„A zsidókat sátáninak nevező rapperrel bulizott két angol sztárfocista, akik rendszeresen térdelnek a meccseik előtt. »Komplett országokat marasztalnak el, ha nem térdelnek. Ugyanakkor a Hitler munkásságát mentegető rapperrel pózoló, fekete labdarúgók valahogy nem ütik át az ingerküszöböt.« Marcus Rashford és Jesse Lingard tökéletesen elhallgatott esete precízen megmutatja, mennyire képmutató a Black Lives Matter-őrület.
»A bűnnek nincs színe.«
Legalább is előszeretettel hangoztatják ezt a színes bőrű kisebbségek elnyomása ellen küzdő polgári jogi aktivisták. Sokféle bűn létezik: egyesek tényszerűek, mások szubjektívek, az utóbbiakért azonban nem szükségszerűen kisebb a felelősségre vonás. Ha a bíróságon nem is, a közvélemény előtt biztosan súlyosan elmarasztaló ítéletek születnek PÉLDÁUL olyan élsportolókról, akik a BLM-mozgalom világuralmának idején szélsőséges rasszista elemek társaságában fotózkodnak. Bizonyára Új-Delhitől Vancouverig mindenhol újságok címlapjain harsognák a haladárok: soha többet ne lépjenek pályára, tűnjenek el a nyilvánosság szeme elől.
Mindegy, fekete, fehér, sárga vagy kék (!!!) színű az elkövető, fasisztákkal nem közösködünk, ugye?
Ja, dehogynem, miért ne?