Addig lehetünk optimisták, ameddig a nagyhatalmak a nemzetközi jogra hivatkoznak. Interjú.
„Látható-e már a háború vége? Milyen megoldások lehetségesek?
A háború egyetlen nemzetközi joggal összeegyeztethető lezárása Oroszország teljes kivonulása lehetne az eddig elfoglalt ukrán területekről, beleértve a Krímet is, de ennek realitása kétséges. Elvileg az is opció, hogy Ukrajna feladja területeinek egy részét, ami adott esetben hamarabb vezetne a békéhez, ám egy ilyen alapon megkötött békeszerződést nemzetközi jogi értelemben semmisnek kell tekinteni, hiszen erőszak hatására születne meg. Ugyanakkor elképzelhető olyan szcenárió, hogy adott esetben mégis ez a megoldás tűnik a nemzetközi közösség részéről kívánatosnak. De tudomásul kell venni, hogy ennek milyen későbbi jogi hatásai lennének.
Milyen hatással lenne az 1945-ben létrejött világrendre, ha Ukrajna feladni kényszerülne egyes területeit, és ezt a nemzetközi közösség elfogadná?
Rengeteg kérdést vetne fel. Először is a nemzetközi jog sarokkövére, az agresszió tilalmára nézve pusztító üzenete lenne. De az erőszakkal történő területszerzés is tilos a nemzetközi jogban, ami a fegyveres erő alkalmazásának tilalmából következik. Ha ez megengedhető lenne, akkor egy másik nagyhatalom is felhatalmazást érezhetne hasonló cselekmény végrehajtására.
És ha ez megtörténne, a jövőben mennyire érezhetné magát biztonságban egy kisebb állam egy nagyobbal szemben?
Ugyanakkor láttunk már olyat, hogy az államok racionális megfontolásból átléptek a nemzetközi jogon, vagy nemzetközi joggal ellentétes helyzetet fogadtak el. A kérdés itt az, hogy egyrészt mi összeegyeztethető a nemzetközi joggal, másrészt adott helyzetben az államok mit fogadnak el megoldásként, végül pedig az, hogy a kettő milyen viszonyban áll egymással, és egy adott megoldásnak milyen későbbi hatása lesz a nemzetközi jogrendre. Ha egy szabályt az államok folyamatosan átlépnek, akkor az azt jelenti, hogy már nem tartják azt a szabályt kötelezőnek? A nemzetközi jog alapja is végső soron egy politikai kompromisszumok eredményeként létrejött megállapodás, tehát ha a nemzetközi jog mögül kihátrál ez a megegyezés, akkor mi lesz a szabállyal?
Mennyire lehetünk optimisták?
Még február 23-án sem gondoltunk arra, hogy másnap Vlagyimir Putyin orosz elnök kiadja a parancsot Ukrajna megtámadására. Egy biztos: a nemzetközi jog nem mindenható, és Oroszország nélkül ez a konfliktus nem oldható meg. Szerintem addig lehetünk optimisták, ameddig a nagyhatalmak a nemzetközi jogra hivatkoznak, még akkor is, ha érvelésük hibás vagy indokaik átlátszók. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a meglévő kereteket tartják irányadónak, mégiscsak a fennálló világrenden belül kívánják rendezni a konfliktusaikat.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej
Bár lenne hatékony megoldás, az ukrán igazságszolgáltatás malmai igencsak lassan őrölnek. Nem véletlenül. Az ukrán korrupcióellenes akcióközpont vezetője szerint Zelenszkij bizalmi köréig érnek a szálak, így érthető, hogy a korrupció elleni küzdelemben is vesztésre áll az ország.
Bemutatta az ukrán parlamentnek az ország ellenállóképességi tervét, a hadielemzők hangosan felnevettek.
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Bár a mainstream sajtó holmi diktátorként mutatja be a megválasztott elnököt, a Gaetz-ügy megmutatta, gyorsan képes korrigálni.
A harmadik világháború lenne a következménye.
Nem csak nekünk tűnt fel, tényleg egyre kevésbé harcias Zelenszkij retorikája.
„Mert a GDP ugyan fontos dolgokat mér, de azt, ami az emberi élet, a jólét és a fenntarthatóság szempontjából releváns, azt nem” – mondta.
Az alpolgármester azt mondja, minden rendben és „kár lenne új választást kierőszakolni, de nyilván a pártok érdeke, hogy mesterségesen gerjesszék a feszültséget”.
