Csúnyán kudarcot vallott Putyinék támadása, páncélostemető lett a frontvonal (VIDEÓ)
Egy sikertelen támadásban az ukrán védelem FPV-drónokkal összesen nyolc támadó páncélost semmisített meg, a leírás alapján valahol Kupjanszk előtt.
Oroszország számára soha nem ért véget a hidegháború. Interjú.
„Önt tekintik ama realista elemzők egyik legmarkánsabb képviselőjének, akik az idealistákkal ellentétben nem gondolják azt, hogy Ukrajna a Nyugat támogatásával képes lesz végső, megsemmisítő győzelmet aratni Oroszország fölött. Miért nem hisz ebben?
Nem vagyok százszázalékos realista. A realista iskola alapgondolata az, hogy az államokat biliárdgolyókként kezeljük, és nem nagyon foglalkozunk azzal, mi történik az államokon belül, nem foglalkozunk a nem materiális változókkal. Ilyen például a nacionalizmus szerepe, hiszen a háborúban ez igenis nagy. Ugyanakkor ha a skálán el kell helyeznem magamat valahol, akkor tény, hogy sokkal közelebb állok a realista iskolához, mint az idealistához.
Egyáltalán miért zajlik a háború? Ukrajna a területei visszaszerzése érdekében küzd, de mit valósíthat meg ebből? Miért indított háborút Oroszország?
A háborúnak nagyon egyszerű oka van: ha nem mindenféle ideológiai szemellenzőn keresztül próbáljuk nézni, akkor azt látjuk, hogy ez pont olyan háború, mint bármely háború talán a 18.-19. századtól kezdve napjainkig. Van két hatalom, mindkét hatalomnak van egy holdudvara, egy befolyási övezete maga körül. Mikor az egyik hatalom megpróbál behatolni a másik hatalom befolyási övezetébe, akkor ez »nyolc napon túl gyógyul«. Ez épp olyan, mint amikor az állatokat bezárják egy ketrecbe: ha túl közel zsúfolják őket egymáshoz, az agresszivitást vált ki, mert az egyik állat úgy érzi, hogy a másik állat behatolt a »befolyási övezetébe«. Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy biológiai dolog. Azt hiszem, hogy ez az oka ennek a háborúnak, és minden más csak variáció erre a magyarázatra.
Ezt értsük úgy, hogy a másik nagyhatalom, amely behatolt ebbe a befolyási övezetbe, az nem más, mint az Egyesült Államok?
Mondjuk úgy, hogy mind a két irányból látunk mozgást. Adva van egyrészt Oroszország, amely számára soha nem ért véget a hidegháború. Az oroszok a maguk részéről soha nem zárták le. A Nyugat viszont lezárta, azt hitte, hogy új periódus következik. Az oroszok úgy gondolták, hogy 1991 körülbelül olyan dátum, mint a második világháború első hónapjai, amikor az orosz hadsereget visszatolták a lengyel határtól messze Oroszország belsejébe. Amikor aztán erőre kaptak, akkor úgy érezték, hogy itt az alkalom kiterjeszteni a befolyási övezetüket vagy akár a határaikat is Nyugat felé. A NATO pedig már hosszú évek óta közeledik Kelet felé és tolja ki a határait. Mesélhetjük akár holnapig, hogy a NATO csupán védelmi szövetség, meg baráti egyezmény, meg unikornisokat és szivárványokat is rajzolhatunk mellé, de tény, hogy a NATO-bázisok, a NATO-rakéták egyre jobban araszoltak Kelet felé.”
***
Nyitókép: Földházi Árpád