„Úgy tudom, újságíró szeretett volna lenni. Tapasztaljuk, az ukrajnai háború kapcsán szinte elveszünk a hírekben. Miben látja az újságíró szakma felelősségét a mostani helyzetben?
Mikor Gandhit megkérdezték, mi a véleménye a nyugati civilizációról, azt mondta, jó lenne, ha a Nyugat tényleg civilizált lenne. Ezt tudom mondani az újságíró felelősségéről is. Amikor a nyolcvanas években Aradon a riporterkörben ismerkedtem a szakmával, az újságírók még nem a kattintásokat vadászták, hanem megpróbáltak valami értéket adni. Mára ez megváltozott. Jó példa erre a lengyel rakétaválság, ami szembesített minket az elemzői meg az újságírói felelősség hiányával. Ma már ott tartunk, hogy egy atomháborút is megkockáztatunk, csak még egy kattintáshoz jussunk.
Ha már felelősség… Elkerülhető lett volna-e az ukrajnai háború, ha a döntéshozók tanulnak az előző konfliktusok tapasztalataiból?
Aki azt hiszi, az ukrajnai háború azért tört ki, mert Putyin megbolondult, Zelenszkij színész, vagy mert Biden szenilis, nagyon téved. Szerintem elkerülhetetlen volt az ukrajnai háború. A hidegháború tulajdonképpen soha nem ért véget az oroszok szempontjából. Annyi történt, ami az orosz történelemben már nem először: Oroszország olyan, mint a tangóharmonika: hol összehúzódik, hol kinyújtózkodik. Mi elhittük magunknak, hogy született egy új világ, véget ért a történelem, de ez nyilvánvalóan mese. Ha kinéztünk volna Európából, láttuk volna, hogy továbbra is vannak háborúk.
Vagyis az orosz »tangóharmonika« most újra nyújtózkodik. Ha ez ilyen kiszámítható, a nyugati diplomácia miért nem tudta megelőzni, hogy a konfliktus háborúba torkolljon?
Amit látunk, egyértelműen a NATO kudarca. Fontos megjegyeznem, nem gondolom, hogy az ukrajnai háború az eredendő jó és rossz küzdelme lenne. Nyilvánvalóan vannak nagyobb felelősök: az oroszok támadták meg Ukrajnát, ezt nem lehet letagadni, de a háborúhoz vezető okokat sem. Megbukott a NATO elrettentő ereje. Az amerikaiak egyre kevésbé akarnak a világ csendőrei lenni, ahogy adják fel a pozícióikat, vákuum keletkezik. Ez történt Európában is az amerikai csapatkivonásokat követően. Az így kialakult hatalmi vákuumba pedig benyomult Oroszország 2014-ben, s azután most 2022-ben. A legnagyobb ellentmondás az volt, hogy a NATO akkor terjeszkedett kelet felé, amikor az amerikai katonai jelenlétet fokozatosan leépítették a térségben. Vagyis a NATO olyan »csekkeket« írt alá, például Ukrajna irányába, amelyre nem volt fedezet.”
Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád