Nem véletlen az időzítés, hiszen az egyre inkább kézzelfogható gazdasági válságot a nemzeti kisebbségek és autonóm régiók saját mozgásterük növelésére használhatják fel.
Nicola Sturgeon bejelentette, hogy a skót kormány 2023. október 19-én szeretné megtartani az újabb népszavazást Skócia függetlenségéről. A skót első miniszter ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a referendumot mindenképp alkotmányos keretek között akarják megrendezni, hiszen csak egy törvényes népszavazással garantálható a létrejövő új állam legitimitása a nemzetközi kapcsolatokban.
így a közeli dátum mégiscsak távolinak tűnhet.
Edinburgh a brit legfelsőbb bírósághoz fordult, hogy a jogi mozgásterét felmérje. A bíróságnak most azt kell mérlegelnie, hogy a skót kormány saját hatáskörben, Londont megkerülve megrendezheti-e a népszavazást. A Sturgeon-kormány azt szeretné ezzel elkerülni, hogy az újabb népszavazásról szóló törvényt az elszakadást ellenzők a bíróságon támadják meg, lassítva ezzel annak életbe lépését.
Amennyiben a legfelsőbb bíróság úgy dönt, hogy a népszavazáshoz nem szükséges a brit kormány hozzájárulása, a kormány beterjeszti a skót parlamentnek a már előre elkészített referendumról szóló törvénytervezetet. A kormányzó Skót Nemzeti Párt és a Skót Zöldek parlamenti képviselőikből álló kormánytöbbségen nem fog múlni a referendum hivatalos kiírása.
mivel az eddigi joggyakorlat szerint a brit alkotmányt érintő kérdések a brit parlament hatásköre. A 2014-es skót függetlenségi népszavazás alkalmával is Westminster szava döntött, akkor a brit és a skót kormány közötti megállapodás alapján írták ki a népszavazást. Nyolc éve azonban az önálló skót állam gondolatát a szavazók 55,3 százaléka elutasította.
Amennyiben a legfelsőbb bíróság mégis meglepetést okoz a brit politikusok és elemzők számára, az teljesen felforgatná az Egyesült Királyság alkotmányos berendezkedését. Ezzel ugyanis a széleskörű autonómiával bíró országrészek hivatalosan is megkerülhetnék Londont, amennyiben megfogalmazódik a függetlenség igénye.
A skót első miniszter írásban fordult Boris Johnson brit miniszterelnökhöz, hogy a hozzájárulását kérje a jövő évi népszavazás megtartásához. Sturgeon a levében többek között arra hivatkozott, hogy a 2016-os brexit-népszavazás eredménye miatt eljött az idő az újabb referendum kiírására, mivel a skótok többség akkor EU-tagság mellett szavazott, azonban az Egyesült Királyság egésze a kilépés mellett tette le a voksát.
A skótok másik stratégiája a Johnson-kormány teljes megkerülésére épül, a skót vezetés jól láthatóan azzal számol, hogy sem a legfelsőbb bíróság, sem London nem fogja támogatni az újabb referendum kiírását. A félelem nem alaptalan, mivel Boris Johnson korábban többször is elvetette az újabb skót referendum lehetőségét. A brit Konzervatív Párt vezetője rendre Alex Salmond korábbi skót első miniszter szavait idézi, aki a 2014-es népszavazási kampány során arról beszélt, hogy a referendum egy nemzedéknyi időre hivatott eldönteni a kérdést.
A következő brit parlamenti választásokat függetlenségi népszavazásnak tekintik majd, a Skót Nemzeti Párt egyetlen programpontja a skót függetlenség lesz. Ez azért is éri meg a függetlenségpárti skótoknak, mert a kiválást elutasítók szavazata több pártra oszlik, köztük a Munkáspártra és Konzervatív Párta. Így az a közös kiállás a brit unió mellett, amit ez az utóbbi két párt tanúsított 2014-ben, nem tudna megismétlődni.
Másrészt pedig a skót társadalom továbbra is megosztott, sem a függetlenséget pártoló, sem az azt ellenző tábornak nincs egyértelmű többsége. A bíróság, illetve a brit kormány esetleges elutasító döntését várhatóan a brit demokrácia hanyatlásaként fogja kommunikálni a skót vezetés, amit a már vázolt forgatókönyv élesítése követ majd.
Hasonló „kikerülő” megoldást más autonómiával rendelkező nemzeti kisebbség is bevetett már, kevés sikerrel. Az elszakadáspárti katalán pártok például több alkalommal is katalán regionális választásokra hivatkoztak, majd pedig egyoldalúan döntöttek a függetlenségi referendum kiírásáról. Ám
Az országos vagy regionális választások eredménye alapján kinyilvánított függetlenséggel a korábban megfogalmazott cél – a törvényesség és az alkotmányosság – nem garantálható. Az egyoldalúan kinyilvánított függetlenség pedig azt is jelenti, hogy a nemzetközi közösség, így például az Európai Unió sem ismerné el a független skót államot. Ez valódi vereség lenne az EU-párti Skót Nemzeti Pártnak.
A skót vezetésnek nehéz időszakra kell felkészülnie, közel sem olyan biztos, hogy másfél év múlva Skócia önálló állam lesz.
hiszen a közel ezer forintos benzinár, a Boris Johnson körüli botrányok és a brexit miatt jelentkező munkaerőhiány időszakában az EU-hoz hű önálló állam eszméje sokak számára lehet vonzó alternatíva. A függetlenséghez a politikai stratégia önmagában nem elég, ha nincs kigondolt jogi stratégia is, ami Skócia esetében még nem adott. Az viszont már most látszik, hogy az egyre inkább kézzelfogható gazdasági válságot a nemzeti kisebbségek saját mozgásterük növelésére használhatják fel, ezen a téren pedig élen járnak a skót függetlenségpárti erők.
Borítókép: RUSSELL CHEYNE / POOL / AFP
Tényleg 20 százalékkal vezet a Tisza vagy hamisít a Medián? Kivéreztetéses tervvel buktatnák meg a választások után Orbánt Brüsszelből. Mutatjuk a részleteket. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Nem cicózott a lengyel elnök.
Sokan foghatják most a fejüket a Kremlben.
A jobboldali Svájci Néppárt indítványa azt célozza, hogy az ország állandó lakosainak száma 2050-ig ne haladhassa meg a tízmillió főt.
Az internetleállás ellenére is terjednek a felvételek.
Az ország olyan helyzetbe került, amelyre az 1979-es forradalom óta nem volt példa.
„Amit mindenki lát a nézettségekben és a közvélemény-kutatásokban, az egy történet” – jelentette ki az ukrán diplomácia volt vezetője.
Uniós szinten 2024-ben ezer lakosra 9,2 nem uniós bevándorló jutott, ugyanakkor az egyes tagállamok között jelentős eltérések láthatók.
Felfoghatatlan, ami a legvégén történt.
