Kurdok válaszúton
A „harmadik Törökország“ pedig a kurdok világa, akik a török választók jó ötödét teszik ki. Fontos megjegyezni, hogy Belső- és Kelet-Anatólia olyan területein, ahol a kurdok kisebbségben vannak, a konzervatív kurd választók jellemzően együtt mozognak a helyi törökökkel. S hiába tűnik ma úgy, hogy a kurdok lakta Észak-Szíriában mindenféle hadműveleteket folytató, a Kurd Munkáspártot (PKK) terroristának nyilvánító és égre-földre üldöző Erdoğan a kurdok réme, ez messze nem ilyen egyszerű.
A kurdok legnagyobb történelmi ellenségei a régi kemalisták, akik tagadják a kurd nemzet létezését, hegyi török törzseknek tartották őket, leverték két forradalmukat 1925-ban és 1938-ban, valamint betiltották nyelvük használatát az iskolákban. Ezért a kurdok között, illetve a kurd többségű területeken a kemalista CHP jellemzően vörös posztó; és mivel különösebben sok jót a muszlim konzervatív nacionalistáktól sem várhattak, inkább azon saját, balos pártjaikra szavaztak, amelyek épp nem voltak betiltva.
A nagy kurd párt ma a Népi Demokrata Párt (HDP) ennek megfelelően az elmúlt tíz évben jellemzően stabilan győzött az ország kurd többségű délkeleti részén. Erdoğan, aki a közte és a PKK között 2015-ben bekövetkezett kenyértörésig alapvetően a török-kurd kiegyezésre törekedett és javított a kurdok jogi helyzetén,
választásról választásra egyre nagyobb részt hasított ki a HDP vadászterületéből.
Most, hogy a HDP vezetése – nem kis vezetőségi és tagsági ellenkezés mellett – összefogott a kurdok hagyományos ellenségeivel, a kemalista CHP vezette ellenzékkel, a kurd területek politikai földrajza is felbolydulhat ezen a választáson. Diyarbakır, Şanlıurfa, Mardin és Van kurd többségű nagyvárosaiban számos közvélemény-kutató mér masszív előnyt személyesen Kılıçdaroğlunak, aki kifejezetten igyekezett gesztusokat gyakorolni a kurdoknak az elmúlt hónapokban.
Ugyanakkor itt is megismétlődhet a „Jobbik-jelenség”, főleg a listás szavazáson: egyáltalán nem biztos, hogy a HDP teljes kurd szavazóbázisa a vezetéssel tart az ősellenség kemalisták oldalára, ahogy az ellenzékben sem mindenki boldog a kurdok jelenlététől.
Mindeközben Erdoğan sem lustálkodik,
olyan szépeket mond a kurd területeken tartott kampánygyűlésein, hogy „új polgári, libertárius alkotmányt“ szeretne,
szeretne,amely „az ország minden lakójának álmait felöleli“, és hogy „ebben a Törökországban senkit nem lehet lenézni vagy kiszorítani származása, hite, nyelve vagy öltözködése miatt“.
A délkelet-törökországi kurdok előtt – mármint azok előtt, akik konzervatív muszlim meggyőződéseik miatt nem szavaznak le eleve Erdoğanra, vagy nem olvadtak be a nagyvárosi középosztályba – tehát önálló kurd elnökjelölt híján most egy igen nehéz kérdés áll. A kérdés arról szól, hogy a kemalisták kurdellenes múltja, vagy Erdoğan jelenbéli kurdellenes lépései – köztük a HDP előző elnökjelöltje, Selahattin Demirtaş bebörtönzése – felett hunyjanak inkább szemet.
A Törökországon belüli választási földrajz mellett pedig természetesen érdemes nem elfeledkezni a masszív európai török diaszpóráról sem: a török választópolgárok jó öt százaléka külföldön él,
ők pedig – a határon túli magyarokkal párhuzamba állítható módon – alapvetően Erdoğan-pártiak.
Összegezve tehát: a kemalista tengerparti nagyvárosok, konzervatív Belső-Anatólia és különálló balos pártokra szavazó kurd vidékek hagyományos török választási földrajza Erdoğannak kedvez – az ellenzéknek pedig akkor van esélye, ha megtöri a hagyományos háromosztatúságot.
Ehhez két út vezet: vagy el kell érni, hogy a földrengés és infláció sújtotta Belső-Anatólia egyes vidékein a konzervatív törökök
jobban utálják Erdoğan gazdaságpolitikáját, mint amennyire a segélyeit szeretik.
Vagy pedig azt kell elérni, hogy a kurdok legnagyobb pártjuk ukázát követve fegyelmezetten leszavazzanak az ősellenség kemalisták elnökjelöltjére. Mindkét feladat nagyobb feladvány, messze nehezebb, mint egy kis jobbközép kikacsintással maguk mögé állítani a metropoliszok külvárosainak népét, mint az Ankarában és Isztambulban már sikerült. Pont a földrajz teszi a mostani török választást olyan izgalmassá és nehezen megjósolhatóvá.
Nyitókép: MTI/EPA/Erdem Sahin