Mike Pence és volt főnöke
A volt alelnök Donald Trump hűséges emberének számított egészen a Capitolium balul elsült ostromáig, amire azután került sor, hogy Pence – aki ekkor a szövetségi szenátus elnöke is volt – a csalást kiáltó Trump nyomása ellenére is megerősítette az eredményeket, vagyis a Biden-Harris páros győzelmét 2021. január 6-án.
Pence jóval régebbi motorosnak számít a politikában, mint Trump, már a nyolcvanas évek óta építgeti konzervatív keresztény hírnevét, ismert, hogy ellenezte az azonos neműek házasságát, kitartott az amerikai hadseregben elharapózó coming outok visszaszorítása mellett, meggyőződéses életpártiként kikelt az abortusz liberalizációjáért küzdő, ellentmondásos hírű Planned Parenthood ellen. 2013-ban Indiana állam kormányzója lett, Trump alelnökeként pedig hozta a konzervatív szavazókat és a politikai tapasztalatát – nem kis mértékben hozzájárulva annak 2016-os választási győzelméhez.
A törést a már említett események hozták el kettejük kapcsolatában, a volt elnökben pedig azóta tüske, hogy Pence értelmezése szerint nem állt mellé a sorsdöntő pillanatban; a volt alelnök azonban sokáig óvakodott attól, hogy Trumpot kritizálja, egészen a nem túl fényesen sikerült félidős választásokig várt. Tavaly novemberben kezdett először mozgolódni, és sejtetni, hogy „a republikánusoknak lesz jobb választási lehetősége Donald Trumpnál”.
Márciusban aztán jött a szembefordulás: „Trump tévedett, és a történelem felelősségre fogja vonni őt”