Német lapok úgy tudják: a játékosok többsége nem akart politikai performanszokat a katari vébén, csak két játékos, Neuer és Goretzka erőltette azokat. Felelősséget vállalni viszont senki sem akar.
Nem csitul a német férfi labdarúgó-válogatott botrányos katari szereplése körüli felháborodás, még azután sem, hogy az egykor dicső Nationalelf tagjai lógó orral hazaérkeztek a hétvégén a közel-keleti országban tartott világbajnokságról.
Emlékezetes, hogy az utóbbi években erősen megkopott nimbuszú német nemzeti csapat a koronavírus-járvány okán bevezetett korlátozó intézkedések miatt tavalyra halasztott Európa-bajnoksághoz hasonlóan az idei világbajnokságon is az „értékközvetítéssel”,
a focira pedig valamivel kevesebb energia jutott.
A Nationalelf a Lufthansa „Diversity wins”, azaz „A sokféleség győz” feliratú matricájával ellátott repülőgépével utazott el a közel-keleti tornára – korábban a német légitársaság inkább focis tematikájú gépekkel készült a nagy sportrendezvényekre, de már ott is más szelek fújnak –, s már jóval az egyébként is a kritikák középpontjában álló katari vébé előtt nyilvánvalóvá tették, hogy
A német labdarúgó szövetség, a DFB minden körülmények között ragaszkodott ahhoz, hogy a Nationalelf tagjai egy „One Love” feliratú karszalagban lépjenek pályára a meccseiken, ami azt hivatott jelképezni, hogy a csapat számára fontos a „sokféleség”, a „tolerancia” és az „emberi jogok”. A DFB-n kívül több másik szövetség is jelezte, hogy hasonló akciót fontolgatnak, de a FIFA nyomására végül kénytelenek voltak elállni ettől. Ennek nyomán készült a Nationalelf Japán elleni mérkőzése előtt a híres-neves szájbefogós csapatfotó a német válogatottról.
Az a meccs azonban nem úgy alakult, ahogy a németek eltervezték, a mutatott játék és a végeredmény sokaknál érthető kárörömöt, megint másoknál – nem titok: e sorok írójánál is – szégyenkezést váltott ki.
Az ügyön az sem segített sokat, hogy megjelent Katarban Németország szélsőbaloldali belügyminisztere, Nancy Faeser is, aki büszkén viselte a „One Love”-karszalagot a VIP-páholyban. A német kormánynak, mint közismert, fontos az emberi jogok és az úgynevezett lmbtq-közösség helyzete Katarban, ezért is veszik onnan a cseppfolyósított földgázt 2026-tól.
Miután a német válogatott – amely a későbbi meccsek során kerülte az identitáspolitizálást és inkább a focira koncentrált – kénytelen volt idejekorán hazatérni Katarból, aligha meglepő módon az is
a csapaton és a szövetségen belül, mint azt a németországi közbeszéd jelenlegi állapota és tematizáltsága esetleg sugallná. Sőt. Erről írt most háttércikket a Die Welt.
A német sportújságírók nagy része körülbelül egyetért abban, hogy a DFB rendkívül rosszul kezelte a karszalag ügyét, ami természetesen a csapat koncentrációjára és felkészülésére is hatással volt. A Die Welt megjegyzi: a válogatott az elmúlt években kénytelen volt hozzászokni ahhoz, hogy folyamatos körülötte a politikai felhajtás. A 2018-as oroszországi vébén Mesut Özil törökországi kapcsolatai voltak terítéken, az utóbbi két tornán pedig az lmbtq-jóemberkedés – az eredmények pedig magukért beszélnek.
Mint az mostanra nagyjából egyértelművé vált, a „One Love”-karszalagokat elsősorban a DFB menedzsmentje erőltette, a játékosok túlnyomó része egyáltalán nem szeretett volna ilyesmivel foglalkozni a pályán. Oliver Bierhoff, a szövetség sportigazgatója viszont sokáig hajthatatlan volt az ügyben, s gyakorlatilag csak a FIFA nyomására mondott le a karszalagozásról.
A Bild és más lapok azonban azt is tudni vélik, hogy a karszalagot helyettesítő szájbefogós akcióban sem akart részt venni a Nationalelf játékosainak többsége. Az ARD közszolgálati csatorna információi szerint gyakorlatilag
a többiek inkább hanyagolták volna a dolgot – egyedül Joshua Kimmichet sikerült még maguk mellé állítaniuk. A többiek szerint ez csak elvonta a figyelmet a játékról, ezért nem kellett volna erőltetni.
Hätte, hätte, Fahrradkette – hangzik a vonatkozó német szólás. Ha a nagyanyjuknak kereke lett volna, ő lett volna a hatos villamos.
A nyomás elsősorban a DFB illetékesein, leginkább Bierhoff sportigazgatón növekszik.
de azt belátja, hogy követett el hibákat a tornán.
A sportigazgató szintén nem gondolja azt, hogy le kellene mondania a sportigazgatói címéről, noha mindenkit biztosított arról, hogy tudatában van a zsinórban harmadik kudarcos torna miatti felelősségének. Oliver Bierhoff önkritikusan elismerte: „Volt a karszalag-témánk, amit a csapat körül sokan kritikusan láttak. Nem sikerült jól, kétségtelen”.
Bierhoff szerint jobban el kellett volna hárítani azt a terhet, ami emiatt a játékosok vállára nehezedett.
„Jobban is csinálhattuk volna kétségtelenül. Nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna.”
A DFB várhatóan a hét közepén fog dönteni Flick és Bierhoff sorsáról. Mindez persze utólag már nagyon keveset fog segíteni a katari vébé fájdalmas emlékén – és a németek mint egykori futballnemzet nemzetközi hírnevén esett csorbán.
Fotó: INA FASSBENDER / AFP
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Gyakorlatilag elkerülhetetlen az előrehozott választás.
A 2030-as tornát Spanyolország, Portugália és Marokkó rendezi közösen, míg 2034-ben a Közel-Keleten lesz a világ szeme.
Százharminc vádpontot fogalmaztak meg a Manchester City ellen az utóbbi idők egyik legnagyobb sportperében, most mégis rangadót játszik a Bajnokok Ligájában.
Nem a két csapat játéka láttán zokogott a 49 éves Alessandro Giallatini, akit alig tudtak megvigasztalni.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
