Célkeresztben az „adminisztratív állam”

Június utolsó napján véget ért az amerikai Legfelső Bíróság 2021 októberében kezdődött ítélkezési éve. A mostani ítélkezési év méltán aspirálhat arra, hogy egyszer majd helyet kapjon az amerikai történelemkönyvek lapjain. A fordulatokban, meglepetésekben és botrányokban egyaránt bővelkedő ítélkezési esztendőben a legnagyobb figyelem kétségkívül a Dobbs döntésre irányult, amelyben a taláros testület felülbírálta az abortusz igénybevételét alkotmányos védelemben részesítő 1973-as Roe kontra Wade precedensdöntést. Amint az várható volt, a döntés nagy felzúdulást, és néhol erőszakba torkolló tüntetéseket váltott ki tengerentúl, sőt még Európában is éreztette hatását, ugyanis még – a világ dolgait egyébként kérve kéretlen rendszeresen kommentáló – Európai Parlament is megvitatta az esetet.

Bár a döntés kétségkívül hatást gyakorol az abortusz igénybevételének lehetőségére, a bírók alapvetően nem magáról az abortusz alapjogi összefüggéseiről mondtak ítéletet, hanem a közhatalom gyakorlásának alkotmányban meghatározott kereteiről és rendjéről foglaltak állást. A gyakran csak Amerika második polgárháborújaként jellemzett abortuszvita hátterében ugyanis a közhatalomgyakorlás egymással versengő felfogásai feszülnek egymásnak. Egyfelől a polgárok demokratikus önkormányzására épülő és alulról felfelé ívelő közhatalomgyakorlás, másfelől pedig a központosító törekvésnek engedő bírói jogértelmezés, amely egy terebélyesedő bürokratikus kormányzás előtt ágyaz meg.

Ez az alapvető dilemma tapintható ki az ítélkezési év talán kevésbé látványos, de annál fontosabb ügyeiben, amelyek az úgynevezett „adminisztratív állam” jelenségével, vagyis a szövetségi hivatalok működésével és szabályalkotásával állnak összefüggésben. A West Virginia kontra Environmental Protection Agency ügy középpontjában a Kongresszus törvényhozói hatalmának delegálása állt. Az ügyben megítélendő konkrét kérdés az volt, vajon a washingtoni környezetvédelmi hivatal kellő törvényi felhatalmazás alapján kívánja-e korlátozni az üvegházhatású gázok kibocsátását, illetve ennek érdekében előírni az erőműveknek Amerika-szerte, hogy villamosenergiatermelésük során fosszilis tüzelőanyagok helyett alternatív, tiszta forrásokra álljanak át. A kifogással élő tagállam álláspontja szerint a Clean Air Act, amelyet még azelőtt fogadtak el, hogy az általános légköri felmelegedés problémáját egyáltalán felismerték, nem biztosít az alkotmánynak megfelelő felhatalmazást a hivatalnak ahhoz, hogy e téren új szabályokat alkosson. Egy ezzel összefüggő, de további kérdést vetett fel az American Hospital Association kontra Becerra ügy. Az ügy alapjául az egészségügyi hivatal azon döntése szolgált, amely bizonyos betegek után csökkentette az ellátást nyújtó kórházak javára járó társadalombiztosítási visszatérítést.

amelynek értelmében bíróságok még akkor is tartózkodnak egy-egy hivatal hatáskörének terjedelmét övező jogértelmezés felülvizsgálatától, ha a hatásköri szabályok kétértelműek ugyan, de a hivatal „ésszerű” álláspontot alakít ki. Ez a doktrína az 1980-as évektől kezdődően igen tág teret engedett a szövetségi hivatalok hatáskörének kiterjesztéséhez, végső soron pedig az adminisztratív állam megerősödéséhez.

Az „adminisztratív államhoz” kapcsolódó két jelentősebb ügyben hozott döntés tétje a szövetségi hivatalok működése feletti demokratikus ellenőrzés, illetve az ahhoz kapcsolódó politikai felelősségviselés visszaállítása. Tágabb értelemben pedig az alkotmány eredeti elképzelésével összhangban álló olyan közhatalomgyakorlás megteremtése, amelyben a szövetségi kormányzat a legtöbb kérdésben támogató, és nem uralkodó pozícióba helyezkedik. Mindezek alapján jól látható, hogy bár ezek az ügyek nem állnak úgy a figyelem középpontjában, mint az abortusz, a fegyverviselés vagy a véleménynyilvánítás kérdése, jelentőségük mégis kulcsfontosságú. A testületben hosszú évtizedek után először többségbe került originalista alkotmányértelmezést valló bíróknak pedig ebben az ítélkezési évben nyílt lehetőségük arra, hogy

A törvényhozási hatáskör delegációjának megítélését felvető West Virginia kontra Environmental Protection Agency ügyet kiemelten nagy várakozás előzte meg, miután a testület a 2018. októberi terminusban a Gundy kontra Egyesült Államok ügyben már érintette ezt a kérdést. Az ügyben Neil Gorsuch, akinek különvéleményéhez az elnök John Roberts, illetve Clarence Thomas is csatlakozott, hitet tett delegáció tilalmát kimondó, de gyakorlatilag 1935 óta porosodó alkotmányjogi doktrína valamilyen formában történő feltámasztása mellett. Ezen álláspont annak idején csak azért nem válhatott többségi véleménnyé, mert az ítélethozatalban nem vehetett részt Brett Kavanaugh, aki az ügyben tartott meghallgatás idején még nem lépett hivatalba. Az elnök John Roberts által jegyzett, és 6:3 arányban támogatott mostani döntés kiindulópontja, hogy a szövetségi hivatalokat a Kongresszus hozza létre, és nem lehet több vagy más felhatalmazásuk annál, mint amit a törvényhozó testület biztosít nekik. Ebben a viszonyban a Kongresszus a megbízó, míg a szövetségi hivatal a megbízott, akinek hatásköre származtatott.

miszerint, ha a Kongresszus jelentős politikai vagy gazdasági területeken kíván szabályalkotási felhatalmazást biztosítani egy hivatal számára, akkor ezt egyértelműen kell, hogy megtegye. A jelen ügyben a villamosenergiatermelést, vagyis egy egész iparágat érintő szabályozás pedig nyilvánvalóan a „major questions” doktrína alá tartozik. Roberts elnök következtetése szerint azonban a szabályozás alapjaként felhívott törvényhely – hézagkitöltő szabály lévén – nem biztosít ilyen egyértelmű felhatalmazást, vagyis a hivatal által alkotott iparági szabályozás alkotmánysértő. A többségi vélemény ugyan nem támasztotta fel a törvényhozási delegáció tilalmát megfogalmazó alkotmányjogi elvet, de a „major questions” doktrína alkalmazása is komoly korlátot szabott az „adminisztratív állam” működése elé.

Ehhez hasonlóan az American Hospital Association kontra Becerra ügyben meghozott döntés is kiterjesztette az „adminisztratív állam” feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét. Bár a döntés nem említi, és így kifejezetten nem is bírálta felül azokat a korábbi precedenseken alapuló doktrínákat, amelyek a szövetségi hivatalok jogértelemzésének autonómiáját biztosítják, de megállapította, hogy az egészségügyi hatóság jogértelmezése bírósági úton felülvizsgálható. A konkrét ügyben pedig arra a következtetésre jutott, hogy a kórházaknak járó térítés csökkentése jogellenes volt, mivel erre a törvény nem adott a hivatalnak felhatalmazást. Az American Hospital Association döntés ugyan a korábbi doktrínákat érintően nem forradalmi hangvételű, de talán éppen ez az oka annak, hogy a Brett Kavanaugh által jegyzett határozat egyhangú támogatás mellett születhetett meg.

Mind a West Virginia, mind pedig az American Hospital Association ügyek fontos fordulópontot jelenthetnek az „adminisztratív államot” övező alkotmányjogi aggályok orvoslásában. Emellett

A bíróság ugyan nem hozott forradalmi jelentőségű vagy rendkívül széles döntéseket, nem bírált felül progresszív precedenshatározatokat, de mégis olyan komoly korlátokat állított a szövetségi hivatalok közpolitika-, és szabályalkotási hatásköre elé, amelyek egyidejűleg a Kongresszust a demokratikus hatalomgyakorlás és ellenőrzés visszaállítására sarkallják. Az egészen Woodrow Wilson elnökségéig visszanyúló, az amerikai demokráciában és a közhatalomgyakorlás alkotmányban előírt rendjében súlyos zavarokat okozó „adminisztratív állam” kifejlődése közel száz évbe telt. Hosszú időre van tehát szükség a demokratikus ellenőrzés és a polgárok demokratikus önkormányzására épülő közhatalomgyakorlás visszaállításához, de a mostani az ítélkezési évben a Legfelső Bíróság kétségtelenül jelentős lépéseket tett ebbe az irányba.

Borítókép: BRYAN OLIN DOZIER / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP