Románia valóban román részein jártam,
és útinaplóimban igyekeztem a lehetőségekhez mérten megfejteni a most őket is birtokló két államalakulatot, Romániát és Moldovát. Egyértelműen a román útinapló sikerült tartalmasabbra, s számos kérdést feszegettem benne – például azt, hogy a gyönyörű Moldvából és Bukovinából vajon miért nem lett Svájc, hogy miben különbözik a belarusz titkosszolgálat a romántól, és mivel áll szemben Magyarország valójában, amikor Románia-politikáját alakítja. „Az ellenség Bizánc. Nem a szívszorító panelházak és téglatorzók Romániája, hanem a végtelen titkosszolgálati költségvetés és a nyugatiakat megszégyenítő diplomáciai know-how vérprofi hazája, amelyet alábecsülnünk egy pillanatig sem szabad. A megoldás velük egy páston játszani” – írtam akkor.
Nyáron bajorországi második otthonomban, Ingolstadtban járva akadt a kezembe Robin Alexander, Németország egyik legjobb újságírójának, a Die Welt főszerkesztőjének friss könyve, a CDU és Angela Merkel akkor még nem bizonyos, de nagyon is várható bukásáról szóló Machtverfall. Alexander könyve
rámutat, milyen mély az integráció a német sajtó és a német politika között,
és milyen pontossággal is látnak bele az ottani kollégák a párton belüli és pártok közötti szurkálódásoknak, szivárogtatásoknak köszönhetően a belpolitikai folyamatokba. A legfontosabbakat hosszú recenzióban összegeztem, különös tekintettel a sajtóra és Angela Merkel jellemrajzára. A két kedvenc idézetem Dagmar Rosenfeld egykori Welt-főszerkesztőtől és Merkeltől magától származik: „Minden ötödik percben beleszeret egy Stern-szerkesztő egy zöldbe” – humorizált egykor a főszerkesztő, Merkel pedig az akkor még bizottsági elnökségben bízó Manfred Webert szembesítette a valósággal a maga keresetlen módján, jelezve neki, hogy „Manfred, el kell döntened, öt- vagy tízméteres palánkról ugranál-e szívesebben egy üres medencébe.”