Anne Applebaum: Európában sokan még nem fogták fel, hogy a kontinens háborúban áll

Joe Biden amerikai elnök hétfőn meglepetésszerűen Kijevbe látogatott, hogy a háború első évfordulója előtt néhány nappal újabb hadisegélyt jelentsen be Ukrajna számára. Anne Applebaum amerikai történész, a The Atlantic állandó szerzője, a Johns Hopkins Egyetem Agore Intézetének vezető kutatója, az Északi Áramlatok felrobbantását az Egyesült Államoknak megköszönő volt lengyel külügyminiszter, Radosław Sikorski felesége cikkben fejtette meg a The Atlantic hasábjain az elnöki látogatást.

vezeti fel az eseményt Applebaum, aki hangsúlyozza, hogy az elnök látogatását biztosítandó amerikai AWACS légtérellenőrző repülőgép kezdte őrizni a légteret, de természetesen csak „Ukrajnától nyugatra”.

Ezt így kell látni!

Anne Applebaum hangsúlyozza: a látogatást érdemes nem egyszerű PR-műveletnek tekinteni, hiszen „a Fehér Ház azt mondja, hogy a tervezés már hónapok óta zajlik, és a látogatás valójában egy csomag része, egy egy csoportnyi kiállás közül, amelyek célja átadni egy egységes üzenetet”. E mintázatba illeszkedik Applebaum szerint Kamala Harris amerikai alelnök beszéde a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián, melyben kijelentette, „az Egyesült Államok formálisan megállapította, hogy Oroszország emberiesség elleni bűnöket követett el”, és elszámoltatják majd az ukrajnai háborús bűnökért.

A következőt pedig keddre tervezik, mikor Varsóban mondja majd ki az amerikai vezetés, hogy „Amerika továbbra is Lengyelország és a NATO-szövetség többi része mellett áll, és semmilyen NATO-terület nem marad védelem nélkül”.

„Egyévnyi brutális háború ellenére Kijev szabad város maradt, Ukrajna pedig szuverén állam – és ez nem is fog változni” – így Applebaum. Szerinte ezen üzenetek azért fontosak, mert Ukrajna most „több fronton is kifárasztásos háborúban áll”: Putyin úgy gondolja, hogy „nem a technológiai felsőbbrendűség, a jobb taktika vagy a jobban képzett katonák útján győz majd, hanem úgy,

Győzelme zálogának Applebaum szerint azt tartja, hogy több embere, több lőszere, és mindenekelőtt több ideje van, s hogy az orosz lakosság bármennyi gazdasági nehézséget képes elviselni.

Nem mindenki gondolkozik háborús logikában

Anne Applebaum szerint az amerikai kiállások arra a helyzetre reagálnak, hogy „néhány európai, sőt, néhány amerikai sem igazította még a gondolkodását ehhez az orosz stratégiához”. A történész egyenesen úgy fogalmaz, múlt hétvégén Münchenben „világos volt, hogy

Idézi Kaja Kallas észt miniszterelnököt is, aki azt mondta neki: attól tart, hogy bizonyos kollégái titkon abban reménykednek, hogy „ez a probléma magától eltűnik majd”, mielőtt mélyreható változtatásokat kellene eszközölni, és át kellene alakítani a védelmi ipart. Kallas szerint Oroszország épp ebben reménykedik: „hogy belefáradunk a saját kezdeményezéseinkbe, miközben Oroszországnak rengeteg emberi erőforrása van, a vállalataik pedig három műszakban dolgoznak”.

„Sokan – tudatosan vagy tudat alatt – továbbra is úgy beszélnek, mintha hamarosan minden visszatérne a rendes kerékvágásba, a dolgok visszaállnának olyanra, amilyenek voltak”. Felhánytorgatja az európai országoknak, hogy „a védelemipar még nem váltott más tempóra”, és „nem növelte kibocsátását az új szükségletek kielégítéséhez szükséges mértékben”.

Szerinte az amerikai megnyilvánulások most azt támasztják alá: „ha az amerikai elnök hajlandó személyes kockázatot vállalni, ha az amerikai kormány hajlandó ebbe erőfeszítést tenni, akkor az idő végül nem is Oroszország oldalán áll”. „Mindenkit figyelmeztet, ideértve a védelmi minisztériumokat és a védelemipart, hogy paradigmaváltás történt, a sztori megváltozott.

– zárja sorait Applebaum.

Nyitókép: MTI/AP/Evan Vucci