A brüsszeli bürokrácia a valósággal párhuzamos valóságban él.
„Miközben Németország az uniós szolidaritásra fittyet hányva, Lengyelországot megkerülve az Északi Áramlat 1-en keresztül olcsón jutott hozzá az orosz gázhoz, már építette a Északi Áramlat 2-t és vált nyugat-európai gázelosztó központtá, addig a mi agrárexportunk súlyosan megszenvedte a szankciókat.
Napjainkra egyértelművé vált, hogy a brüsszeli bürokrácia a valósággal teljesen párhuzamos valóságot alakított ki magának, és abban él. A szankciós politika élesen ellentmond és szembemegy az uniós országok és polgárok valós igényeivel. Ma már az is egyértelműen kimutatható, hogy az energiaárak korábban soha nem tapasztalt emelkedése és volatilitása, az annak következtében fellépő infláció és gazdasági recesszió nemcsak a háborúval, hanem a szankciók bevezetéséről szóló felelőtlen, átgondolatlan nyilatkozatokkal van összefüggésben. A földgázzal kapcsolatosan egyelőre semmilyen szankciót nem fogadtak el, de csupán az azzal való fenyegetőzés képes volt a tőzsdei egységárat a konfliktus kirobbanása előtti szint négyszeresére emelni és tartósan magasan tartani. Eközben az oroszokat nem sikerült eltántorítani Ukrajnával kapcsolatos terveik megvalósításától. Mi több, az egekben lévő gázárak miatt az Európának eladott kevesebb gáz ellenére is a Gazprom bevételei történelmi csúcsot értek el.
Miközben az EU azzal foglalkozik, hogy hány százalékkal kell csökkenteni a fogyasztást, milyen maximális hőmérsékletre engedélyezett felfűteni az intézményeket és lakásokat, és milyen büntetést kapjanak a szabályszegők, Oroszország a felszabadult mennyiséget a szinte korlátlan felvevőkapacitású Kínának, Indiának, más országoknak adja el, vagy csak egyszerűen elégeti. A szankciós politika nem működik, az EU viselkedése pedig teljes mértékben szembemegy az érdekeinkkel. Ami történik, az nem szolgálja az európai emberek érdekét, sem társadalmi, sem pedig gazdasági értelemben. Az, ami most történik, nem másról, mint az európai érdekek kiszolgáltatásáról szól. Az Európai Unió végképp kiírja magát a globális gazdasági versenyből.
Magyarország már az elején kimondta, hogy a szankciós politika nem működik. Sajnos megint igazunk lett.
Mi a magunk részéről minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy hazánkat megvédjük a felelőtlen, önsorsrontó politika következményeitől. Azonban azzal is tisztában kell lenni, hogy egyedül ez csak részben sikerülhet. A gyors és hatékony megoldás: a szankciós politika felfüggesztése és a béke elősegítése diplomáciai megoldásokon keresztül. Ennek kellene lennie egy magára valamit is adó, saját szerepét nem másodhegedűsként elképzelő EU feladata a mai helyzetben. Itt az ideje kilépni a brüsszeli párhuzamos valóságból, szembenézni a realitásokkal, és egyszer s mindenkorra véget vetni annak a rémálomnak, ami a szemünk láttára alakult ki, pedig nem is aludtunk.”
Nyitókép: MTI/AP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Óriási a tét Brüsszelben.
A Neue Zürcher Zeitung szerint az olasz miniszterelnöknek egyensúlyoznia kell Brüsszel és Washington között.
Így finanszíroznák Ukrajnát: az egyik az uniós költségvetésen keresztüli finanszírozás, annak terhére történő hitelfelvétellel, a másik lehetőség az úgynevezett jóvátételi hitel.
Egy történelmi pillanatban Bart De Wever főszerepet kapott azzal, hogy ellenáll az orosz vagyon felhasználásának: ő óvatosságnak nevezi, nyugati szövetségesei viszont tombolnak.
A brüsszeli források már egy akár szombatig elhúzódó találkozóról beszélnek, ugyanis mindenképpen meg akarják valamilyen formában oldani Ukrajna finanszírozását.
Kína határozottan ellenzi azokat az uniós törekvéseket, amelyek a befagyasztott orosz állami vagyon felhasználásáról szólnak.
Tudjátok mi a brüsszeli elit legnagyobb bűne? Hát az, hogy hozzájuk képest a Putyin egy kifejezetten szimpatikus figura tud lenni.
Az NGO-k továbbra is aggályosnak tartják a javaslatot – írja a Les Echos.
