Tegnap, június 22-én a brit Parlament elé került az a Bill of Rights nevű törvényjavaslat, amely révén az Egyesült Királyság akár az Emberi Jogok Európai Egyezményéből is távozhat. Ez az egyezmény Európa egyik legfejlettebb emberi jogi katalógusa; jelentőségét az adja, hogy ez alapján hozza ítéleteit a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is. 

Pont ez a baj – gondolhatja a brit kormány. Ahogy ugyanis korábban megírtuk, a bevándorláspolitika a brit kormány zászlóshajó-projektje, amelyet épp a strasbourgi emberi jogi bíróság torpedózott meg a minap. Történt ugyanis, hogy hosszú ideig úgy tűnt, hogy a két ország közötti nemzetközi egyezmény alapján megindulhat az első „migránsjárat” az Egyesült Királyság és Ruanda között,

A Legfelsőbb Bíróság az alapjogok végső értelmezője az Egyesült Királyságban

Az új törvényjavaslat, a Bill of Rights kimondja, hogy a brit bíróságoknak nem minden esetben kell alkalmazkodniuk az EJEB estjogához, ugyanis az emberi jogok „végső értelmezője”, egyúttal a végső döntéshozó az ilyen perekben az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága.

A jogszabály-tervezet világosan kimondja, hogy

A kormányzat igyekezte világossá tenni a közvélemény előtt, hogy ettől még azok az emberi jogi kötelezettségek, amelyek az Emberi Jogok Európai Egyezményéből fakadnak, továbbra is kötik az országot.

Igazságügyi miniszter: egészséges mértékű racionalitás kerül a rendszerbe

Dominic Raab igazságügyi miniszter szerint a Bill of Rights ráadásul meg is erősítené a szigetország hagyományait a szabadságjogokkal kapcsolatban, egyúttal

„egészséges mértékű racionalitást fecskendez a rendszerbe.”

Jelentős újítása a Bill of Rightsnak, hogy bírói engedélyhez kötött, hogy az érintett emberi jogi pert indíthat-e. Ezt a törvény indokolásában „permission stage”-nek, vagyis engedélyezési szakasznak nevezik. Ez egyfajta „zsilipfunkció” töltene be az eljárásban; a kormányzat szerint ugyanis

Ebben a zsilipszakaszban az érintettnek bizonyítania kellene azt, hogy jelentős hátrány érte. Ha ez megtörténik, az illető pereskedhet tovább.

Ha a sértett rossz fát tett a tűzre, azt is mérlegelni kell

Érdekessége a javaslatnak, hogy az emberi jogok megközelítése nem pusztán az embert illető jogosultságok irányából történik, hanem az embernek a társadalom irányába fennálló kötelezettségei oldaláról is. Például, ha valaki emberi jogi sérelmei miatt fordulna a brit bíróságokhoz, azok

Könnyebbé válna a külföldi bűnelkövetők kitoloncolása is; az erre a jogszabályra épülő törvények alapján már szűkebb körben lehetne hivatkozni a családi élethez kapcsolódó jogokra, ha a gyanúsított maradása a közbiztonságot fenyegeti. Csak akkor lehetne a családi élet sérthetetlenségére hivatkozni, ha a kitoloncolás az illető gyermeke, vagy egyéb eltartottak számára súlyos és azonnali sérelmet okozna.

„Láthattuk jönni”

Azzal, hogy az Egyesült Királyságban újfajta megközelítésű emberi jogi szabályozás köszönthet be, az egész társadalom számolhatott. 2012-ben ugyanis már felvetődött hasonló, amikor a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága döntésével megakadályozta azt, hogy Abu Katadát, az al-Kaida vezetőjét terrorizmus vádja miatt visszatoloncolják Jordániába.

Egészen pontosan

Ekkortájt David Cameron miniszterelnök és belügyminisztere, Theresa May is hevesen bírálta az EJEB gyakorlatát. May később, miniszterelnökként miniszterelnök ezt a pletykát 2016-ban, a brexit-kampány bedurvulása előtt erősítette meg. Ekkor rögzítette, hogy a országának az uniós tagságról szóló népszavazástól függetlenül kellene kilépnie az Emberi Jogok Európai Egyezményéből.

Kép: MI News / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Dobozi Gergely