Katonák a Kárpátokban, Európa közepén – kárpátaljai riportúton

A Mandiner tudósítói – Ádám Rebeka Nóra riporter és Ficsor Márton fotóriporter – elindultak kárpátaljai útjukra: tudósítások sorában számolnak be olvasóinknak a legaktuálisabb fejleményekről – a helyszínről!

***

Gyertyánliget után újabb 30 kilométert buszozunk keletre, még feljebb merészkedünk a Kárpátokban. A következő állomásunk Rahó, ahol a helyi katolikus plébánián már várnak minket. Ahogy közeledünk a város felé,

A szerpentinutakon bizonyos távolságonként az út szélén katonaruhás fegyveresek teljesítenek szolgálatot. Ezek már olyan ellenőrzőpontok, ahol a hegyeken túlról érkezőket állítják meg a katonák, azt nézik, kik próbálják meg elhagyni Kelet-és Belső-Ukrajnát. Nyilván elsősorban a hadköteles korú férfiakat próbálják kiszűrni és visszafordítani.

Útközben elhaladunk az egyik számítás szerint Európa földrajzi közepét jelző emlékmű mellett is. Óriási hegyek körülöttünk mindenfelé, s a Fekete-Tisza kanyarog mellettünk. Nagyon hideg van, csupa hó és jég minden. Hát, így fest Európa közepe – ezt is megtudtuk. Rahóba érve azonnal feltűnik, hogy minden második sarkon katonák állnak egy-egy épület bejárata előtt. Az épületek ajtaja elé pedig terepszínű katonai bunkerek vannak felhúzva.

Biztosan toborzópontok, s szedik össze a férfiakat – beszéljük magunk közt, de a helyiek később felvilágosítanak, hogy „szigorított védelmet rendeltek el ezeknél az épületeknél”, tehát azokkal a bunkerekkel a fontosabb épületeket őrzik a katonák: a városházát, a járási adminisztrációt, a bankokat és hasonlókat.

Rahóban a Római Katolikus Plébánia a fő úti célunk, ahová rendszeresen szállít a Karitász adományokat.

„A második emeleten Kelet-Ukrajnából érkező menekültek laknak. Öthetes kisbabától kezdve a nagymamákig, minden korosztályból érkeztek hozzánk. A plébánián kívül a magyar iskola és a magyar óvoda is menekültszállásként funkcionál jelenleg” – mondja a plébánia egyik segítője. „Közülük sokan csak most értek ide, mert ők már a szegényebbek, akik kocsi nélkül, egy-egy bőrönddel érkeznek. A gazdagabbak már mind átjöttek a hágón korábban, és magáncsaládoknál húzták meg magukat. Ráadásul a vonatra szállás sem könnyű már az ország keletebbre fekvő részeiben, egyszerűen nincs annyi hely a járatokon, tumultus van. Sokan napokig várnak az állomáson a vonatra szállásig.”

A nő elmondja, hogy Rahón a boltok is limitet vezettek be – egy személyre egy csomag liszt, cukor vagy tészta, illetve egy kenyér juthat. Azt is megtudjuk tőle, hogy akárcsak Gyertyánligeten, itt is nagyon sok férfi jelentkezett önként a seregbe; a fiatalok közül is szép számmal vállalják a bevonulást. Rajtuk kívül a településről egyelőre csak azokat hívják be, akik szolgáltak már korábban. A segítő megerősíti, hogy ezen a településen is szerveződött helyi polgári védelem: „Éjjel-nappal az utcákon járnak, a fontosabb épületeket védik.”

Rahóban meglepő módon két menekült ukrán nő is engedi, hogy faggassuk. Az egyikük csak ukránul beszél, így egy plébánián dolgozó másik hölgy segít tolmácsolni. Az idősebbik asszony március 5-én indult Kijevből három gyermekével, a testvérével és az apukájával. Egészen addig napközben a saját lakásukban voltak, de éjszakára mindig lementek az óvóhelyre.

– mondja lapunknak a nő. „A férjem Kijevben maradt, mert az egyik helyi tévé technikai stábjának a tagja, így szükség van rá a munkahelyén jelenleg.”

Az anyuka elmondja: abban reménykednek, hogy ennél már csak jobb lesz a helyzet a jövőben, mert mindenképpen szeretnének visszamenni, nem tervezik, hogy Kárpátalján maradnak.

A másik nő fiatalabb, nálam talán pár évvel lehet csak idősebb. „Március 6-án érkeztünk Rahóba Kijevből a barátnőmmel és három gyerekkel. A férjem Kijevben maradt; mivel rendőr, kötelező volt maradnia, jelenleg kémelhárítással foglalkoznak, igyekeznek elkapni azokat az embereket, akik egy másik országnak dolgoznak. A barátnőm férje pedig polgári szolgálatra jelentkezett a fővárosba” – magyarázza a nő a Mandinernek.

Hamar kiderül, hogy ő is tudósító, jelenleg a rahói menekültszállásról dolgozik, innen írja a híreket a fővárosba. Ő is rögzíti a beszélgetésünket a telefonjával, akárcsak mi. Biztos, ami biztos.

A nő elmondja:

– az egyik fele egy közeli tömbházba csapódott, s teljesen lerombolta azt. Ekkor döntöttek úgy, hogy sürgősen elmenekülnek a fővárosból. Kérdésünkre, hogy van-e B-terve, tervez-e esetleg továbbmenni, azt feleli: „Nem fogom elhagyni Ukrajna területét, továbbra is folytatom a hírek írását innen. Szeretem az országomat!”

Folytatjuk!