Andrei Spînu, Moldova miniszterelnök-helyettese, infrastrukturális és területfejlesztési minisztere egy tévéműsorban megerősítette: úgy van, ahogy Putyin mondja, tényleg előnyös szerződésük volt – csakhogy az ősszel lejárt, szeptember-október folyamán a meghosszabbításán dolgoztak, de a Gazprom ebbe már nem ment bele.
Így az a kompromisszum született, hogy a moldáv gázárat télen (október 1-től április 1-ig) 30 százalékban a tőzsdei spot gázár, 70 százalékban pedig az olajárindex határozza meg, így a hektikus európai gáztőzsdei mozgások kevésbé érintik Moldovát – nyáron pedig ez az arány fordított, így ilyenkor Moldova kiszolgáltatottabb. Spînu megjegyzi, a Gazprom nyárra száz százalékban a tőzsdei gázárat szerette volna bevezetni, ebbe viszont a moldávok nem mentek bele.
Így tehát a moldáv gázár most kedvezőbb, mint Európa többi részén, mert inkább a magas, de nem rendkívüli olajár befolyásolja, mint az európai gáztőzsdén zajló gazdasági háború, az ország így is összeroppan a súlya alatt – ehhez járul a moldáv áramtermelés Ukrajna és a gáz iránti kitettsége, illetve a gázhiány. Nemhiába keres
Maia Sandu elnök és kormánya kétségbeesetten megoldásokat
– leginkább a Pruton inneni „nagy testvérnél”, Romániában. Legutóbbi bukaresti útján Sandu nem szépített sokat a helyzeten: mint mondta, Moldova elkötelezett az európai út mellett és vállalja a szabadság árát – de kéri európai partnereit, értsék meg: most, mikor segítséget kérnek, nem a kényelmesebb élet érdekében teszik ezt, hanem azért, hogy a szabad világ részeként egyáltalán életben tudjanak maradni. Sandun személyesen is egyre nő a nyomás: a moldávok szeptember óta ezerszám tüntetnek a magas rezsi és az infláció ellen, és már az sem érdekli őket, hogy a tüntetéseket pont az országot korábban kirabló Ilan Şor pártja szervezi.