Nem Biden örülne, ha ez elnökválasztás lett volna – elemzésünk az amerikai félidős választásról

Múlt héten tartották az Egyesült Államokban a félidős választásokat. Az országban az elnök hivatali idejének felezőjén lecserélik a komplett Képviselőházat, illetve a Szenátus harmadát.

Mint ismert, a választás előtt „vörös hullámot”, republikánus áttörést jósoltak, amely a vártnál jelentősen szerényebbre sikerült: bár a szavazatszámlálás – a levélszavazatok okozta káosz miatt – még mindig nem zárult le, biztonsággal kijelenthető, hogy a demokraták megtartják Kamala Harris alelnök döntő szavazatán alapuló egyfős többségüket, illetve ha Georgia államban is nyernek decemberben, enélkül is egyfős többségbe kerülhetnek. A Képviselőház esetében a republikánusok nagyon közel állnak a többség megszerzéséhez, de még itt is túl sok olyan körzet van, ahol a levélszavazatok fordíthatnak a mandátum sorsán.

Az eredmények ugyanakkor lehetőséget adnak számos gondolatkísérletre – mi most azt vizsgáltuk meg,

A modell természetesen nem lehet tökéletes, hiszen az elnökválasztáson óriási a jelöltek személyének jelentősége, és az egyes választókerületek képviselőinek személyes teljesítménye is számít annyit, hogy ne lehessen a rájuk leadott szavazatokat tisztán pártszavazatnak tekinteni – mi azonban mégis igyekeztünk az eredményekből következtetéseket levonni.

Az amerikai elnököt elektori rendszeren keresztül választják: 51 külön választás zajlik az Egyesült Államok 50 államában és a Washington fővárost magában foglaló Columbia körzetben (District of Columbia, DC). Az a jelölt, aki egy államban a legtöbb szavazatot kapja, az állam összes elektorát megnyeri, az elnök személyéről pedig nem közvetlenül a választók, hanem az elektorok szavaznak. (Maine és Nebraska államban nem csak az állam összes szavazata, hanem a megnyert választókerületek száma is befolyásolja az elnyert elektorok számát, de ezúttal ez nem befolyásolta az eredményt.)

Ebbe a rendszerbe tápláltuk be a félidős választás eddig beérkezett adatait. A képviselőházi kerületekben érkezett republikánus és demokrata szavazatokat államonként összesítettük, és ennek alapján adtuk egyik vagy másik pártnak az államok összes elektorát. Az elektorok számának meghatározásához az Elektori Kollégium 2020-as népszámlálás adataival frissített listáját használtuk.

Republikánus győzelem

Ennek alapján kijelenthető:

Republikánus fölény alakult volna ki Alabama, Alaszka, Arizona, Arkansas, Dél-Karolina, Dél-Dakota, Észak-Karolina, Észak-Dakota, Florida, Georgia, Idaho, Indiana, Iowa, Kansas, Kentucky, Louisiana, Mississippi, Missouri, Montana, Nebraska, Nevada, Nyugat-Virginia, Ohio, Oklahoma, Pennsylvania, Tennessee, Texas, Utah, Wisconsin és Wyoming államokban, azaz 30 államban a szavazó 51-ből. A demokraták nyerték volna Colorado, Connecticut, Delaware, Hawaii, Illinois, Kalifornia, Maine, Maryland, Massachusetts, Michigan, Minnesota, New Hampshire, New Jersey, New Mexico, New York, Oregon, Rhode Island, Vermont, Virginia és Washington államokat, valamint Washington fővárost, azaz Columbia kerületet.

Emlékeztetőül: Joe Biden 2020-ban 306-232 arányban, Donald Trump 2016-ban 304-227 arányban, Barack Obama 2012-ben 332-206 arányban, 2008-ban pedig 365-173 arányban nyerte meg az Elektori Kollégiumot. A korábbi elnöki győzelmekhez képest tehát ez egy szerényebb, de mégis fölényes republikánus győzelem lett volna.

(Nyitókép: MTI/AP)