Arra, hogy a francia elnök nem tétlenkedik majd az elkövetkező hónapokban, Emmanuel Macron korábbi külpolitikai szerepvállalásai utalnak. Ráadásul a politikus magatartása arra enged következtetni, hogy az elnök törekszik arra, hogy több húrt pengessen. Néhány példa: a 2020-as bejrúti pusztító robbanásokat követően rögtön Libanonba látogatott, hogy közreműködjön az új kormány felállításában; mindeközben számos kritika érte a francia elnököt amiatt, hogy tartózkodott attól, hogy a Hezbollahot terrorszervezetként aposztrofálja.
Ezzel párhuzamosan Macron nyíltan kritizálta Joe Biden amerikai elnököt az USA Szaúd-Arábiával kapcsolatos politikája miatt, s a nyugati vezetők közül elsőként kereste fel a királyságot a szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolása óta. Korábban hasonlóan kritikus hangvétellel illette a francia elnök Vladimir Putyin külpolitikáját. Macron nyíltan kiállt Ukrajna területi integritása mellett, de Lengyelország is számíthat a franciák támogatására. Ugyanakkor a két államfő november közepén megállapodott abban, hogy a belarusz konfliktus kezelésében mindketten a deeszkalációra törekednek majd: ebből is látszik, hogy
várhatóan Macron a párbeszéd fenntartására fog törekedni Oroszországgal.
Emmanuel Macron most kétfrontos küzdelemmel néz szembe. Egyrészt meg kell győznie a francia választókat arról, hogy a biztos jövőt csak ő tudja garantálni Franciaországnak. Mindez nem lesz könnyű feladat, hiszen a sokak által elitistának aposztrofált politikusnak most a többséget kell megszólítania, ehhez pedig az elérhetetlen politikus imázsát alább kell adnia. November végén az észak-franciaországi Amiens-be, vagyis szülővárosába látogatott a francia elnök, ahol kapott hideget és meleget is a választóktól, miközben próbált kitörni az elitizmus skatulyájából.
Másrészt pedig