Mélyütés Európa gazdaságának a német és francia válság
Nincsen stabil kormányzás Európa két vezető országában.
Franciaország után Nagy-Britannia is ad néhányat egy, az ukránoknak eddig ismeretlen harckocsitípusból.
Tegnap jelentette be Rishi Sunak brit miniszterelnök, hogy Nagy-Britannia 14 db Challenger 2 harckocsit szállít Ukrajnának – azaz ismét új nyugati fegyvertípus áll majd hadrendbe az ukrán hadszíntéren a számos eddigi mellett.
A vezető brit lap, a The Telegraph máris támadja a döntést: szerintük „kevéssé meggyőzők az érvek amellett, hogy Challenger 2-ket adjunk Kijevnek”. A tankok átadását több szempontból is helytelennek látják. Egyrészt szerintük ez nagyon kevés: az ukrán védelmi miniszter világosan megfogalmazta, hogy Ukrajnának 300 tankra volna szüksége, Nagy-Britanniának viszont összesen is csak 227 Challenger 2-je van, ebből 79 kerül 2027-ig konzerválásra, s ebből adnak a britek az ukránoknak 14-et. Másrészt a Challenger 2-k alkatrészei használhatók a Challenger 3-ak gyártása során, így a konzervált egységek sem feleslegesek. Harmadrészt pedig „valós kockázat az üzembiztonság szempontjából, ha brit tankok orosz kézbe kerülnek”, hiszen a Challenger 2-k Dorchester páncélzata, kommunikációs és felderítési rendszere rendkívüli értéket képvisel, a mögöttük álló technológiát a britek eddig senki másnak nem adták át, márpedig „hacsak ezeket a rendszereket le nem cserélik – ami nehéz feladat –, akkor egy brit tank elfogása esetén a Challenger 3-ban alkalmazandó minősített brit információ kerülne ellenséges kezekbe. Ez a kockázat elviselhetetlenül nagy” – írja a The Telegraph.
Emellett felvetik, hogy az ukrán hadsereg sem feltétlenül járna jól a csekély számú, ám komplex harckocsival: „e komplexitás – a kezdeti átépítés, az ukrán harckocsizó alakulatok kiképzése, a karbantartás és fenntartás útjainak megtalálása – által nehezen tűnhetne életképesnek a Challenger 2 exportja még a találékony és harcedzett ukránokhoz is”. A lap ehelyett azt javasolja, hogy Nagy-Britannia a Challenger 2-k átadásánál jóval olcsóbb megoldásként inkább vegye meg Ukrajnának Jordánia frissen leszerelt, 400 darabos Challenger 1-flottáját.
A sokféle harceszköz kis számban történő átadásának gyakorlatát korábban több biztonságpolitikai szakértő is kritizálta. Demkó Attila a Facebookon úgy fogalmazott, „egy típusból kell megfelelő mennyiség, jó kiképzéssel és logisztikával. Amit így Ukrajna kap megint, az egy logisztikai rémálom.” Hozzátette, „a semminél persze jobb sokkal, de ez az ukrán hadsereg már így is hihetetlen mértékben amortizálja a nyugati technikát, részben mert nem érti, részben mert képtelenség is ennyi mindent jól működtetni”. Szerinte tankok esetében csak Leopardból vagy Abramsból érkezhetne nagy darabszámú, egységes flotta, mert Challengerből és Leclercből a világon összesen is csak pár száz darab van.
Az európai hatalmak régóta presszionálják Németországot, hogy szállítson Ukrajnának Leopard A4-es tankokat, Olaf Scholz kormánya azonban erre egyelőre nem hajlandó – a kancellár jellemzően azt hangsúlyozza, hogy Németország egyedül nem akar tankokat szállítani.
Franciaország ugyanakkor nemrég jelentős PR-művelettel igyekezett kivenni a németek kezéből ezt a mentséget: január elején bejelentették, hogy AMX-10 RC harcjárműveket szállítanak Ukrajnának. Demkó Attila szerint ez a felajánlás gyakorlatilag minden harcértéket nélkülöz: „Orosz PR után francia PR. Ez nem harckocsi – nevezhetik a franciák annak, de nem az. A páncélvédettsége egy rossz gyalogsági harcjárműé. Az az ukrán, aki ebben orosz harckocsival szembeszáll, nagyon rövid élettartamra számíthat. Ezt egy BTR-80A kilőné szemből” – írta a szakértő. „Ez a kerekes valami úgy ragad majd bele a kemény 280 lóerejével az ukrán sárba, hogy az orosz propagandistáknak öröm lesz terjeszteni a videókat”, és „egy Abrams, egy Leopard 2 vagy bármely más valódi nyugati harckocsi megenné uzsonnára, de egy modernizált T-72-nek sem lesz nagy akadály, ha elékerül” – mondja Demkó, aki szerint ugyanakkor „zseniálisak a franciák, az »első nyugati ország, aki nyugati harckocsit adott«, erre fogunk emlékezni”.
Tom Cooper, az egyik leginkább ukránpárti biztonságpolitikai szakértő is élesen kritizálja az ukrán logisztikai kapacitásokat szétaprózó nyugati fegyverszállítmányokat. Január 12-én, a lengyel elnök 20 db Leopard 2-es leszállítására vonatkozó felajánlására reagálva Cooper azt írta, „egyszerűen nagyszerű: ez nem csak messze túl kevés messze túl későn, de nagyban hozzájárul majd az ukránok már így is óriási terheihez, ami a cserealkatrészeket és a lőszert illeti”. Cooper felsorolja, hogy a Leopardok 120 mm-es tanklőszere az egyetlen, amit eddig még nem használ az ukrán hadsereg, ezen kívül gyakorlatilag minden rendszerben van: a NATO és a szovjetek 5,56 mm-es és 7,62 mm-es géppuskalőszerei, a 100, 115 és 125 milliméteres szovjet tanklőszerek, a szlovén T-55-ösök 105 mm-es lőszere, a valamint a tüzérség 75, 76, 100, 122, 152 és 203 mm-es kaliberű lőszerei. „Ha a britek még adnának egy pár – túlsúlyos és alulmotorizált, de a német tévécsatornák által »agilisnak« nyilvánított – Challenger 2-t, akkor Ukrajnának még 120 mm-es lőszerre is szüksége volna az L11-es fegyverek számára, valamint olyan páncélozott műszaki mentőkre is, amelyek képesek 80 tonna súlyú cuccokat kihozni az ottani sárból”. (A britek aztán – mint fentebb írtuk – tényleg úgy döntöttek, hogy odaadják a Challenger 2-ket is.)
Nyitókép: MTI/EPA/Valda Kalnina