukrajnai Bahmut közelében,  forrás: MTI