„Ezt a magyarok akkor még sokáig nem érezték elég komoly veszélynek. A lakosság még akkor is inkább a hétköznapi gondjaival volt elfoglalva – mit lehet olcsón kapni és mivel lehet fűteni télen –, amikor már kiküldték az orosz frontra a magyar hadsereget. És egészen addig nem vették komolyan, amíg 1944 márciusában a németek megszállták az országot, és aztán már nagyon keményre fordultak a dolgok. Nem szeretnék ilyen történelmi analógiákba mélyen belemerülni, de ha ez Amerika háborúja Oroszországgal szemben, akkor itt valójában a NATO áll szemben az oroszokkal. Európa minden nemzete szilárdan az amerikai oldalon áll, kivéve egyet, a magyart, ami egyébként már két világháborút elveszített.
Nagyon nem szeretném, hogy a következőben sem a győztes oldalán állnánk. A maihoz hasonló hintapolitikát folytattunk már a második világháború előtt is”
– bocsátkozik történelemleckébe a zenész.
Hozzátette: „Az utóbbi 30 év számomra mindenestül kiábrándító. Az utolsó olyan éveim, amikor bizakodva néztem a jövőbe, az a nyolcvanas évek végén volt. És még valami: Magyarország sokáig nagyra becsült ország volt, mert 1956-ban képes volt a szovjet birodalom túlerejével szemben is hősiesen fellépni. Valójában az ötvenhatos hősök,
a pesti srácok emlékét gyalázzák azok, akik ma az ukrán harcosokkal szemben az oroszok számára keresnek valamiféle mentséget.”