Moszkva minden áron meg akarja szerezni az Északi-sarkvidéket

Az Északi-sarkvidékről a legtöbbünknek valószínűleg a hideg, kietlen és zord természeti viszonyok jutnak elsőként eszébe. Ennek dacára e távoli vidék felfedezésének és megismerésének vágya évszázadokra nyúlik vissza. A 19. században még magyarok is részt vettek a Ferenc József-földet feltáró expedícióban. Miért tartották jelentősnek a területet? 

Még jóval azelőtt, hogy az európaiak komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy felleljék a Távol-Keletre vezető tengeri utat, és az ott lévő értékes árukat, a vikingek felfedezték Izlandot, Grönlandot és Vinlandot, vagyis a mai Új-Fundlandot és valószínűleg Labradort. A pomorok pedig kelet felé hajózhattak a szibériai partok mentén. A 16. századtól kezdődően ismét érdeklődés előterébe került,

Emellett a 19. századtól kezdődően a tudományos érdeklődés egyre nagyobb figyelemmel fordult a világtérkép még fehér foltja felé: mit is rejt valójában a Jeges-tenger? Egy felfedezésre váró kontinenst? Vagy egy hatalmas befagyott tengert?

Miért vált stratégiai szempontból is jelentőssé az Északi-sarkvidék? Milyen természeti vagy egyéb erőforrások rejlenek az Északi-sarkvidék alatt, vagy annak vizében, amelyek miatt egyre nagyobb figyelem középpontjába kerül ez a régió?

A 19. század óta ismert, hogy az Északi-sarkvidék alatt komoly természeti erőforrások rejlenek. A 18. század végén Grönlandon már szenet bányásztak, míg a 19. század második felétől kezdődően feltárult a Spitzbergák bőséges szénkészlete, amely aztán komoly területi és szuverenitási vitákhoz vezetett. Ezeknek a vitáknak a végére az 1920-as Spitzbergák Szerződés tett pontot, amely a szigetcsoportot Norvégiának adta azzal, hogy a részes államoknak hozzáférési joguk maradt. Még ebben az évben olajat találtak kanadai Yukon-ban lévő Norman Wellsben, míg az 1930-as években hatalmas nikkelércmezőkre bukkantak a Kola-félszigeten és Norilszkben. Ezen kívül más példák is arról tanúskodnak, hamar felismerték, hogy

Az Északi-sarkvidék 1945 után a hidegháború fokozódása, illetve amiatt vált stratégiai jelentőségűvé, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a bombázógépek, majd az interkontinentális rakéták számára az Északi-sarkvidék fölötti légtér kínálta a legrövidebb utat. Ez volt az oka annak, hogy a régiót hamar militarizálták. Ez azonban 1991-ben a Szovjetunió összeomlásával megszűnt. Jó pár évnek kellett eltelnie, mire a sarkvidék ismét az érdeklődés középpontjába került. Részben a fokozatos éghajlatváltozás miatt egyre nagyobb mértékben olvadó jég és az ennek eredményeként könnyebbé váló tengeri hajózás, részben pedig a nyersanyagárak emelkedése miatt lesz egyre értékesebb a sarkvidék. Tudva levő, hogy

Ezen túl Az Atlanti és Csendes-óceánokat összekötő rövidebb tengeri utak megnyitása az északnyugati és északkeleti átjárókon, vagy akár a Jeges-tenger szívén áthaladó sarkvidéki tengeri utak feltárásának lehetősége szintén fontos szállítási igényeket elégítenek ki.

Melyek az „északi-sarkvidéki országok”, és milyen nemzetközi jogi szabályok vonatkoznak erre a távoli területre? Mi az Északi-sarkvidéki Tanács, az úgynevezett „Arctic Council” szerepe?

A sarkvidéki országok az Északi-sarkvidéki Tanács tagállamai: Dánia (Grönland), Norvégia, Svédország, Finnország, Izland, Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország. A8-nak is hívják őket. Egy alcsoportjuk, az A5 országok, a Jeges-tengerrel határos északi-sarki államokat foglalja magában, így nem tartozik ide Svédország, Finnország és Izland. Néhány állam, köztük

Mondana valamit az olvasóknak a jogi háttérről?

A területen irányadó nemzetközi jogi szabályozást az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1994-ben hatályba lépett tengerjogi egyezménye, az úgynevezett UNCLOS tartalmazza. Az Európai Unió 2007 környékén az Északi-sarkvidéket szabályozó olyan új szerződés kidolgozására törekedett, amely a Déli-sarkvidék, az Antarktisz szabályozásához hasonló. A javaslatot a többi sarkvidéki állam határozottan elutasította azon az alapon, hogy az Antarktisz egy olyan kontinens, amelyen nem él állandó lakosság, míg

és ahol egy nemzetközi tárgyalások eredményeként megkötött egyezmény már irányadó. A javaslat még további feszültségeket is okozott, mert egyfelől az Európai Parlament az északnyugati és északkeleti átjárók mentén nemzetközi szorosok kialakítását szorgalmazta, és ezért ellentétbe került Oroszországgal és Kanadával, másfelől pedig a fókatermékek forgalmazásának betiltásáért lobbizott, amivel az őslakos kisebbségeket bőszítette fel. Ezek szintén hozzájárultak az Északi-sarkvidékről szóló szerződésjavaslat elutasításához és emellett meghiúsították azt is, hogy az Európai Unió megfigyelői státuszt kaphasson az Északi-sarkvidéki Tanácsban. Az Európai Unió ezért kizárólag ad hoc megfigyelői státusszal rendelkezik.

Ezek szerint akkor a tengerjogi szabályozás értelmében az Jeges-tengeri parti államoknak van joguk feltárni a tengerben és a tengerfenék alatt rejlő ásványi anyagokat, valamint joghatóságot gyakorolni bizonyos övezetekben…

Igen, a Jeges-tenger ebben a tekintetben nem különbözik a többi óceántól, a part menti államok jogait a tengerjogi egyezmény ismeri el. Eszerint az államok bizonyos szuverén jogosítványokat gyakorolhatnak a természeti erőforrások felett a kizárólagos gazdasági övezetekben, valamint a kontinentális talapzatok alatt.

Ugyanakkor a Jeges-tenger teljes partvonalának több mint 50%-a Oroszországhoz kapcsolódik. Éppen ezért úgy tűnik, hogy ebben a régióban Oroszország játszik vezető szerepet. Ennek milyen geopolitikai vonatkozásai vannak Oroszország szempontjából? Hogyan változtatja meg az olvadó jég Oroszország biztonsági szempontjait?

Az, hogy Oroszország-e a vezető szereplő, az attól függ, milyen kritériumokat veszünk figyelembe. Ugyanakkor az biztos, hogy Oroszország magatartása és döntései határozottan kihatnak az Északi-sarkvidékre, már csak az északi-sarkvidéki területének puszta mérete miatt is. Emellett politikai okokból Moszkva jóval erőteljesebben támogatja a természeti erőforrások kitermelésének fejlesztését és az infrastruktúra kiépítését Szibériában, mint ahogyan ezt más sarkvidéki területeken láthatjuk.

Oroszország egyértelműen a természeti kincsek kitermelésére törekszik, ugyanis a bányászati szektor az orosz bruttó hazai össztermék jelentős hányadát adja. Ezen belül pedig folyamatosan növekszik az északi-sarkvidéki területek kiaknázása részben a délebbre fekvő mezők kimerülése, részben pedig az új szibériai lelőhelyek feltárása miatt. Ennek megfelelően az orosz sarkvidék gazdasági jelentősége éppen akkor növekszik, amikor a fokozatosan olvadó jég új fejlődési lehetőségeket kínál, így a tengeri területek és part menti régiók könnyebb megközelítését, valamint sarkvidéki útvonalak kialakítását. A terület növekvő jelentősége és az éghajlatváltozás által előidézett lehetőségek miatt

Ezért véli úgy, hogy ezt a területet meg kell védenie és biztosítania kell különösen az Egyesült Államokkal, illetve a többi nyugati országgal való romló kapcsolatának fényében.

Az Ukrajnában jelenleg zajló háború milyen kihívást jelent és hogyan változtatja meg az Északi-sarkvidék geopolitikai egyensúlyát?

A háború elsődleges hatása az Oroszország és a NATO, illetve a nyugati államok közötti kapcsolatok folyamatosan gyorsuló romlása. Oroszország mintegy 2007 óta folyamatosan növeli a katonai képességeit az Északi-sarkvidéken azzal a céllal, hogy védelmet nyújtson ennek a stratégiai jelentőségű régiónak. Moszkva valószínűleg nemcsak azért fogja felgyorsítani a katonai képességek növelését, mert egy konfliktus kibontakozásától tart, hanem megtorlásként azért, mert

A háború másik fontos következménye az, hogy az orosz sarkvidék kiaknázásában szerepet játszó nyugati és japán gazdasági együttműködés fokozatosan elapad. A Krím 2014-es annektálását követően meghozott szankciók már korábban korlátokat állítottak, de jelenleg számos olyan nagy bányászati cég, mint a Total vagy a Shell úgy dönt, hogy működését befagyasztja vagy teljes egészében kivonul több nagy energetikai projektből. Az továbbra sem világos, hogy ez pontosan hány energetikai projektet érint, és hogy más vállalatok, így különösen indiai vagy kínai beruházók milyen mértékben vehetik át a nyugati cégek szerepét. Ugyanakkor rövid távon ez érinti a szibériai kitermelési projekteket és az északi tengeri útvonalakat is, amely az európai cégek teljes forgalmának mintegy 15%-át tették ki 2021-ben.

Mi a véleménye, a kínai és indiai vállalatok könnyedén át tudják venni az Oroszországból távozó nyugati kitermelő cégek helyét?

Ezt nehéz megmondani, ők biztos, hogy ezt szeretnék elérni. Különösen a kínai vállalatok esetében azonban két tényező lassíthatja a folyamatot. Egyfelől az oroszok azon félelme, hogy ne kerüljenek túlzott függőségbe Kínával, másfelől pedig a vállalatok abbéli képessége, hogy tőkét és technologiát csoportosítsanak át. Számos kitermelési területen továbbra is nyugati vagy japán technológia a domináns, akár maga a kitermelési tevékenység, akár a nagy jégtörő hajók építése miatt. Ha a nélkülözhetetlen technológia nem áll rendelkezésre, akkor hiába akarják a kínai vagy indiai vállalatok, Moszkva nem fog hosszú távú kitermelési szerződéseket kötni.

Néhány évvel ezelőtt írt egy könyvet Kína északi-sarkvidéki kihívásairól. Milyen következtetésekre jutott ebben?

Úgy tűnik, Kína valóban érdeklődik az Északi-sarkvidék iránt. Gazdasági és politikai célkitűzéseket fogalmaz meg a térségben, részt kíván venni a régió irányításában és a gazdasági lehetőségek kiaknázásában, az erőforrás-fejlesztésben és a hajózásban. A kínai kitermelő vállalatok aktívak, de még ha jelentős megállapodásokat írnának alá Oroszországgal a gázfejlesztésről, nevezetesen a Jamal-projektről, akkor sem ők az egyedüli aktív külföldi cégek, és nem is tesznek szert domináns pozícióra. Az ukrajnai háború miatt

de Moszkva is törekszik az egyensúly fenntartására, és tartózkodik attól, hogy túlzott függésbe kerüljön.

Geopolitikai szempontból hogy áll az Északi-sarkvidék kérdéséhez Kína?

Még ha Kínát valóban érdeklik az Északi-sarkvidék kérdései, ezek nem foglalnak el kiemelt helyet Peking horizontján. Közép-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Afrika és a Közel-Kelet Kína számára sokkal fontosabb régiók, mint az Északi-sarkvidék.

Ezt eddig is így tette, figyelembe vette számos északi-sarkvidéki állam félelmét, miszerint ő veszélyt jelent nemzetbiztonságukra. Éppen ezért nem vonja kétségbe Kanada és Oroszország igényét az északi-sarkvidéki átjárók tekintetében, betartja a tranzitszabályokat, az olaj- és gázkitermelés terén partnerségre lép orosz vállalatokkal, miközben tiszteletben tartja a kanadai szabályozást. Ugyanakkor az a jövő zenéje, hogy meddig tart ki ez a magatartása. Sokan meg van győződve arról, hogy Kína olyan hosszú távú célokat dédelget az Északi-sarkvidéken, ami végül is kihívást intézhet a nemzeti szuverenitás ellen a régióban.

Az interjút Sándor Lénárd készítette.

Kép: Ekaterina ANISIMOVA / AFP