Megalapozott a magyar kormány stratégiai nyugalma? Interjú.
„Mit nyerhet innen Putyin és mekkora Zelenszkij felelőssége abban, hogy idáig eszkalálódott az orosz-ukrán viszony? Megalapozott a magyar kormány stratégiai nyugalma, de nem biztos, hogy Moszkva fele kacsintgatva nyerjük a legtöbbet a mostani helyzetben. Van-e jövője Európának Oroszország nélkül? Feledy Botond külpolitikai szakértő szerint lenne még bőven tér a NATO előtt a cselekvésre, de az atlanti katonai tömb mostani kommunikáció egyelőre Putyinnak kedvez. Elkényelmesedett-e a Nyugat és mi köze a negyedévekben gondolkodó kapitalizmusnak és a négy években gondolkozó demokráciának a háborúhoz? Az egykori újságíró a Forbes-nak adott interjút.
Forbes.hu: Mi lehet most Putyin célja reálisan? Arra már valószínűleg rájött, hogy elkalibrálta magát.
Feledy Botond: Biztos, hogy rájött, az FSZB-s letartóztatások ezt erősítik. De ez nem jelenti azt, hogy a célját jelentősen megváltoztatta volna. Ugyanazt a célt sokféle módon el lehet érni. Amit 72 órás villámháborúval akart, megszerezheti a civilek kivéreztetésével és az infrastruktúra lerombolásával is. Látjuk, hogy nagyon sokféle módszertant próbálgatnak most is az oroszok: kísérletek a helyi népszavazásokra, hogy függetlenedik-e valamelyik észak-ukrán tartomány, sőt még az is egy trükk része lehet, hogy a tűzszüneti tárgyalásokon nem beszélnek már Zelenszkij lemondásáról. Ez szerintem inkább csak egy módja annak, hogy más módon érjék el ugyanazt a célt, de ezt ettől ők még nem adták föl. És egészen addig, amíg a Nyugat benne van ebben a kényszeres eszkaláció-elkerülésben, addig Putyinék mozgástere lényegében nem szűkül.
Ez egy 22-es csapdája akkor a Nyugatnak?
Nem érzem annak, inkább egy klasszikus tárgyalási szituáció. Kubától Berlinen át 56-ig láttuk, hogy ezt lehet taktikusan is kezelni. A mostanit kevésbé érzem erősnek: már nagyon beleástuk magunkat abba a lövészárokba, hogy biztos nem megyünk az ukránoknak segíteni. Kvázi felhatalmazzuk ezzel Putyint, és Putyinnak a retorikája ügyesen beletol minket ebbe a védekező állásba. Az eszkalációs félelemre való rájátszás tulajdonképpen nagyon ügyes putyini technika, aminek azért nem kéne egy az egyben felülni.
Ennek a legékesebb példája a Mig-29-es történet. Egyrészt felesleges volt ezt a nyilvánosság előtt végigcsinálni, másrészt a lehető legrosszabb üzenetet küldte. Pedig itt van még bőven mozgástere a Nyugatnak. Nem arra gondolok, hogy holnap repüléstilalmi zónát kell létesíteni az egész ukrán légtér fölött, hanem arra, hogy Mariupol felé humanitárius hajót kellene küldeni vagy mentőakciót szervezni nemzetközi színekben, mondjuk az ENSZ zászlaja alatt, amihez nincs szükség a Biztonsági Tanács (BT) felhatalmazására. Vannak még arra lehetőségek, hogy megmutassuk, hogy amikor Putyin azzal számol, hogy az egyes cselekményeinek mekkora a költsége, akkor növeljük legalább a költségtervezésének a bizonytalanságát. Lényegében ez a Nyugatnak az eszköze, és ez az, amiben túl egyszerű kalkulust adunk akkor, amikor az eszkalációt kényszeresen kerüljük és erről beszélünk is.
A kelet-európai három EU-s kormányfő kijevi látogatása után már bedobták a lengyelek egy NATO békemisszió ötletét. Ez lehet fordulópont vagy ha egy NATO katona ukrán fölre lép az mindenképp azonnal világháborút jelentene?
Ha a NATO kvázi ugyanúgy, mint 99-ben Szerbiában, ENSZ-felhatalmazás nélkül – márpedig ez biztos, hogy így történne az orosz vétó miatt – elindul, az onnantól egy NATO-orosz konfliktus. Annak, hogy holnap NATO-tankok átgördüljenek a lengyel határon, nincs komoly valószínűsége. Ezt a háborút biztos, hogy proxy háborúként praktikus mind a két fél racionális számítása szerint megtartani. Ez az ukránoknak a legrosszabb hír.
Három EU-s kormányfő látogatott az ostrom előtt álló Kijevbe. Ez olyan eszköz lehet, ami azt üzeni, átmegyünk mi Ukrajnába, ha szükséges?
Ez egy nagyon jó példája annak, hogy mit lehet csinálni szimbolikus szinten – ahelyett, hogy azt mondogatjuk, hogy »a NATO úgysem fog belekeveredni a háborúba«. Hogy az ukránok morálját fenntartani ebben a helyzetben hogyan lehet, arra is tökéletes példa. Nyilván ennek megvan az unión belüli olvasata is, hogy ki az, aki elment, ki az, aki nem ment el.”
Nyitóképen Vlagyimir Putyin orosz elnök videókonferencia megbeszélés közben
Fotó: MTI/EPA/Pool/Szputnyik/Andrej Gorskov
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nem akármilyen találkozó lehet kibontakozóban.
„Háborúba viszik Magyarországot, és minden pénzt Ukrajna támogatására fognak költeni. Ezt nem hagyhatjuk!” – hangsúlyozta a miniszterelnök.
Az ész megáll! Tényleg halálba küldenék a magyar fiatalokat?
A miniszterelnök politikai igazgatójaszerint Brüsszel tervezett lépése a háború elmélyítését és hosszú távú pénzügyi terheket jelentenének Magyarország számára.
Moszkva szerint vagy tárgyalással, vagy erővel, de cél érnek Ukrajnában.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
Tanulságos beszélgetés volt, izgalmas intermezzókkal.
Az amerikai lap nem finomkodott: szerintük az EU-csúcson látványosan összeomlott a bizottsági elnök és a német kancellár stratégiája.
