Címvédésre készülnek a kereszténydemokraták az észak-németországi Schleswig-Holsteini tartományi választásán, ahol úgy tűnik, a választók megbüntethetik a baloldalt a háború ügyében bemutatott határozatlanságáért is.
Az Ukrajnában pusztító háborúról és az Oroszországgal szemben kiszabandó szankciókról szóló híradások zajában Németországban is kissé háttérbe szorultak az idei évre kiírt tartományi parlamenti választások: az ország és a német pártok életét nagyban meghatározó voksolások fontosak, különösen azért, mert rajtuk keresztül például
A 2022-es is egy kisebbfajta választási szuperév Németországban. A szövetségi voksolás tavaly ősszel már lezajlott, idén pedig négy tartományban választanak, választottak új törvényhozást.
Az év első voksolását a szociáldemokraták nyerték a parányi Saar-vidéken, most vasárnap pedig az ország legészakibb tartományában, Schleswig-Holsteinban járulnak majd az urnákhoz a választók. Május 15-én a legnépesebb tartományban, Észak-Rajna-Vesztfáliában lesz választás, októberben pedig Alsó-Szászországban.
Schleswig-Holstein az egyik legkülönlegesebb német tartomány,
A korábban Poroszország részét képező tartomány a Jylland-félszigeten fekszik, nyugatról az Északi-tenger, keletről a Balti-tenger határolja. Schleswig-Holsteinhoz tartozik az északfríz szigetek jelentős része, például Sylt, vagy éppen a különleges jogállású Helgoland, ahol a német KRESZ általánosságban tiltja a biciklizést.
A tartomány etnikailag és nyelvileg is jóval sokszínűbb egy átlagos német tartománynál, legalábbis ami a történelmi kisebbségeket illeti. A területen a németek mellett dánok és frízek is élnek, ami a nyelvhasználati szokásokon is észrevehető: a felnémeten kívül elterjedt az alnémet, a dán és a fríz is.
A dánok jelenlétének egyébként politikai természetű következményei is vannak. A „szokásos” német pártokon kívül a tartományban egy abszolút helyi párt, a Dél-schleswigi Választói Szövetség (Südschleswigischer Wählerverband – SSW) is tényező. Kisebbségi pártként könnyített feltételekkel juthat be a kieli parlamentbe az SSW, tavaly pedig még Bundestag-mandátumot is szereztek. Az SSW alighanem a vasárnapi választás után is ott lesz a schleswig-holsteini törvényhozásban – de mi a helyzet a többiekkel?
Schleswig-Holstein
másrészt pedig jó esélyük van arra, hogy ez a következő öt évben is így legyen.
A legészakibb tartomány CDU-ját a még csak negyvenkilenc éves, ezzel egyértelműen a fiatal kereszténydemokraták klubjába tartozó Daniel Günther miniszterelnök vezeti, akit néha csak úgy emlegetnek, hogy „Észak királya”. Mint Ned Starkot a Trónok harcában.
Günther öt évvel ezelőtt ugyanis visszaszerezte Schleswig-Holsteint az SPD–Zöldek–SSW-kormánykoalíciótól, amit tréfásan „dán jelzőlámpának” is szokás nevezni, mert a résztvevő pártok politikai irányultsága hasonló a Németországot most is kormányzó jelzőlámpa-koalíció tagjaiéhoz.
2017-ben Günther egy Jamaica-koalíciót tudott alapítani Kielben, vagyis
Ez azért is érdekes, mert ebben a kormányban sokáig egy bizonyos Robert Habeck töltötte be a környezetvédelmi és földművelésügyi miniszteri pozícióit. Kis túlzással azt mondható, hogy Kielben működött annak a klímaügyi szuperminisztériumnak a prototípusa, amelynek a kiépítésével Habeck most Berlinben próbálkozik: az előbb említett portfóliók mellett hozzá tartozott a digitalizáció és az „energiafordulat” kompetenciája is. Nem egy berlini gazdasági tárca, de kezdetnek azért elmegy – különösen abból a szempontból, hogy a tartomány már 2016-ban is több áramot termelt megújuló energiaforrásokból, mint amennyit elfogyasztott. Ez páratlan teljesítménynek számít Németországban – igaz, a feltételek is jóval kedvezőbbek, mint más tartományokban: a szeles, gyéren lakott partvidékeken felállított szélerőművek itt jobb eséllyel termelnek folyamatosan (és zavarják közben a környékbeliek életét), mint a nagyobb népsűrűségű vidékeken.
a választáson pedig az elmúlt években gondosan felépített honatya-imázsán kívül ellenfelei relatív ismeretlenségéből is profitálhat. A szociáldemokraták azt a Thomas Loose-Müllert indítják vele szemben, akit a magyar népnyelv a legnagyobb jóindulattal is csak „gyüttmentnek” nevezne: Észak-Rajna-Vesztfáliában született, alig tíz éve él Schleswig-Holsteinban, ráadásul 2020-ig még a Zöldeknél politizált, csak utána fedezte fel magában a szociáldemokratát. A Zöldek a tartomány jelenlegi pénzügyminiszterét, Monika Heinoldot jelölik miniszterelnöknek, aki a mali származású Aminata Tourével kampányol közösen – komolyabb győzelmi esélyek nélkül.
Mivel Schleswig-Holstein viszonylag falusias,
mint más tartományokban. A tavalyi szövetségi választáson egyedül Kielben sikerült megszerezniük a listás szavazatok többségét, és egyéniben is csak egy körzetet hoztak el a tartományban – Robert Habeckét.
A szocdemek ennél lényegesen jobban szerepeltek, ők egyéniben és listán is taroltak, míg a CDU csak két körzetet hozott el listáról. Ez a kereszténydemokraták szempontjából egyébként katasztrofálisan rossz eredmény.
De akkor mi az oka annak, hogy most mégis nagy, még az öt évvel ezelőttinél is nagyobb CDU-győzelem van kinézőben? Nos, minden bizonnyal nem az, hogy a kereszténydemokraták valami olyasmit ígérnek a választóknak, amitől azok csapot, papot hátrahagyva rohannak Güntherre húzni az ikszet. Valójában
az óvodareformot, az oktatási rendszer átalakítását, a digitalizációt, a környezetvédelmet és a megfizethető lakhatást. A kereszténydemokraták ezen kívül a rendőrség megerősítését, a szocdemek a klímasemlegességet, a Zöldek pedig a befogadást és a melegjogokat helyezik a kampány középpontjába.
A Saar-vidéki tapasztalatok alapján utóbbi két pártnak profitálnia kellene abból, hogy Berlinben is ők kormányoznak, de az elmúlt hónapok felmérési eredményei alapján úgy tűnik, hogy a schleswig-holsteini szervezeteknek ez inkább átok, mint áldás.
Amióta kitört az ukrajnai háború, az SPD és a Zöldek támogatottsága beszakadt Schleswig-Holsteinban, a CDU-é viszont meredeken emelkedni kezdett. Ez a negatív tendencia elsősorban a szociáldemokratáknál figyelhető meg, akik mostanában inkább csak alulról szagolgatják a húszszázalékos „lélektani határvonalat”. Csökkent az FDP népszerűsége is, így amíg február közepén egy esetleges jelzőlámpa-koalíciónak akár kényelmes többsége is lehetett volna a kieli parlamentben, május elejére már csak körülbelül 45 százalékon állna egy ilyen együttműködés.
Ez a gyengülés részben legalábbis az ukrajnai háború kapcsán bemutatott német szerencsétlenkedés számlájára írható. A Zöldek 16-17 százalék környékén stabilizálódó népszerűsége leginkább annak köszönhető, hogy a kezdeti felállással ellentétben Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter mára szinte egyáltalán nem nyilvánul meg háborúügyben – Scholz kancellár elvette tőle ezt a kompetenciát, így
ami még mindig nem tudta elszánni magát arra, hogy szakítson a Kreml jóindulatát eleddig szégyentelenül élvező Gerhard Schröderrel.
Daniel Günther és a CDU tehát jóformán csak egy kávét kér. Günther a kampányhajrá egy részét ugyan karanténban töltötte, de a párt új elnöke, Friedrich Merz viszont továbbra is magas fordulatszámon pörög, és ott üti a jelzőlámpa-koalíciót, ahol éri – legutóbb még Kijevbe is elutazott, hogy megmutassa: őt bezzeg fogadják az ukránok, csak Scholzot és társait nem.
Hogy ennek milyen fogadtatása volt a választóknál, az nem elsősorban Schleswig-Holsteinban, hanem május 15-én, Észak-Rajna-Vesztfáliában, egy jóval szorosabbnak ígérkező választáson derül majd ki.
A nyitóképen: rendhagyó esemény: Daniel Günther (b) megkeresztel egy vonatot. Fotó: AXEL HEIMKEN / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Hosszas elemzésben sajnálkozik a Politico, hogy Bart De Wever, akit ezúttal „egy jobboldali flamand nacionalistának” neveztek, nem lett meggyőzve a kellő biztosítékokkal.
A legforróbb vitapontban nem jutottak egyetértésre az uniós vezetők, elnapolták a döntést; Zelenszkij is reagált a fejleményekre.
A Welt újságírójához egy ironikus komment miatt vonult ki a rendőrség.
Minden eddiginél nagyobb az érdeklődés.
Azzal, hogy az országos infrastruktúra és a biztonsági rendszerek állapotát kéri számon a kormányzaton.
Már az se számít, honnan, csak minél több fegyver legyen minél gyorsabban.
Ha a Fradi kapusán múlna, akár már most véget is érhetne az Európa-liga alapszakasza.
A Békemeneten kétszer annyian vettek részt, mint a Tisza Nemzeti Menetén.
