A Jog és Igazságosság vezetői azt ígérik, hogy Lengyelország az EU-val szembeni politizálás terén rövidesen emelheti a téteket – pedig az alkotmánybíróság már tavaly elment a falig.
Újabb összecsapás körvonalazódik Varsó és Brüsszel között. A lengyel kormánypárt (Jog és Igazságosság, PiS) több prominens politikusa is nemtetszésének adott hangot, hogy az Európai Bizottság még mindig vonakodik Lengyelország rendelkezésére bocsátani azt a nagyjából 35 milliárd eurót, amely a koronavírus-világjárvány kártételei miatt illetné a kelet-közép-európai országot.
„Mivel az Európai Bizottság nem teljesíti a kötelezettségeit Lengyelország irányába ezen a területen, nem látjuk okát annak, hogy teljesítsük a magunkét az EU felé.”
– mondta el Jarosław Kaczyński, a nagyobb lengyel kormánypárt elnöke a Siecy hetilapnak. A politikus szerint Lengyelország eddig jószándékának adta tanújelét, ami azonban nem vezetett eredményre.
Lengyelország 2016-ban került az Európai Bizottság célkeresztjébe négy, a lengyel parlament által időközben elfogadott jogszabály miatt. Ezek a szabályok az igazságszolgáltatás reformjával kapcsolatosak, amelyek az Európai Bizottság szerint „strukturálisan ássák alá a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségét”.
A reform kapcsán
Utóbbit ugyanis sem Brüsszel, sem pedig az azzal egyetértő luxemburgi Európai Unió Bírósága nem tartja független testületnek.
Lengyel alkotmányos identitás – az a bizonyos „elmozdíthatatlan tárgy”
A lengyel Alkotmánybíróság már a 2000-es években is azt vezette le az Alkotmányból, hogy az ország uniós tagsága nem csorbította az Alkotmány teljes jogrenden belül érvényesülő felsőbbségét azokon a területeken, amelyek a Lengyel Köztársaság szuverenitása alá tartoznak. 2010-ben érkezett a következő nagyobb horderejű határozat, amelyben a testület rögzítette, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései nem értelmezhetők jogalapként arra vonatkozóan, hogy az EU olyan hatáskörök birtokában lenne, amelyeket nem ruháztak kifejezetten az intézményekre. Ugyanakkor, habár 2011-ben az Alkotmánybíróság ismét megerősítette a lengyel alkotmány elsőbbségét, a 2021. október 7-ei határozat kétségkívül az eddig legkarakteresebb uniós jogrend fennhatóságával szembeni állásfoglalás. Mivel azonban az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata utóbbit nem győzi nyomatékosítani, a jogászvilág egy része a Lengyelország és az EU között kialakult közjogi patthelyzetet ahhoz a szimbolikus szituációhoz hasonlítja, mint amikor egy elemi erő egy elmozdíthatatlan tárggyal találkozik.
Az Európai Bizottság számos „mérföldkövet” meghatározott Lengyelország számára, amelyek teljesítése ahhoz szükséges, hogy a tagállam megkapja az őt illető uniós pénzeket. A fegyelmi tanáccsal kapcsolatos aggályok orvosolása brüsszeli olvasatban kiemelt jelentőségű mérföldkőnek tekinthető.
Lengyelország tavaly augusztus elején engedett az Európai Bizottság nyomásának: mintegy gesztusértékű lépésként bejelentette, hogy feloszlatja a fegyelmi tanácsot. Az erről szóló törvényt februárban terjesztették a Szejm elé és idén júliusban lépett hatályba. Megjegyzendő, hogy ettől eltekintve
a fegyelmi tanács fel nem oszlatása miatt.
Idén júniusban mindazonáltal kiderült: az Európai Bizottság hivatalosan elismeri Lengyelország erőfeszítéseit a mérföldkövek teljesítése érdekében. Csakhogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke július végén a Gazeta Prawnának elárulta, hogy Brüsszel további gesztusokat vár Varsótól.
Jarosław Kaczyński szerint valójában nem is a jogállamisági kérdés megnyugtató rendezése a cél, hanem a fejlemények egy „nagyobb összeesküvés részei”, amelynek tétje az, hogy Lengyelországot végül megtörve végleg Németország igája alá hajtják.„Egy független, egyszersmind gazdasági, szociális és katonai értelemben erős Lengyelország akadályt jelent a szemükben.”
„Ha az Európai Bizottság neki próbál nyomni bennünket a falnak, nem marad más választásunk, mint hogy a teljes arzenálunkkal tüzet nyissunk” – nyilatkozta Krzysztof Sobolewski, akinek mondandója azt ígéri, hogy Lengyelország kész minden fórumon vétózni az EU kezdeményezéseit és jogi úton támadni az Európai Bizottságot. Sobolewski az interjúban azt is kilátásba helyezte, hogy Lengyelország Ursula von der Leyen bizottsági elnök leváltása érdekében is lépéseket tehet.
„Nem zárunk ki semmit” – ígérte a főtitkár azzal, hogy az unióból való kilépés nem képezi a repertoár részét.
Kaczyńskihez hasonló húrokon játszik, jóllehet diplomatikusabban fogalmaz Lengyelország miniszterelnöke, Mateusz Morawiecki is. A kormányfő Euractivon közölt véleménycikkében amellett, hogy az Oroszországgal szembeni összefogásra buzdít, rögzíti azt is, hogy a lengyel kormány álláspontja szerint az Európai Unió jövőjét Brüsszelben Németország érdekei szerint kívánják alakítani.
Álláspontja szerint
„Ha egyre több tárgykörben egyre távolabb kerülnénk az egyhangú döntéshozataltól, azzal egy olyan modellt hoznánk létre, amelyben az erősebbek és a nagyobbak a gyengébbek és a kisebbek felett uralkodnak.” – áll a publicisztikában.
Lengyelország közjogi szempontból már elment a falig. A miniszterelnök 2021. március 29-én kelt, 129 oldalas indítványában az alkotmánybírósághoz fordult abból a célból, hogy a testület döntsön arról, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) bizonyos rendelkezései összhangban vannak-e a lengyel alkotmánnyal. A miniszterelnök az EUSZ azon rendelkezéseinek átvilágítását kéri, amelyek az Európai Unió Bíróságának hatáskörét (19. cikk), illetve a tagállamok lojális együttműködését, illetve szuverenitásának jelentőségét (4.cikk) rögzítik.
Tavaly októberben a lengyel alkotmánybíróság (Trybunał Konstytucyjny) a maga részéről rövidre zárta az igazságügyi reformból kiinduló, szuverenitási kérdéssé fajuló jogvitát. Határozatában nemcsak a lengyel alkotmány elsőbbségét mondta ki az uniós joggal szemben, de egyértelművé tette azt is, hogy
A fejlemények kapcsán számos alkotmányjogász vélekedik úgy, hogy Lengyelország magával az alkotmánybírósági döntéssel ment el a falig. Alexander Thiele, a berlini BSP Business and Law School alkotmányjogásza szerint például a lengyel taláros testület verdiktje az uniós jog elsőbbségének a félresöprésével az EU alapját utasítja el, ami magát a lengyel uniós tagságot is kérdésessé teszi.
Noha az alkotmánybírósági döntés jelentőségét nem vonja kétségbe, valamelyest másképp vélekedik Stefan Auer, a Hong Kong-i uniós jogásza. Szerinte
– nem úgy a föderális államként tovább működő Európai Unió víziója. Szerinte Egyetlen uniós tagállam sem tudja véletlenszerűen elhagyni az Európai Uniót; hiteltelen továbbá azt képzelni hogy egy lengyel kormánynak meglenne egyáltalán arra a felhatalmazása, hogy egy ilyen radikális lépést megtegyen.
Kép: Wojtek RADWANSKI / AFP
Az integráció legsikeresebb időszakai éppen azok voltak, amikor a tagállamok vitathatatlan szuverenitással az egységes piac elmélyítésére koncentráltak, nem pedig ideológiai elvárások kikényszerítésére.
Senki sem reagál a politikai hajtóvadászatra.
Nem fog létrejönni az „Európai Egyesült Államok”.
Az akcióban lengyel, valamint más szövetséges államok eszközei is részt vettek.
A Die Welt is a V4-ek újjáéledésétől retteg, de az olvasók inkább irigylik a közép-európai szövetség szereplőit.
Megfélemlítés, példastatuálás, és persze a jelenlegi problémákról a figyelem elterelése. Nagyjából ezek motiválhatták Donald Tusk embereit, hogy levadásszák a két éve szorongatott Zbigniew Ziobrót.
Ledobta a bombát a Torontói Egyetem professzora.
Dmitrij Peszkov, az orosz elnök szóvivője árulta el a részleteket.
