Csillagháborúk és lézerfegyverek – így hat egymásra a sci-fi és a hadiipar

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

A sci-fi és a haditechnika egymásra hatását vizsgáló sorozatunk második részében néhány olyan alkotásra térünk ki elsőként, amelyek a közeljövő hadviselésével foglalkoztak.

A kitűnő, 1983-as Háborús Játékok (War Games) című filmben bemutatott stratégiai előrejelző számítógép mára valósággá vált, sőt napjainkra játék is készült ebből a témából. Az (angol rövidítésével ICBM-nek nevezett) interkontinentális ballisztikus rakétás szimulációban a hadászati atomfegyverek, a nukleáris triász és az ellenük való védekezés módozatait próbálhatják a valós idejű stratégiai játékok kedvelői.

A fejlesztő cég, amely egyébként más okokból folyamatos kapcsolatban áll több NATO-állam védelmi minisztériumával, kissé bizarr módon reklámozta új termékét. A játékstúdió programozói kihívták a Pentagon nukleáris stratégáit, és a hírek szerint 3:2-re legyőzték őket. A fenti furcsa kis történettel szemben a filmben a számítógép az összes lehetséges kimenetelét lefuttatja egy szovjet-amerikai atomháborúnak,

Digitális szimulációs eszközök egyébként az informatika elterjedésével már szinte minden hadsereg oktatásának részét képezik.

William Gibson a nyolcvanas években írt cyberpunk regényeiben csak utalások vannak egy rövid, különleges műveletek és kiberháború dominálta összecsapásról. A kilencnapos háború során szereplőinek be kellett jutniuk a szigorúan őrzött szovjet légtéren keresztül egy olyan Szovjetunión belüli területre, ahonnan fizikailag rá tudtak csatlakozni a szovjet számítógépes hálózatra, amelyet feltörve egy vírussal gyakorlatilag megbénították működését. A katonai hálózat összeomlása lényegében a háborút is eldöntötte. Abban a korszakban, az általánosan használt mikroszámítógépek, a 48 kilobájtos ZX Spectrum és a 64 kilobájtos Commodore 64 idején előre látni a számítógépes hálózatok adta lehetőségeket, a hackelést és az információs uralom szerepét, nos le a kalappal a szerző előtt.

Érdekes, Gibson mennyire a hatásait és komplexitását fogta meg a háborúnak, míg az általános sci-fi sokkal inkább a technológiai oldalára koncentrál a hadviselésnek. Arnold Schwarzenegger Végképp eltörölni (Eraser) című filmjében (és több egyéb sci-fiben) feltűnő rail gun, vagy magyarul sínágyú akár 10 Mach, azaz tízszeres hangsebességre is képes felgyorsítani lövedékét. A Gauss-ágyúnak vagy mágneses gyorsítónak is nevezett eszköz ugyanazon az elven működik, mint a korszerű maglev vonatok, azaz elektromágneses indukció segítségével gyorsítanak fel tárgyakat. Az amerikai Electromagnetic Railgun, azaz EMRG projekt sokáig sikerrel futott, azonban költségvetési okokból váratlanul leállították 2021 végén.

És ha már futurisztikus fegyverek:

szinte nincs olyan jövőbeli univerzum, ahol ne találkozhatnánk velük. Kronológiailag a Dűne című könyvben szerepelt először, ahol nagy, lomha, de pusztító erejű eszközként mutatták be. Az összefoglaló nevükön irányított energiájú fegyverek a földi haditechnikában először Reagan elnök Csillagháborújaként elhíresült SDI programjában jelentek meg, mint ténylegesen bevetendő eszközök. Igaz, a program „csillagászati” költségeihez el kellett törölni a szigorú amerikai banktörvényeket, de az így felszabadult pénzeszközökkel egy olyan fegyverkezési versenybe tudták belehajszolni a Szovjetuniót, amelyet idős vezetői sem szellemileg, sem fejlesztésekkel nem bírtak. Igaz, az amerikaiak sem.

Hiába valósult meg ugyanis a program néhány eleme, mint például a B-747 Jumbo Jet orrába szerelt (YAL-1) HOE lézer, a program többi eleme hazugságnak bizonyult, így a rakétákat ütközéssel megsemmisítő, kerékküllőkre hasonlító Kinetic Kill Vehicle is. Az egész SDI végeredményben nem volt más, mint egy blöff, egy hoax,

És ha már lézer, a Csillagok Háborújában hivatalosan nem lézerfegyverek, hanem „blasterek” vannak. Ez a magyarra talán legjobban sugárvetőként lefordítható eszköz nem koncentrált fényt, hanem izzóra hevített gázlövedéket lő ki. Visszatérve a Földre: a többszörösen fókuszált fénysugaraknak bőven van szerepe a modern hadseregek életében, igaz, lőni még nem igazán lőnek vele. Lézert bocsát ki számos célmegjelölő rendszer, sőt létezik egy dazzlernek nevezett módszer, amiben az ellenséges katonákat és szenzorokat vakítják el lézersugárral. A Star Trek univerzum fézer nevű kézifegyverére hajazó elnevezésű, futurisztikus PHaSR puska is ezt a célt szolgálja. Ennek nagyobb változatát a haditengerészet használja, amely az AN/SEQ-3 Laser Weapon System (LaWs) névre hallgat. Hasonló a célja a kísérleti fázisban lévő orosz Pereszvetnek is. Jelenleg a leghatékonyabb dazzler a US Navy hadihajóira telepített Optical Dazzler Interdictor Navy (ODIN).

Alapvető problémát jelent viszont, hogy a lézer akkor is csak fény, ha nagyon koncentrált is, ezért füstben, ködben, sőt esőben hatékonysága korlátozott (ha már itt tartunk, a „rettegett” 5G sugárzásé is). Persze az irányított energiájú fegyvereknek több egyéb kategóriája is létezik, ilyen például a mikrohullámú, Hummer terepjáróra szerelt Active Denial System, amely már Irakban is sikerrel mutatkozott be.

azonban nagyban korlátozza bevethetőségét, hogy csak fedetlen bőrön működik igazán. Másik ilyen eszköz a Long Range Accoustic Device (LRAD) amely akár több kilométeres távolságra is képes olyan hangot kibocsátani, amely fizikai fájdalmat, sőt halláskárosodást képes okozni. Persze ez még nem az 1984-es Dűne című filmben látott szónikus fegyver, amely nemcsak a páncélon, hanem a sci-fik másik visszatérő eszközén, a Csillagok Háborújában is szereplő védőpajzson is képes volt áthatolni. Érdekes, hogy ez utóbbi, egy fizikai és egyéb támadások elleni védelmet nyújtó erőtér létrehozására irányuló próbálkozásokról nincs nyilvános információ.

És ha már ismét szóba került a Star Wars, maguk a filmek műfaja nem kifejezetten sci-fi, amint ezt a bevezetőben feltűnő: „Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban…” felirat is mutatja. Sokkal inkább egy űropera, egy mitikus történet. Sokat ad misztikumához az Erő, amely mintha a távol-keleti harcművészetek belső energiájának kivetülése lenne.

Hasonló, úgynevezett pszí képességek szintén gyakori szereplői a tudományos fantasztikus irodalomnak, azonban földi alkalmazásukról jelenleg nincs nyilvánosan elérhető információ a hatvanas évek kábítószer indukálta transz és egyéb kísérletei után. Mondjuk ehhez nem kis mértékben hozzájárult a Kecskebűvölők (The Men Who Stare at Goats) című filmben feldolgozott ilyen irányú kísérletek látványos kudarca.

Fentiek persze nem jelentik azt, hogy valahol, nagyon titkos kutatóműhelyekben nem kísérleteznek áthatolhatatlan erőterekkel vagy jövőbelátással, esetleg gondolatolvasással, ne adj’isten telekinézissel. Csak annyit, hogy mi nem tudunk róluk – így a jövő sci-fi íróinak is lesz miről írniuk.

Nyitóképen: a Star Wars The Force Awakens bemutatójának helyszíne 2015-ben Londonban (JUSTIN TALLIS / AFP)