Putyin szerint mindenki téved: nem volt itt semmiféle interkontinentális ballisztikus rakéta
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
A június végi uniós csúcs egyik, ha nem a legnagyobb diplomáciai bravúrja, hogy Ukrajna és Moldova uniós tagjelöltté vált – éppúgy, mint a balkáni országok már egy jó ideje.
Ukrajna és Moldova hivatalosan is az Európai Unió tagjelöltje lett - jelentette be Twitter-üzenetében Charles Michel, Az Európai Tanács elnöke. A június 23-ra és 24-re szervezett uniós csúcstalálkozón a tagállami vezetők számos olyan témáról vitáztak és hoztak döntéseket, melyek az EU jövőjére is nagy hatást gyakorolhatnak. A témakörök közül talán
a csúcstalálkozóval kapcsolatban.
Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen meghatározó napként definiálta a tegnapit: a tagállami vezetők döntése alapján Ukrajna és Moldova ezentúl az Európai Unió tagjelölt státuszával bír, míg
Megjegyzendő, hogy addig is azonban az „európai perspektíva” biztosított ezen ország számára is.
Azt követően, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök február 28-án aláírta, benyújtásra került Ukrajna európai uniós csatlakozási kérelme. Mindössze pár nappal később, Moldova és Georgia is benyújtotta kérelmét az EU-nak. Az eseményeket követően az európai közéletet a kérdés hetekig lázban tartotta. Júniusban pedig a téma újfent a vezető hírek közé került, miután az Európai Bizottság állásfoglalást adott ki arról, hogy Ukrajna és Moldova hivatalosan is tagjelöltté válhat. De mit jelent, és milyen jelentőséggel bír ez a státusz?
Fontos kiemelni, hogy a tagjelölti státusz megadása nem jelenti feltétlenül azt, hogy a csatlakozási tárgyalások meg is kezdődnek a szóban forgó országokkal. Értékelhetjük ezt a lépést az EU oldaláról akár egy szimbolikus lépésként is, mely azt mutatja, hogy Ukrajna Európához tartozik, és a közösség mindenben támogatja közvetlen szomszédját. Mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a tagjelölt országok anyagi támogatásban is részesülnek az Európai Uniótól.
erről már Emmanuel Macron beszélt május 9-én, tartott beszédében. Az ukrán elnök ugyan arra kérte az Európai Uniót, hogy gyorsított eljárásban csatlakozhasson a közösséghez, ez azonban aligha lehetséges, ismerve a koppenhágai kritériumok szigorú rendszerét, valamint a tényt, hogy az EU kizárólag szuverén országot vesz fel tagjai közé. Persze felmerül a kérdés,
amelynek területén hagyományos fegyverekkel vívott háború dúl azért, karakteresen orosz, vagy Nyugat-párti kormányzat gyakorolja a hatalmat?
Ursula von der Leyen június 17-i sajtótájékoztatóján közölte az Európai Bizottság döntését, miszerint javasolják az Európai Tanácsnak, hogy Ukrajna és Moldova az EU tagjává válhasson, ugyanakkor további reformok végrehajtása szükséges mind a kettő országban.
A fejlemények viharából csalódott félként került ki azonban Georgia, aki a moldávokkal együtt az ukrán kérelmen felbuzdulva adta be csatlakozási kérelmét. A Bizottság elnöke ugyanis közölte, hogy
habár Georgia az „európai perspektíván” belül mozog, további felülvizsgálatokra van szükség a megkezdett reformokat, valamint az ország készségét illetően az előirányzott reformok végrehajtására vonatkozóan.
A bejelentés hatására Tbilisziben tüntetést tartottak azért, hogy ők is megkaphassák a tagjelölti státuszt.
Hasonló bizonytalanságokat rejtő üzenetet közvetített egyébként Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is a június 23-24-i ülés meghívólevelében:
„Eljött az idő annak elismerésére, hogy Ukrajna, Moldova és Georgia jövője az EU-n belül van. Fel fogom kérni Önöket a tagjelölt státusz megadására Ukrajna és Moldova részére.”
Mindezek alapján sejthető volt, hogy Georgia nem válik tagjelöltté a következő időszakban, ami azért is fájhat az országnak, mivel ez egy tökéletes pillanat lett volna a státusz megszerzésére. Ursula von der Leyen ugyan ugyanolyan lelkesedéssel gratulált Georgia elnökének, Salome Zourabichvilinek, mint Volodimir Zelenszkijnek, valamint Maia Sandu moldáv elnöknek, Tbilisziben nem valószínű, hogy ugyanilyen lelkesedéssel fogadták a meghozott döntést.
Ki tudja ugyanis, hogy mikor tör rá az EU-ra újfent az úgynevezett „bővítési fáradtság”
(„enlargement fatigue”) és helyezi ismét háttérbe a közösség bővítését.
Ugyanez a kérdés foglalkoztathatja azt a többi országot, akik szintén tagjelölti státusszal rendelkeznek az Európai Unióban. Tény, hogy Ukrajna fontos diplomáciai sikert aratott a június végi uniós csúcson, és Moldova elnöke sem térhet haza üres kézzel.
Arról azonban, hogy a további öt érintett országban, nevezetesen Albániában, az Észak-macedón Köztársaságban, Montenegróban, Szerbiában és Törökországban
Mindenesetre sokat elárul az, hogy Észak-Macedónia, Montenegró és Szerbia vezetőinek nyilatkozataiból egy ideig arra lehetett következtetni, hogy kiábrándultságukban meg sem kívánnak jelenni az uniós csúcson.
A hangulat az Európai Tanács ülésén sem volt felhőtlen: Edi Rama albán miniszterelnök például a következőt mondta, az uniós vezetőknek címezve:
„Egy nagy kupleráj vagytok. Szégyen, hogy egy NATO-tagállam foglyul ejt két másik NATO-országot, amíg Európában háború dúl. Nem valami bizalomgerjesztő azt látni, hogy 26 tagállam impotens módon egy helyben csücsül.”
Rama arra gondolt, hogy Bulgária megvétózta Észak-Macedónia és Albánia csatlakozási tárgyalásait.
Kép: Kenzo TRIBOUILLARD / POOL / AFP
Pavelka Lívia