Svájcban csak a külföldi előtesztelést követően használhatják az „eutanázia Tesláját”

Philip Nitschke ausztrál származású humanista, egykori orvos nevét tavaly decemberben ismerhette meg az egész világ. Ekkor kapott ugyanis nagy sajtóvisszhangot Nitschke legújabb találmánya, a Sarco fantázianévre hallgató eutanáziagép. A Sarco tulajdonképpen egy kapszula alakú, megkapó esztétikával rendelkező műanyag koporsó. Aki el akar távozni ebből a világból, annak bele kell feküdnie, majd egy saját maga által uralt procedúrát követően az oxigén elszökik a gépből, helyét nitrogéngáz váltja fel, a kezelő fulladás általi halálát okozva.

Svájcban még tanakodnak

December elején világszerte olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint a Sarco máris használatba vehető Svájcban. Ez álhírnek minősült, ugyanis röviddel a kisebb sajtóbotrány kirobbanását követően különböző helyreigazítások láttak napvilágot. Ezek lényege, hogy Nitschke eutanáziával foglalkozó szervezete, az Exit International csupán egy svájci halálba segítő eutanázia-alapítvánnyal vette fel a kapcsolatot (Pegasos Swiss Association). A helyreigazítások egyikéből kiderül, hogy

Megjegyzendő, hogy a zavart az is okozhatta, hogy Svájcban működik egy az Exit International-lel azonos nevű halálba segítéssel foglalkozó társaság, az EXIT (Deutsche Schweiz). Ez utóbbi – más Svájcban bejegyzett, hasonló tevékenységgel rendelkező alapítvánnyal együtt – elhatárolódott a Sarcótól.

A Sarco kapcsán jelenleg is dilemmát okoz Svájcban az, hogy egy ilyen működtetése törvényes-e vagy sem. A készüléket ugyanis néhány ezer frankért elméletileg bárki előállíthatja otthon 3D-nyomtató segítségével, az ehhez szükséges terveket pedig Nitschke ingyenesen tenné elérhetővé az érintettek számára. A halálos gázelegy elkészítéséhez szükséges nitrogén beszerzése sem ütközik jogszabályba. Formabontó stílusa miatt többen is az „eutanázia Teslájának” nevezik.

Jogszerű vagy sem?

Nitschke stábja éppen ezért megkeresett egy svájci ügyvédi irodát azzal, hogy világítsa át a nemzeti jogrendszert a Sarco törvényességének megítéléshez. Az ügyvédi iroda elemzése azt az eredményt hozta, hogy

mielőtt Svájcban is elkezdenék használni. 

Egy másik egészségügyi jogász, Kerstin Noëlle Vokinger szerint a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Szerinte az öngyilkosságban való közreműködést elősegítő valamennyi megoldás, így a Sarco is a svájci egészségügyi törvény (Heilmittelgesetz) hatálya alá tartozik.

Ha ez a kérdés vitássá válna, azt, hogy a Sarco valóban gyógyászati eszköz-e vagy sem, bíróság döntené el. Egy ilyen ügy megindításának az előfeltétele azonban az, hogy egy orvos vegye a bátorságot, s kipróbálja az eszközt. Ezzel

Éppen ezért kicsi az esélye annak, hogy ezt a rizikót bárki is vállalná Svájcban, ahol az öngyilkosságban való közreműködésnek jelenleg is bevett gyakorlata létezik.

A Neue Zürcher Zeitung értesülései szerint a svájci eutanázia-társaság, a Schweizer Sterbehilfevereins megadta az iránymutatást ez ügyben Nitschke szervezetének, az Exit Internationel-nek. Ez alapján a legvalószínűbb forgatókönyv az lehet, hogy Svájcban csak azt követően válhat bevetté a Sarco használata, ha ezt megelőzően egy másik országban már sikeresen letesztelték. Az azonban ma még nem látszik tisztán, hogy melyik ország vállalkozik erre. Éppen ezért – tájékoztat az NZZ –

Méltóságteljes halál?

Jelenleg Svájban nátrium-pentobarbitált alkalmaznak a halálba segítés során. A mérgezés általi halál azonban a valóságban még annak ellenére is igen körülményes, hogy csak

Eleve kevés orvos hajlandó mérget felírni, s ha ez meg is történik, a mérgezés sem feltétlenül vezet méltóságteljes halálhoz. 

A svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung év eleji cikkében leírják például, hogy a nátrium-pentobarbitál felesleges stresszt okoz mind az érintettnek, mind pedig környezetének, legyen szó szájon át történő bevételről, vagy intravénás mérgezésről. Ez pedig méltatlan szituációkhoz vezethet.

Dilemmát okoz, hogy vajon a Sarco mennyiben ígér a fentieknél méltóságteljesebb eltávozást, s hogy ez az ígéret egyáltalán beteljesedik-e. A szabadság e végletes formája (például a Sarco használatba vételéhez elvileg csak egy mesterséges intelligencia alapú beszámíthatósági teszt kitöltése szükséges) ugyanis szükségtelenné teszi azt az állami felelősségvállalást, amit a világon bárhol az eutanázia-szabályozás megtestesít.

Eutanázia-szabályozás még a liberális megközelítésű Svájcban is létezik

A fentiek nem jelentik azt, hogy Svájcban az aktív eutanázia törvényes lenne. Épp ellenkezőleg: bűncselekményt követ el az, aki tevékenyen hozzájárul más halálához. Svájcban az asszisztált öngyilkosság elfogadott; vagyis nem követ el bűncselekményt az, aki megteremti a körülményeket ahhoz, hogy a halni vágyó a lehető „legkényelmesebben” végezhessen magával. 

Ezt az aktust Svájcban egy jól szabályozott eljárás előzi meg, amelynek során szakértői gárda bizonyosodik meg a halni vágyó beszámíthatóságáról, s a halált okozó szer is csak orvosi receptre váltható ki (az öngyilkosságban való közreműködést Svájcban alapvetően laikus személyzet végzi). Fontos körülmény, hogy az intézményes asszisztált öngyilkosság eleve csak akkor lehetséges, ha a páciens tagjává válik az államilag szabályozott eutanázia-klinikák valamelyikének.

A Sarcóról és az eutanázia körüli dilemmákról a Mandiner hetilap idei első számában olvashat bővebben.

Kép: Alexander Bannink formatervező magyarázza el a Sarco működését egy érdeklődőnek a 2018-as amszterdami temetési expón. Az érdeklődő a szeme elé vetített virtuális valóságban veszi szemügyre "belülről" az eutanáziakapszulát. Jan HENNOP / AFP

Dobozi Gergely