A Velencei Bizottság kimondta: a kisebbségi törvény nem áll szinkronban Ukrajna nemzetközi vállalásaival

A közelmúltban a strasbourgi székhelyű Európa Tanács alkotmányjogi szakértőkből álló testülete, a Velencei Bizottság az európai és nemzetközi kisebbségvédelmi irányelvek tükrében áttanulmányozta az ukrajnai kisebbségi törvényt, majd szakértői 23 oldalon részletezték az ukrán nyelvtörvénnyel kapcsolatos észrevételeiket. 

ebből pedig az következhet, hogy érvénybe lépése esetén északkeleti szomszédunk EU-s csatlakozásra sem lehet jogosult.

Menjünk egy kicsit vissza az időben, és tekintsük át, hogy a nyelvhasználati kérdés körüli anomáliák honnan indultak! 

Az ukrán parlament 2017-ben elfogadta az ország új oktatási törvényét, amely első ránézésre pozitív tartalmú volt, ez széles körben szavatolta volna a kisebbségi jogok gyakorlását, azonban 3 évvel később a részletszabályok kidolgozása után egyértelművé vált, hogy ennek a szöges ellenkezőjét szeretnék megvalósítani.

A részletszabályok kidolgozása után nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati jogállamoktól igencsak távolálló módon, diszkriminatívan, és a szerzett jogok védelmének elvét felrúgva rendeznék a kisebbségek helyzetét. Ugyanis az Ukrajnában élő nemzetiségeket négy csoportra osztották, amivel az állampolgárok közti jogegyenlőség elvét alapjaiban törték meg.

A törvény értelmében az első kategóriába tartozók az ukránok, akik első osztálytól érettségiig anyanyelvükön tanulhatnak. A másodi kategóriába az úgynevezett „őshonos népek” tartoznak, akik szintén első osztálytól érettségiig saját nyelvükön tanulhatnak. A kárpátaljai magyarokat a harmadik csoportba sorolták, akik csak 1-4. osztály között tanulhatnak anyanyelvükön, utána tanóráik egyre nagyobb részét ukránul tartják. A negyedik kategóriába a nem EU-s nyelvet beszélő állampolgárok tartoznak, mint az oroszok és a belaruszok, akiknek már ötödiktől 80 százalékban ukránul kell tanulniuk.

Azonban ezt még tudta tetézni az ukrán törvényhozás, ugyanis még 2019-ben elfogadták „az ukrán mint államnyelv működésének biztosításáról” szóló törvényt. A jogszabály kifejezetten diszkriminatív és minden polgári jogelvnek ellentmondva a kisebbségek korábban szerzett nyelvi jogait degradálja, és

A törvény gyakorlati végrehajtása esetén Ukrajna minden állampolgára köteles lenne B1-es szinten beszélni az ukrán nyelvet, továbbá meghatározott állások betöltői a hivatásuk gyakorlása során használatára is köteles. Többek között minden kormányzati tisztviselő, parlamenti képviselő, illetve az ezen tisztségekre pályázó jelöltek, minden állami alkalmazott, minden önkormányzat polgármester és helyettesei, minden jegybanki alkalmazott, minden rendőr és a hadsereg minden tisztje, valamint számos más állami alkalmazott és tisztségviselő.

A Velencei Bizottság szerint sincs rendben az ukrajnai kisebbségek helyzete

A Velencei Bizottság szakértői, az ukrajnai kisebbségi törvényről közzétett állásfoglalásukban kiemelték, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozók joga az önmeghatározás, a szabad egyesülés és a békés gyülekezés, a szólás-, gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlása, részvétel a politikai, gazdasági és társadalmi életben, a nemzeti nyelvhasználat, továbbá joguk van az anyanyelvi oktatáshoz és a kulturális identitás megőrzéséhez.

A szakértői testület által közzétettekből kitűnik, hogy

Leszögezték azt is, hogy az ilyen döntés vagy az ezzel kapcsolatos jogok gyakorlása nem okozhat kárt az érintettnek.

A testület világossá teszi azt is, hogy az állami integrációs politikának tartózkodnia kell a nemzeti közösségekhez tartozók akaratuk ellenére történő beolvadását célzó intézkedésektől. Az államnak garantálnia kell a nemzeti kisebbséghez tartozók jogainak, szabadságának és törvényileg védett érdekeinek védelmét. A nemzeti kisebbségekhez tartozók tehát a törvény előtt egyenlőek és egyenlő jogi védelemre jogosultak. „Tilos a nemzeti közösségekhez tartozók közvetlen vagy közvetett megkülönböztetése” – fogalmaztak.

Egyértelművé teszik állásfoglalásukban azt is, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak joguk van megőrizni és fejleszteni kulturális, nyelvi, vallási identitásukat, hagyományaikat és szokásaikat, felhasználni kultúrájuk vívmányait, megőrizni és gyarapítani kulturális örökségüket, valamint joguk van történelmükhöz és kultúrájukhoz kapcsolódó események megtartásához. Az állásfoglalásban arra is kitérnek, hogy az államnak segítenie és támogatnia kell a nemzeti közösségek történelmi emlékhelyeinek, illetve a kulturális örökségi helyszíneinek megóvását.

Ennek éppen az ellenkezője zajlott Ukrajnában a közelmúltban

A közelmúltban egyre inkább olybá tűnt, hogy

Többször fordult már elő, hogy Ukrajnában magyar emlékművek, vagy szimbólumok lebontásáról vagy eltávolításról értekeztek. Ismert: tavaly októberben a munkácsi képviselő-testület ellentmondásos módon eltávolította eredeti állásából a turult, a magyar mitikus madarat. Egy héttel később pedig leleplezték az ukrán címert a Turul obeliszkjén. Mindezek mellet emlékezetes volt az az eset is, amikor a Vereckei-hágón, Lviv és Kárpátalja határán álló a honfoglalás tiszteletére emelt emlékművet szerették volna elbontani az ukránok. Ennek kapcsán úgy fogalmaztak, hogy ez a magyar emlékmű birodalmi szimbólum, amit le kellene bontani. 

Merre tovább?

A Velencei Bizottság szerint Ukrajnának el kellene halasztania a nemzetiségi iskolák reformját, valamint az egész reformot a testület korábbi iránymutatása alapján kellene átgondolnia. A törvény hatálybalépése időpontjánal eltolására korábban is volt példa, ugyanis az eredeti 2020-as helyett

 Azonban a Velencei Bizottság véleményének következményének is tekinthető, hogy június 11-én az ukrán parlament további egy évvel meghosszabbította az ukrán nyelvre történő átállást azokban az iskolákban, ahol az oktatás valamelyik uniós ország nyelvén folyik, így ezeknek az intézményeknek idén szeptemberben nem kell átállniuk ukrán nyelvre. Természetesen az EU hivatalos nyelvei és az egyéb kisebbségi nyelvek közti különbségtétel erősen vitatható jogi szempontból, azonban politikai értelemben ez a fajta megkülönböztetés ukrán oldalról kézenfekvőnek tűnhet. 

Adott esetben ugyanis, ha az EU-s nyelvek tekintetében valamilyen engedményeket tenne az ukrán fél, és a 2017 előtt a nemzetiségeket megillető nyelvi és oktatási jogokat visszaállítanák, akkor Ukrajna valószínűleg pozitív irányba tudna elmozdulni mind az EU-val, mind pedig az EU egy-egy tagállamával folytatott párbeszéd területén. 

****

Nyitókép: MTI / Friedmann Endre