Tagállami ébredezés, brüsszeli szemfedő
Az utóbbi hetekben két meghatározó politikai esemény is zajlott az Európai Unióban, amely tökéletesen rávilágít az integrációban kezdetektől meglévő belső feszültségekre és önellentmondásokra.
Nem tetszik az európai liberálisoknak, hogy a Néppárt a konzervatívabb pártcsaládok felé nyitna, szerintük inkább a baloldallal együtt kellene továbbra is meghatároznia az európai fősodort.
A centrista-liberális Renew Europe pártcsalád (az egykori ALDE liberális pártszövetség főleg Macron francia elnök által újragondolt utóda) megüzente: nem fog összefogni az Európai Néppárttal (EPP), ha az „a jobboldal és a szélsőjobb” felé kezd közeledni. Erről beszélt az Euractiv riportja szerint Sandro Gozi, a Renew főtitkára.
Mint a liberális politikus szavaiból kiderül: pártcsaládja azt ajánlja a Néppártnak, hogy inkább velük, az európai szocialistákkal, a zöldekkel, sőt, akár a szocikon túli európai baloldal egyes erőivel fogjanak össze a 2024-es EP-választás után – hogy ne legyen „extrémen polarizált” az Európai Parlament.
Mint ismeretes, az Európai Néppárt az elmúlt években
együtt alkotva azt az európai mainstreamet, ami főleg a tőlük jobbra álló erők törekvéseit tudta sikerrel letörni, vagy épp saját többségüket felhasználva tudtak fellépni politikai ellenfeleik – például a magyar kormány – ellen. Ebből a szempontból tehát pont nem lenne meglepetés a Néppárt további együttműködése a tőle balra eső erőkkel.
Csakhogy az EPP az elmúlt időszakban tényleg elindult a jobboldal felé. Ahogy arról a Mandiner is beszámolt korábban, Manfred Weber néppárti elnök Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és pártja, az Olaszország Testvérei felé kezdett el udvarolni, azt ajánlva, hogy az EPP és a Meloniékat is magába foglaló Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) pártcsalád alkossanak szövetséget. Az ECR-be tartozik egyébként a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) kormánypárt is, aminek az EPP-hez tartozó Polgári Platform az esküdt ellenfele, élükön Donald Tuskkal.
A Néppárt és a jobboldal közeledésének egyik szószólója az Euractiv szerint Antonio Tajani olasz külügyminiszter. A Forza Italiához tartozó, a most elhunyt Berlusconi jobbkezének is tartott
azzal a céllal, hogy a két szövetség együtt megszerezhesse az Európai Parlament többségét. Ennek kapcsán saját karrierjére is hivatkozik Tajani: 2017-ben az EPP, az ECR, valamint a liberálisok szavazataival tudott ő maga is az Európai Parlament elnökévé válni.
A liberális főtitkár Gozi viszont most nagy szavakkal utasítja el a jobboldal felé való nyitást. „A mi szóvivőnk nem Tajani, a mi vezetőnk nem Meloni vagy Weber. A mi vezetőnk Emmanuel Macron, és mi hangosan és tisztán nemet mondunk arra, hogy a jobboldallal és a szélsőjobbal összefogjunk” – üzeni a liberális politikus. Gozi hozzáteszi: „Nincs közünk az Olaszország Testvéreihez, akik etnikai lakosságcseréről beszélnek, és azokkal, akik szerint a vétózás a legjobb garancia a nemzeti szuverenitásra”.
Gozi szerint a liberális-centrista Renew Europe épp azért jött létre, hogy ne váljon olyan kétosztatúvá az európai politika, ami épp összedőlt Franciaországban, és ami Olaszországban is fenyeget. „Azért jöttünk létre, hogy túllépjünk a hagyományos jobb- és baloldali kétosztatúságon, ami mostanra szélsőjobbá és darabokra esett baloldallá változott.”
Tajani viszont szövetségesre akadt Petr Fiala cseh miniszterelnök személyében. Az ECR-hez tartozó cseh Polgári Demokraták politikusa szerint az Európai Néppárt és a Konzervatívok valóban egymás felé közelednek,
Petr Fiala a cseh politikai felállásból indul ki, ahol az ECR-hez tartozó, vezető kormánypártja egy szövetségben ül a kormányban az EPP-hez tartozó TOP 09-cel és a kereszténydemokratákkal. A cseh jobboldal pártjai közös listán is indulnának el a jövő évi EP-választáson, függetlenül attól, hogy két pártcsaládhoz tartoznak.
Fiala miniszterelnök ennek kapcsán kifejtette: „Az Európai Parlament gyakran olyan nagyon radikális álláspontokkal jön elő, amik nem felelnek meg annak, amiben mi megegyeztünk az Európai Tanácsban (az európai állam- és kormányfők tanácsában – a szerk.). Azt hiszem, jobb lenne, ha egy másfajta többség alakulna ki az EP-ben, és mi mindent meg fogunk tenni, hogy ehhez hozzájárulhassunk” – fogalmazott a cseh kormányfő.
Az Euractiv szerint egyébként Manfred Weber néppárti elnök szívesen látná saját pártcsaládjában a Fiala-féle Polgári Demokratákat, akiknek korábbi évtizedeit Václav Klaus határozta meg.
Manfred Weber a most hirtelen előrehozott választásokkal szembenéző
mivel a spanyol jobboldal két pártja, a Néppárt (PP) és a tőle jobbra álló Vox e két pártcsaládhoz tartozik. A Vox egyébként a Néppártból távozó, a régi spanyol jobbos párt mérséklődésével elégedetlen politikusokból alakult. Az, hogy egy esetleges sikeres választási szereplés után a spanyol jobboldal két pártja hajlandó lesz-e egyesíteni erőiket a baloldallal szemben, mind helyben, mind európai szinten is fontos vízválasztónak bizonyulhat.
Az Európai Néppárt és a tőle jobbra álló erők közeledésének egyik szószólója a korábban az EPP-hez tartozó Fidesz és Orbán Viktor volt. A magyar kormányfő pártja jelenleg frakció nélkül ül az Európai Parlamentben (míg a KDNP egy EP-képviselőjével továbbra is az EPP tagja). Várható, hogy az EP-választásig már nem történik nagy átrendeződés az európai jobboldali szövetségi rendszerében – a Fidesz és a jobbos pártcsaládok sorsa is az EP-választási eredmények fényében alakulhat majd tovább.
Nyitóképen: Manfred Weber (Frank Hoermann / SVEN SIMON / dpa Picture-Alliance via AFP)