Antall József: Naiv, aki azt hiszi, Oroszország lemondott Közép-Európáról

„Naiv ember,

Mi kívánjuk azt, hogy Ukrajna is független és szabad ország legyen. Mi kívánjuk azt, hogy sikerüljön Oroszországból egy demokratikus, parlamentáris országot csinálni... és nem sorolom fel a többi országot.

De ha valaki azt hiszi, hogy az orosz tábornokok, akik a légi deszant hadosztályokat nagyon fontosnak tartják, hogy azok modernek maradjanak, és jellemzői maradjanak a hadseregnek, és akik visszavonják Oroszországban tudatosan már több év óta a nukleáris haditechnikát – és ennek örülnek a nyugatiak is, mert nem szóródik szét a nukleáris erő bizonytalanabb kezekbe –, nem ok nélkül támogatták Gorbacsovot akkor is, amikor már világos volt, hogy meggyengült az atomrendszerük.

De aki nem gondolja azt, hogy egy ország – a cári Oroszország –, amelyik mindig európai nagyhatalom volt, s amelyiknek a céljaiban mindig ott volt Königsberg, ott volt a 18. században, ott volt Hindenburg idején, és a végén Kalinyingrád lett, és aki nem gondol arra, hogy a Dardanellákra és a Földközi-tengerre való kijutás mit jelent.

És akik nem tudták, nem olvasták, hogy Afganisztán már mikor cél volt  (...), akkor világos kell, hogy legyen, hogy

amelyik hordozta ugyanazokat a célokat. Gromiko, ha volt szabadideje, mindig Sazanov cári orosz külügyminiszter iratait olvasta a külügyminisztérium levéltárában. A nagy célok megvoltak. Reméljük, hogy most demokratikus célokkal párosul, és sikerül a reform. De az orosz gondolkodásban az ideiglenes feladás, az benne van.

És amikor Lenin hatalomra került, '17-ben, minek vetett véget?

Kérem, a cári Oroszország Szerbiát szövetségesnek tekintette, támogatta a cseh újjászületést. A pánszlávizmusról leveleznek a múlt század nagyjai, az egész kelet-közép-európai térség, úgy, ahogy volt, a programban volt – amit később Varsói Paktumnak vagy KGST-nek neveztek.

Van egy könyvem Kornis Gyula könyvtárából, amelyben az áll: mit nyertünk Leninnel? Kornis mellé írja: huszonöt évet. Mert, ha a cári Oroszország fennmarad, és az Antant abban a formában győz az I. világháborúban, akkor is a cári orosz uralom a Duna-medencében megszületett volna. Éppen ezért egy történeti távlatban – és ezt elmondtam már ennél kritikusabb helyeken is a NATO-tól a Közös Piacig – igenis ebben a térségben úgy kell gondolkodni, hogy támogatni gazdaságilag és politikailag ezeket a területeket, és az amerikai jelenlétre szükség van – ezt Moszkvában '90 júniusában mondtam el a Varsói Szerződés utolsó ülésén –, szükség van a NATO-ra, minden regionális szervezetre, és a biztonságunkra,

De tudni kell azt, hogy ma a legkisebb hadseregünk nekünk van. És tudni kell azt, hogy mi csak a biztonságpolitikára és a külpolitikára építhetünk. Nem hobbim a külpolitika – vagyis de, igen, az –, de nem azért csinálom, hanem azért, mert az a külpolitika, amit a kormányunk képvisel, és amire olyan nagy súlyt helyezünk, az jelenti ennek az országnak a biztonságát.

És ez nem luxus, és nem elhanyagolása a belpolitikának, a gazdaság- és szociálpolitikának, mert ezzel a kül- és biztonságpolitikával lehetünk stabil oázis, ezzel jön ide a tőke, ettől születik meg a munkaalkalom, emiatt marad meg a magyar függetlenség.”