A digitális platformok és a demokrácia: egy új hatalmi ág felemelkedése?

Ahogy arról egy korábbi digitális gazdasággal foglalkozó elemzésben is szó volt, a vállalati ökoszisztémák és az azok középpontjában elhelyezkedő digitális platformok megjelenése számos előnnyel bír és új lehetőségeket kínál mind az üzleti célú felhasználók, mind pedig a fogyasztók számára.

Azonban egyetértés látszik kialakulni azon a téren is, hogy a Big Tech számos új probléma okozója lehet, ami egyidejűleg jelentős gazdasági és nem gazdasági károkhoz vezethet.

Ezek gyors terjedése különösen jellemző a közösségi médiában, különböző hírösszesítő oldalakon vagy internetes kereső programokon. Ezek nem gazdasági jellegű károkhoz vezethetnek és negatív hatással lehetnek a demokratikus folyamatokra. Lásd például a 2016-os amerikai elnökválasztás után kirobbant Cambridge Analytica botrányt, vagy éppen Trump elnök fiókjának törlését a főbb közösségi média felületekről a Capitolium ostromát követően. Ezek a botrányok, ahogy tapasztaltuk befolyásolhatják a demokratikus folyamatokat, így például a választásokat. Ez hosszabb távon beláthatatlan következményekhez vezethet, alááshatja a demokráciába vetett állampolgári bizalmat.

„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy elmondhasd” – szól egy Voltaire-nek tulajdonított mondás.

A Big Tech és különösen a közösségi média tehát nem csupán az üzleti szférát változtatta meg alapjaiban, hanem a nyilvános internetes kommunikációt, illetve tartalom előállítást is. Ma már egy pár kattintással létrehozható Twitter, Facebook vagy TikTok-fiók útján bárki tartalom előállító lehet. Ez korábban soha nem látott gyorsaságú információ áramlást tesz lehetővé. Ez azonban számos negatív következménnyel is jár. A közösségimédia-szolgáltatók által használt algoritmusok alkotóik értékrendje szerinti személyre szabott hírfolyamot generálnak a felhasználók számára. Így azok a felhasználók személyes érdeklődési köréhez illeszkedő tartalmakat jelenítik meg.

Másrészt a hagyományos újságírással járó szerkesztői felelősség visszaszorulásával a hamis hírek (fake news) és a gyűlöletbeszéd (hate speech) is egyre nagyobb teret nyerhet. Ez nem egy újkeletű dolog. Új kihívást jelent azonban ezeknek a növekedési üteme és a terjedés korábban nem tapasztalt gyorsasága, illetve a globális jellege. „Sajtóhelyreigazításra” azonban nincs mód.

A közvetítő szolgáltató platformok – például a Twitter, a Facebook vagy a TikTok – napjainkra számos vállalkozás és fogyasztó számára megkerülhetetlen partnerré váltak és egyfajta „kapuőr” szerepet töltenek be. A felhasználók az internetet ezeken keresztül érik el, így azok az algoritmusaik segítségével maguk döntenek arról, hogy mely információk vagy vélemények fogadhatók el és jeleníthetők meg. A közvetítő szolgáltatók tehát elméletileg a mellérendeltségen és egyenlőségen alapuló szerződési feltételeikben saját hatáskörben alakítják ki a platformjukon elvárt viselkedés elveit. A gyakorlatban azonban ezekre a viszonyokra tartalmukat tekintve sokkal inkább jellemző az alá-fölé rendeltség. A felhasználók mozgástere nagyrészt arra korlátozódik, hogy elfogadják-e vagy sem az adott feltételeket.

Ezek az alkotmányos elvek csupán állami szereplőkkel szemben érvényesíthetők. Jelenleg a nemzeti jogrendszerekben sok esetben szabályozatlan területen saját maguk alakíthatják ki a játékszabályokat, amely méretükből és befolyásukból fakadóan komoly hatást gyakorolnak az alapjogok érvényesülésére is. 

Kvázi új hatalmi ágként jelennek meg.

Az Európai Unióban az online szolgáltatásokat szabályozó, elektronikus kereskedelemről szóló irányelv elfogadása óta eltelt több mint húsz év alatt a körülmények radikálisan megváltoztak. Az irányelv elfogadásakor például a Facebook vagy a TikTok nem is létezett. A hozzájuk hasonló közösségi média szolgáltatást nyújtó platformok népszerűsége pedig a maihoz képest gyerekcipőben járt.

A DSA az E-kereskedelemről szóló irányelvre építve tovább fejleszti a platformokra és felhasználóikra vonatkozó felelősségi szabályokat. A tervezet többlépcsős követelményrendszert fogalmaz meg. A legalapvetőbb kötelezettségek a hálózati infrastruktúrát kínáló közvetítő szolgáltatásokra, így például az internetszolgáltatókra is vonatkoznak. A tervezet más szabályainak hatálya kiterjed a keresőprogramokra, videó megosztó́ platformokra, a felhőszolgáltatásokra vagy az operációs rendszerekre is. A legszigorúbb szabályok pedig a havonta átlagosan 45 millió aktív felhasználóval rendelkező online óriásplatformokat érintik. 

A tervezet szerint valamennyi közvetítő szolgáltatónak kötelessége szerződési feltételeiben tájékoztatást nyújtani a tartalommoderálásról. Ebbe beletartozik az algoritmikus döntéshozatal és annak emberi felülvizsgálata is. A tartalommoderálás során pedig kötelesek kellő gondossággal, objektíven és aranyosan eljárni, figyelembe véve valamennyi érdekelt fél jogait és jogos érdekeit. E körbe a tervezet szerint beletartozik a felhasználók alapvető jogainak figyelembevétele is, így a véleménynyilvánítás szabadsága is.

Ezzel kapcsolatban azonban számos további kérdés merül fel. Szükséges-e további intézkedések elfogadása a technológiai óriásokkal szemben? Kell-e külön foglalkozni ezekkel az újszerű, a Big Tech által okozott nem gazdasági jellegű károkkal? Nyújthat-e az „online szektor” rendeleti úton történő szabályozása mellett kiegészítő szabályozást, például a versenyjogi keretrendszer? 

E tekintetben a versenyjogi szabályok alkalmazhatósága korlátozott. Az erőfölénnyel való visszaélés kapcsán a versenyjog a platformokkal kapcsolatban felmerülő gazdasági károkat hivatott elsősorban enyhíteni. Ha azonban a tech cégek már nem csupán a piacok normális működésére gyakorolnak hatást, hanem magát a demokráciát és véleményformálást fenyegetik és hajtják uralmuk alá a magáncenzúra révén, az pusztán a piac torzításánál sokkal súlyosabb. Ilyen esetben a versenyjogi joggyakorlatban kialakult jogérvényesítési sztenderdek a rendeleti úton történő szabályozás számára mintaként szolgálhatnak ennek a problémának a megoldására. Ha ugyanis „alapvető eszközöknek” tekintünk egyes nagy online platformokat, úgy az elektromos áram vagy internet hozzáféréshez hasonlóan szabályozható mikor és milyen feltételek mellett kell hozzáférést biztosítani egyes alapvető szolgáltatásokhoz.

A szerző a Mathias Corvinus Collegium (MCC) PhD Program kutatója, az Európai Tanulmányok Műhely munkatársa.

Borítókép: Jaap Arriens / NurPhoto / NurPhoto via AFP