A World Rugby volt az első nemzetközi szövetség, amely 2020-ban megtiltotta, hogy a férfi pubertáson átesett transznemű nők a női csapatokban szerepeljenek. A döntést elsősorban nem is a teljesítménybeli előnnyel, hanem azzal indokolták, hogy 20-30 százalékkal növekszik így a balesetek kockázata.
„Köztudott, hogy a biológiai férfiak (akiknek a fejlődésében nagy szerepet játszik a tesztoszteron) 25-50 százalékkal erősebbek, 40 százalékkal nehezebbek és 15 százalékkal gyorsabbak, mint a biológiai nők” – érvelt a szervezet, hozzátéve, hogy –
„a tömeg, erő és gyorsaság kombinációja miatt közvetlen fizikai kontaktus esetén a biológiai nők nagy eséllyel vannak kitéve sérüléseknek”.
2020-ban még a tesztoszteronszint maximalizálása volt a NOB által elfogadott szabály, ám a rögbiben már ezt sem tartották elegendőnek. A World Rugby elvetette ezt a módszert egy kutatásra hivatkozva, amely kimutatta, hogy a transznemű nők sok fizikai előnyt megőriznek a tesztoszteronszint csökkentése után is. A rögbi szervezet ugyanakkor megengedő azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti bajnokságokban saját szabályokat alkalmazzanak, de felhívja a figyelmet a transznemű játékosok részvételének veszélyeire.
Ezt követően a nemzetközi úszószövetség, a FINA is fontosnak tartotta a szigorú szabályozást. Mivel az úszásban nincs testi érintkezés a versenyzők között, itt a teljesítménybeli különbség miatt kellett meghúzni a határvonalat. Lia Thomas transznemű úszónő esete sokak számára ismerős lehet, aki olimpiai dobogósokat maga mögé utasítva nyerte meg a nők egyetemi bajnokságát az USA-ban, úgy, hogy nemrég még a férfiak között versenyzett.