Navracsics: Amerika nem akarja az európai szuverenitást, Németország pedig mintha irtózna tőle

Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter a Magyar Atlanti Tanács közgyűlésén napirend előtt felszólalva Európa jövőjével kapcsolatos víziókat fogalmazott meg. Úgy fogalmazott, „egyre erősödő érzésem van, miszerint ma Európában, de lehet, hogy a világpolitikában is olyan határhoz érkeztünk, amelyről csak utólag fog kiderülni, hogy valóban korszakhatár volt-e”, és „azzal kell számolnunk, hogy azok az erővonalak és tényezők, amelyek az elmúlt időszakban meghatározták és komfortossá tették a világunkat, megváltoznak”.

Szerinte Európa jövőjét három alapvető változás határozza meg:

• Egyrészt „most telik el egy emberöltő a közép-európai demokratikus átmenetek óta”, „egy olyan nemzedékváltásnak vagyunk szemtanúi, amely már minőségileg más nemzedéket hoz Európába” hiszen „most már fiatal családapa, családanya az, aki akkor született, amikor a demokratikus átmenetek zajlottak Közép-Európába, belenőttek egy egységes Európába”;

• Másrészt „minden jel azt mutatja az európai belpolitikában, hogy az a második világháború utáni konszenzus, amelynek alapja a kereszténydemokrata-szociáldemokrata rivalizálás, néha együttműködés volt, véget ért”,
• Harmadrészt pedig 1945 óta most először van Európában „olyan háború, amelyet az 1945-ös világháború valamely résztvevője Európán belül vívott”, így Európa sérthetelenségének képzete, melyet már a jugoszláv háborúk is súlyosan roncsoltak, végleg összeomlott.

Európa: kereszténység és nemzetállamok

Navracsics leszögezte: „amikor Európáról beszélünk, valójában kultúráról beszélünk”. Földrajzilag Európáról beszélni értelmezhetetlen, mert földrajzilag „Európa Ázsiának egy jól tagolt és nagy méretű, de mégiscsak: félszigete”. Az európai kultúrában pedig minden a három hegy körül forog: a Capitolium, az Akropolisz és a Golgota a három hegy, amely meghatározza az európai kultúrát, amely Európát Európává teszi. Ezek jelölik ki az európai civilizáció két alappontját: a kereszténység kultúráját, amely a vasárnapi pihenőnaptól az ünnepek ritmusáig mindent áthat; illetve a nacionalizmussal összekapcsolódó államiságnak a francia abszolutizmustól kezdődően, majd a francia forradalommal megerősített módon fennálló formáját, amely Európát a nemzetállamok hazájává tette.

Hangsúlyozta: a magyar politikai gondolkodás a francia, Jean Monnet-i nemzeti szuverenitási elképzelésen alapszik – azaz

amely a nemzetek szuverenitása helyett a különböző szuverenitások átfedésén és közös gyakorlásán alapult.

Így változik majd meg Európa

Navracsics szerint az európai politika megértésének kulcsa, hogy értsük a kontinens vezetőinek szocializációs mintáit. Úgy látja, Nyugaton a mai napig az 1968-as szellemiség képezi a gondolkodás alapját, melynek értelmében az egyre növekvő jólét felszámolja majd az ideológiákat, a kormányzás pedig előbb-utóbb egyfajta „technikai menedzsmentté”, „jóléti elosztássá” változik. Úgy látja, tulajdonképpen ez a gondolat volt a kereszténydemokrata-szociáldemokrata konvergencia eredője.

A területfejlesztési miniszter figyelmeztet: „a jövő politikai nemzedékének szocializációs mintái alapvetően meghatározhatják egy kontinens, egy szövetség politikai jövőjét”, márpedig az európai politikai vezetésben rövid időn belül őrségváltás következik be. Az új politikai generáció működésében a politikai kommunikáció már nem egyetemi előadásokon, hanem mémekben és rövid szöveges üzenetekben folyik, ezért a jövő Európájában „radikalizálódott, redukálódott üzenetek küzdenek meg egymással, ami szükségszerűen a radikalizáció felé viszi Európát”, ami egy „sarkosabb és polarizáltabb közösséget fog jelenteni”

Ezzel egybecseng az is, hogy a középpártok jelentősége visszaszorul, ideértve a liberális pártokat is.

– emlékeztet Navracsics, aki szerint „a kereszténydemokrácia az ellenzékiséggel vált szinonimává”, s „a nagy nyugat-európai országok egyikében sincs kereszténydemokrata kormány”. Eközben a szociáldemokrácia is identitásválsággal küzd, s erre a belpolitikákban, de az európai politikában is a radikalizáció lesz a válasz.

Orosz-ukrán háború és a bővítés parancsa

Az orosz-ukrán háború kitörése Navracsics számára azt bizonyítja, hogy Európában már nem csak regionális konfliktusok robbanhatnak ki, a kontinens „sérthetelensége végleg romba dőlt”, pedig

E környezetben felértékelődik az európai békemisszió, és paranccsá teszi a bővítést: Navracsics úgy látja, „ha valaki az Európai Unió részévé tud válni, az a béke részévé is tud válni, ezért kulcsfontosságú a nyugat-balkáni bővítés”. A konkrét háborút illetően hangsúlyozta, törekedni kell „a méltányos és igazságos békére”, mert amennyiben a háború tovább folytatódik, a jövő Európája is veszélybe kerül.

Zárásul emlékeztetett Robert Schuman víziójára, aki úgy látta: mielőtt az EU politikai közösség lehetne, teljes kulturális közösséggé kell válnia. Úgy látja, ebben Schumannak mélyen igaza volt: „ha az Európai Unió kulturális közösség lenne, azaz értenénk és ismernénk egymás kultúráját, a mai politikai konfliktusok jó része megtakarítható lenne”.

Amerika félreérti Kínát?

A miniszter előadását követően válaszolt a Magyar Atlanti Tanács tagjainak kérdéseire is. Arra a kérdésre, hogy Európa jövőjét miként befolyásolja az amerikai-kínai szembenállás, Navracsics úgy felelt: „az Egyesült Államok Kínát az Oroszország nevű dobozba tette be”, mert „ugyanazokat a szándékokat tulajdonítja Kínának, amit a Szovjetuniónak tulajdonított”. Ő azonban egyáltalán nem biztos abban, hogy „Kína szándékai ugyanazok, hogy Kína a ma Szovjetuniója”. Úgy fogalmaz, a Szovjetunióhoz képest „Kínánál nem látok ennyire erős katonai törekvéseket”, s „a legnagyobb hiba, amit az Egyesült Államok elkövethet,

Az Emmanuel Macron francia elnök által szorgalmazott európai stratégiai szuverenitás kapcsán Navracsics úgy látja, a francia Európa-politikát a francia érdek diktálja. Szerinte magát az európai integrációt is részben ez hozta létre: miután Jean Monnet rájött, hogy a második világháború győztesei közül egyedül Franciaország nem volt képes gazdasági jólétté konvertálni a háborús győzelmet, eszükbe jutott bevonni a francia gazdaságba a „német energiát”, s az európai együttműködésnek még számos olyan pontja van, amelyből elsődlegesen a franciák profitálnak. A stratégiai szuverenitást ugyanakkor, amelyet „egy korszerűsített gaullista koncepciónak” tart, nehezen kivitelezhetőnek tartja, mert

Navracsics Tibor kitért a 2024-ben esedékes magyar EU-tanácsi elnökségre is. Emlékeztetett: a magyar elnökség alatt zajlik majd az európai parlamenti választás, az Európai Bizottság elnökjelöltjének, valamint a tagállamok biztosjelöltjeinek meghallgatása. Ezért a magyar elnökség fókuszában nem szakpolitikák fognak állni, hanem az intézményi átalakulás. Az EP-választási időszakban lebonyolított elnökségek közül jó példaként a 2014-es olasz elnökséget nevezte meg, rossz példaként pedig a 2019-es finn elnökséget, mondván, az olaszok jól, a finnek pedig gyengén közvetítettek a tagállamok között a választásokat követően. „Azon, hogy minket semleges közvetítőkként minden irányban elfogadjanak, még egy kicsit dolgozni kell” – jelölte ki a magyar elnökségre való felkészülés fő irányát Navracsics Tibor.

Elvenné a Nyugat Közép-Európa pénzeit

Emellett hangsúlyozta, az egész közép-európai régiót veszély fenyegeti a kohéziós politika átalakítására irányuló szándékon keresztül: az európai politikában egyre többen szeretnék elérni, hogy a területi kohézióról a személyi vagy szociális kohézióra helyezzék át a kohéziós politika súlypontját, azaz ne területeket, hanem társadalmi csoportokat zárkóztassanak fel. Ilyetén módon viszont a bevándorlással jelentős felzárkóztatandó csoportokat befogadó nyugati országok

Arra a kérdésre, hogy a bővítés vajon nem destabilizálná-e az Európai Uniót, úgy válaszolt: mivel a bővítés stabilizálja a leginstabilabb régiókat is, az Európai Uniónak kötelessége a bővítés. Attól ugyanakkor nem fél, hogy a Nyugat-Balkán felé bővített EU már nem lesz ugyanolyan, mint a mai EU – hiszen a hatról tizenkettő, majd huszonnyolc tagra bővülő EU történetében számos alapvető koncepcióváltás történt már. Mindemellett Navracsics szerint a bővülés ellenzése „az ügy elárulása”, akit bővítéssel vettek be az EU-ba, annak nem szabad a további bővítést elleneznie.

Nyitókép: MTI/Kovács Attila