Remények és aggodalmak az elsötétítésben – kárpátaljai riportúton

A Mandiner tudósítói – Ádám Rebeka Nóra riporter és Ficsor Márton fotóriporter – elindultak kárpátaljai útjukra: tudósítások sorában számolnak be olvasóinknak a legaktuálisabb fejleményekről – a helyszínről!

***

Már sötétben indulunk tovább Kőrösmezőről, innen már lefelé ereszkedünk a hegyi szerpentinen. Visszafelé újra áthaladunk Rahón, ahol már vaksötét van –

állítólag azért, hogy egy esetleges légitámadás esetén ne lehessen könnyű célpont a település.

Aknaszlatinára tartunk, ami közvetlenül a román határ mentén található. A Tisza túlpartján Romániában, Aknaszlatinával szemben Máramarossziget terül el. Itt, Rahó környékén egyébként korábban a hágón át érkező ukránok közül sokan a Tiszán átvágva hagyták el az országot a zöldhatáron keresztül. Valószínűleg a katonai ellenőrzőpontok is azért szaporodtak meg a környéken.

Jó másfél órát buszozunk, s útközben mi is átesünk egy katonai ellenőrzésen. Hárman közelednek a kisbusz felé a sötét szerpentinen, lassítunk, megállunk. A Karitász orvosmissziójának projektvezetője, aki jelen esetben a kisbuszt is vezeti, oroszul elmagyarázza nekik, hogy egy magyar segélyszervezet tagjai vagyunk, adományokat osztunk a településeken. Elkérik az útleveleket, s miután megbizonyosodnak róla, hogy valóban mind külföldiek vagyunk – nem menekülni próbáló katonakorú ukrán férfiak –, továbbengednek bennünket.

a térségben ezen kívül még négy másik iskola van kijelölve erre. Ide most nem hozott adományt a Katolikus Karitász, mert ezelőtt másfél héttel jártak itt. Az iskola igazgatóját kérdezzük, aki elmondja, hogy ma harmincketten vannak éppen a szállásként berendezett tormateremben, de ez a szám naponta változik. Ahogy a többi kárpátaljai városban, itt is főként kelet-ukrajnai települések lakói húzzák meg magukat. Az igazgató elmondja: azt a hírt kapták, hogy a hétvégén 300 ezer menekült fog Kárpátaljára érkezni, és ezek az emberek már mind a szegényebb rétegekből valók. A módosabbak már eljöttek az első napokban.

A férfi elárulja, sokan tartanak attól, hogy teljesen felborulnak majd a kárpátaljai települések lakossági összetételének arányai. Hiszen ha így folytatódik,

Nem beszélve a hátrahagyott, üresen álló házak kétes sorsáról.

„Hozzánk általában úgy érkeznek, hogy csak pár napot maradnak, és ha sikerül átmenniük a határon, átmennek, ha nem, visszatelefonálnak. Férfiak is szoktak érkezni, mert van egy olyan enyhítés, hogy azok a férfiak, akiknek három tizennyolc év alatti gyermeke van, vagy akik valamilyen igazolható betegséggel küzdenek, azokat átengedik a határon. Akiknek viszont nem jár ilyen enyhítés, azokra az a szabály vonatkozik, hogy 24 órán belül jelentkezniük kell a polgármesteri hivatalban, aztán közvetlenül ezután a técsői katonai szolgálaton kell jelezniük, hogy itt vannak. Hogy onnan hová kerülnek, az változó: volt, aki visszajött, volt, aki nem. Ezért is van az, hogy a módosabbak közül a legtöbben magánházaknál szállnak meg, mert az oktatási intézményekben kialakított menekültbázisokra ez az protokoll vonatkozik” – mondja az igazgató.

„A Pedagógus Szövetségnek volt egy online értekezlete, ahol beharangozták nekünk, hogy megközelítőleg 300 ezren érkeznek majd a következő napokban. Nálunk a szálláson kívül, reggelit, ebédet és vacsorát kapnak. Van egy heti étrendünk, s annak megfelelően kapják az ellátást” – folytatja.

Az iskolaigazgató hozzáteszi: nincs arra vonatkozó limit, hogy meddig lehet a menekültszálláson maradni, nem egy olyan család van, akik a kezdetektől fogva itt vannak. A férfi azt is megerősíti, amit korábban már hallottunk Nagyszőlősön, hogy

„Már ha van munkahelye az embernek. Jelen esetben az a rosszabb, ha van munkahelye valakinek, mert azok nyilván vannak tartva, és egyszerűbb őket megtalálni.”

Az igazgatótól megtudjuk, hogy a Pedagógus Szövetség nemrég felmérést végzett, hogy hány tanár települt át a háborús időszakban más országokba, és azt kapták eredményül, hogy a tanárok tizenkét százaléka elment. „Most még nincs tanítás, de ha esetleg újra kell majd kezdeni az oktatást, akkor nagyon sok olyan iskola lesz, ahol tanárhiánnyal fognak küzdeni.”

Folytatjuk!