át Dél-Amerika legnagyobb hatalma.
A forgatókönyv a következő: miután egy szenvedélyes, összetartó és stabil kisebbség által rajongásig szeretett, de a társadalom szűk többsége által elutasított konzervatív elnököt (ez úgy áll Jair Bolsonaróra, ahogy Donald Trumpra) csekély különbséggel megverte nagy, öreg visszatérő balos ellenfele (ha van a brazil politikában Joe Bidenhez fogható régi bútordarab, az Lula elnök), a vesztes elnök utal arra, hogy a választást valamilyen módon elcsalhatták (Trump a levélszavazatokat, Bolsonaro Brazília 1996 óta működő elektronikus választási rendszerét kárhoztatta), a hatalom békés átadásának formális gesztusait nem teszi meg (sem Trump, sem Bolsonaro nem ment el utódja beiktatására, és nem gratulált ellenfelének), majd radikális támogatói kétségbeesett utolsó próbálkozást tesznek az eredmény erőszakos megfordítására.
A tavalyi brazil elnökválasztás kapcsán különösen nagy feszültséget okoz, hogy az még a 2020-as amerikainál is messze szorosabb volt (Lula mindössze 50,9-49,1-re nyert, míg Joe Biden győzelme – a szavazatok számát tekintve – 51,3-46,8 százalékos, markánsabb volt), és
Brazília földrajzi megosztottsága még annál is élesebb, amit az Egyesült Államok produkál.
Bővebben erről itt írtunk, a – nem túlzás: polgárháborúhoz közeli – brazil megosztottság lényege hasonló, mint az északolasz-délolasz ellentété: Észak- és Északkelet-Brazília szegény államai, melynek lakosságát a Lula korábbi elnökségére eső szegénységellenes programok emelték ki a nyomorból, Luláék és a Munkáspárt (PT) lekötelezettjei, míg a pogramok cechét fizető gazdagabb dél-brazil államok és a nagyvárosok népe inkább Bolsonaro pártjára, a Liberális Pártra (PL) szavaz.