Újabb összecsapás körvonalazódik Varsó és Brüsszel között. A lengyel kormánypárt (Jog és Igazságosság, PiS) több prominens politikusa is nemtetszésének adott hangot, hogy az Európai Bizottság még mindig vonakodik Lengyelország rendelkezésére bocsátani azt a nagyjából 35 milliárd eurót, amely a koronavírus-világjárvány kártételei miatt illetné a kelet-közép-európai országot.

– mondta el Jarosław Kaczyński, a nagyobb lengyel kormánypárt elnöke a Siecy hetilapnak. A politikus szerint Lengyelország eddig jószándékának adta tanújelét, ami azonban nem vezetett eredményre.

Lengyelország 2016-ban került az Európai Bizottság célkeresztjébe négy, a lengyel parlament által időközben elfogadott jogszabály miatt. Ezek a szabályok az igazságszolgáltatás reformjával kapcsolatosak, amelyek az Európai Bizottság szerint „strukturálisan ássák alá a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségét”.  

A reform kapcsán

Utóbbit ugyanis sem Brüsszel, sem pedig az azzal egyetértő luxemburgi Európai Unió Bírósága nem tartja független testületnek. 

Elvileg minden mérföldkövet teljesítettek

Az Európai Bizottság számos „mérföldkövet” meghatározott Lengyelország számára, amelyek teljesítése ahhoz szükséges, hogy a tagállam megkapja az őt illető uniós pénzeket. A fegyelmi tanáccsal kapcsolatos aggályok orvosolása brüsszeli olvasatban kiemelt jelentőségű mérföldkőnek tekinthető.

Lengyelország tavaly augusztus elején engedett az Európai Bizottság nyomásának: mintegy gesztusértékű lépésként bejelentette, hogy feloszlatja a fegyelmi tanácsot. Az erről szóló törvényt februárban terjesztették a Szejm elé és idén júliusban lépett hatályba. Megjegyzendő, hogy ettől eltekintve

a fegyelmi tanács fel nem oszlatása miatt. 

Idén júniusban mindazonáltal kiderült: az Európai Bizottság hivatalosan elismeri Lengyelország erőfeszítéseit a mérföldkövek teljesítése érdekében. Csakhogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke július végén a Gazeta Prawnának elárulta, hogy Brüsszel további gesztusokat vár Varsótól. 

Jarosław Kaczyński szerint valójában nem is a jogállamisági kérdés megnyugtató rendezése a cél, hanem a fejlemények egy „nagyobb összeesküvés részei”, amelynek tétje az, hogy Lengyelországot végül megtörve végleg Németország igája alá hajtják.„Egy független, egyszersmind gazdasági, szociális és katonai értelemben erős Lengyelország akadályt jelent a szemükben.”

Lengyelország kész „tüzet nyitni”

„Ha az Európai Bizottság neki próbál nyomni bennünket a falnak, nem marad más választásunk, mint hogy a teljes arzenálunkkal tüzet nyissunk” – nyilatkozta Krzysztof Sobolewski, akinek mondandója azt ígéri, hogy Lengyelország kész minden fórumon vétózni az EU kezdeményezéseit és jogi úton támadni az Európai Bizottságot. Sobolewski az interjúban azt is kilátásba helyezte, hogy Lengyelország Ursula von der Leyen bizottsági elnök leváltása érdekében is lépéseket tehet.

„Nem zárunk ki semmit” – ígérte a főtitkár azzal, hogy az unióból való kilépés nem képezi a repertoár részét.

Kaczyńskihez hasonló húrokon játszik, jóllehet diplomatikusabban fogalmaz Lengyelország miniszterelnöke, Mateusz Morawiecki is. A kormányfő Euractivon közölt véleménycikkében amellett, hogy az Oroszországgal szembeni összefogásra buzdít, rögzíti azt is, hogy a lengyel kormány álláspontja szerint az Európai Unió jövőjét Brüsszelben Németország érdekei szerint kívánják alakítani. 

Álláspontja szerint

„Ha egyre több tárgykörben egyre távolabb kerülnénk az egyhangú döntéshozataltól, azzal egy olyan modellt hoznánk létre, amelyben az erősebbek és a nagyobbak a gyengébbek és a kisebbek felett uralkodnak.” – áll a publicisztikában.

Lengyelország már így is elment a falig

Lengyelország közjogi szempontból már elment a falig. A miniszterelnök 2021. március 29-én kelt, 129 oldalas indítványában az alkotmánybírósághoz fordult abból a célból, hogy a testület döntsön arról, hogy az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) bizonyos rendelkezései összhangban vannak-e a lengyel alkotmánnyal. A miniszterelnök az EUSZ azon rendelkezéseinek átvilágítását kéri, amelyek az Európai Unió Bíróságának hatáskörét (19. cikk), illetve a tagállamok lojális együttműködését, illetve szuverenitásának jelentőségét (4.cikk) rögzítik. 

Tavaly októberben a lengyel alkotmánybíróság (Trybunał Konstytucyjny) a maga részéről rövidre zárta az igazságügyi reformból kiinduló, szuverenitási kérdéssé fajuló jogvitát. Határozatában nemcsak a lengyel alkotmány elsőbbségét mondta ki az uniós joggal szemben, de egyértelművé tette azt is, hogy

A fejlemények kapcsán számos alkotmányjogász vélekedik úgy, hogy Lengyelország magával az alkotmánybírósági döntéssel ment el a falig. Alexander Thiele, a berlini BSP Business and Law School alkotmányjogásza szerint például a lengyel taláros testület verdiktje az uniós jog elsőbbségének a félresöprésével az EU alapját utasítja el, ami magát a lengyel uniós tagságot is kérdésessé teszi.

Noha az alkotmánybírósági döntés jelentőségét nem vonja kétségbe, valamelyest másképp vélekedik Stefan Auer, a Hong Kong-i uniós jogásza. Szerinte

– nem úgy a föderális államként tovább működő Európai Unió víziója. Szerinte Egyetlen uniós tagállam sem tudja véletlenszerűen elhagyni az Európai Uniót; hiteltelen továbbá azt képzelni hogy egy lengyel kormánynak meglenne egyáltalán arra a felhatalmazása, hogy egy ilyen radikális lépést megtegyen.

Kép: Wojtek RADWANSKI / AFP