Új jelentés: így befolyásolják a Soros-szervezetek az ENSZ-t

A politikai döntéshozatal egyre távolabb kerül az emberektől és fővárosoktól, néhány globális jelentőségű központba, leginkább New Yorkba és Genfbe. Eltűnik a közszféra és az üzleti szféra közti különbségtétel, melyet felvált a helyi és a globális ellentéte. Ennek a globilis erőnek a fő képviselői az NGO-k, melyeknek hatalmas költségvetése, szakértői csapata és mindenekelőtt liberális-globalista világnézete van – írja bevezetőjében a European Centre for Law and Justice (ECLJ) új jelentése, mely az ENSZ szakértőinek financiális hátterét vizsgálja.

Mindezzel a globális NGO-k hatékonyabb cselekvők lehetnek, mint a nemzeti kormányok. A kormányok hozzáállását az NGO-khoz pedig általában az határozza meg, hogy osztják-e azok világnézetét vagy sem. Az olyan nemzetközi szervezetek pedig, mint például az ENSZ, szoros együttműködésben vannak az NGO-kkal. Az ENSZ-t és más nemzetközi szervezeteket egyre inkább nem a tagállamok, államok, hanem egyéb nemzetközi szereplők, például multinacionális cégek pénzelik. 

A legfontosabb szereplők etekintetben a Soros-féle Nyílt Társadalomért Alapítvány, a Gates Alapítvány (Bill Gates cége), a Ford Alapítvány, az Oak Alapítvány, valamint az olyan vállalatok, mint a Microsoft vagy épp a Facebook. 

Az ECJL jelentése az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának helyzetét vizsgálta, ugyanis Kofi Annan egykori ENSZ-főtitkár ezt tekintette

Ugyanakkor az UNICEF (az ENSZ gyermekjogi szervezete) félmilliárd dollárt kapott ilyesfajta szervezetektől 2020-ban, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egymilliárdot kapott 2017-ben, a menekültügyi főbiztos hivatala 2020-ban 540 millió dollárral gazdagodott ily módon, az UNFPA (az ENSZ népesedésügyi alapja) 77,5 millióval 2019-ben, az UNESCO pedig puszta 69 milllióval 2020-ban – csak hogy néhány példát említsünk.

A most összefoglalandó jelentés viszont az ENSZ keretein belül működő OHCHR (Office of the United Nations High Commissioner for Human Rights), azaz az ENSZ emberijogi főbiztosa hivatalának „speciális eljárásaira” (Special Procedures) összpontosít, és az ezek keretében elvileg „önkéntes” alapon alkalmazott „szakértőkre”. Az 1993-ban életre hívott hivatal elvileg az emberi jogok ügyét hivatott előmozdítani világszerte, jelentős részben a nemzetközi jog befolyásolásával, de úgyszintén országjelentések és tematikus jelentések készítésével. Az OHCHR az emberi jogi tanács genfi központjaként is működik, és ő koordinálja az ENSZ „emberi jogi rendszerét”, melyhez hat főbb ENSZ-alegység és számos alacsonyabb rendű szervezet tartozik. A mostani emberi jogi főbiztos a chilei Michelle Bachelet, aki korábban chilei elnök, illetve a chilei szocialista párt elnöke volt. 

Szóval az OHCHR-nek vannak speciális rapportőrei, emberi jogi szakértői, akik önkéntes alapon dolgoznak az ENSZ-nek, három éves időszakot vállalva, s vagy országjelentés készítenek, vagy valamilyen tematikus jelentést (nőjogok, kínzás, gender, akármi). 2021-ben 45 tematikus és 13 országjelentő dolgozott a hivatalnak. Ezek

gyakran felhasználják őket nemzetközi bíróságok, például az EU bírósága. 

Nos, az ECLJ jelentése szerint 2015-2019 között az ilyen önkéntes szakértők költségvetésének 40 százaléka külső forrásból származott, ami vagy egy-egy ország donációját jelenti, vagy NGO-k támogatását. De „természetben” is szokás „támogatni” a szakértői munkát, például irodával vagy a személyzet fizetésével. 

A probléma azonban túlmegy ezen: az OHCHR 2019-es költségvetésének 63 százaléka külső hozzájárulásból származott (179 millió dollár a belső forrásból származó 105 millióhoz képest). A külső források nagy részét olyan, többnyire liberális agendájukról ismert nyugati országok adták össze, mint Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország, Németország, Svájc, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. De hozzájárulnak mindehhez a Soros, a Ford, a MacArthur, a Bill Clinton-féle Call for Code alapítványok, valamint a Microsoft, a Counterpart International és a Wellspring Philantropic Fund. 

Emellett

vagy olyan NGO-nál, amit Sorosék vagy a Ford Alapítvány támogatott erősen. A 222-ből 135-en akadémiai háttérrel rendelkeztek, sokan jogászok voltak, NGO-alkalmazottak, vagy akár nyugdíjasok. 

A jelentésben megszólaló szakértők elmondták, hogy az alapfizetésből valójában alig lehet elérni bármit, aki nem képes pluszforrást szerezni a munkájához, az nem igazán tud dolgozni. E tekintetben nagy előnyben vannak azok, akik ismerik az NGO-k világát, járatosak abban, ismerik őket, és így ki tudják lobbizni a támogatást. A különbségek igen nagyok, van, akinek semmilyen pluszforrása nincs, más pedig egzotikus szigetekre szervez luxuskonferenciákat a kapott NGO-pénzből a témájában. Emellett az egyetemi háttérrel rendelkező szakértőket támogatja az egyetemük – miközben a nyugati egyetemi világ erősen átpolitizált. 

A szakértők külső támogatása ráadásul nem átlátható, nem transzparens – mutat rá a jelentés. Hozzáteszik: van olyan szakértő, aki nyolc munkatársat tudott felvenni a Soros Alapítvány támogatásának köszönhetően, mások viszont egyet sem tudtak. A támogatók pedig gyakran kifejezett célok miatt adják a pénzt, azaz a támogatott szakértőknek megfelelő narratívát kell kihozniuk jelentéseikben. Egy rapportőr így nyilatkozott erről a jelentés készítőinek:

A Soros Alapítvány nyíltan el is ismerte, hogy egy alkalommal százezer dollárral szeretett volna befolyásolni egy szakértőt 2017-ben, hogy a házimunkát rabszolgaságként jelenítse meg a rabszolgaság kortárs formáiról szóló jelentésében. Urmila Bhoora, az érintett rapportőr teljesítette is a kérést, éves tematikus jelentését a migráns nők szolgaságának szentelte a „globális házi gazdaságon” belül. A Soros-féle Nyílt Társadalomért Alapítvány női programjának egyébként egy bizonyos Fionnuala Ní Aoláin volt a vezetője 2011-2018 között, aki hétmillió dollárt adott radikális feminista és abortuszpárti szervezeteknek. 2017-ben aztán ő lett a terrorellenes szabadság és az emberi jogok terjesztésének jelentéstevője az ENSZ-nél. 

A Center for Women’s Global Leadership (CWGL), egy, az amerikai Rudgers Egyetemen működő feminista szervezet aktívan lobbizik a feminista ügyekért az ENSZ-ben. Melissa Upreti, a CWGL munkatársa ezzel egyidőben az ENSZ diszkriminációellenes munkacsoportjában is dolgozott. Korábban pedig a Center for Reproductive Rights nevű, vezető globális abortuszpárti lobbiszervezetnek dolgozott. Úgyszintén aktív a radikálisbalos OpenDemocracy szervezetben. A CWGL-t pedig a Ford és az Oak Alapítványok, a Nyílt Társadalom Intézet Nőprogramja, a Fund for a Just Society és más szervezetek pénzelik. 

Az említett jelentés emlegeti a patriarchális elnyomást, a nemi sztereotípiákat, a „mérgező maszkulinitást”, ami ellen fel kell lépni, az orvosok lelkiismereti szabadságát pedig, miszerint nem kötelező részt venniük abortuszban, nemes egyszerűséggel a nőkkel szembeni kínzás egyik fajtájának nevezi.

Juan Méndez, aki 2010-2016 közt volt rapportőr a kínzás és kegyetlenség témájában, őt egy washingtoni egyetem, a Ford, az Oak és a Soros-féle alapítvány és a Human Rights Initiative támogatta. 2015-ben a Ford Alapítvány 15 ezer dollárt fizetett neki azért, hogy írjon egy jelentést a „gender és kínzás” témájában. A jelentésből könyv lett (Gender Perspectives on Tortures: Law and Practice), melyet úgyszintén a Ford támogatott, és autoritatív szövegként hivatkozta már az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) és az Amerikaiközi Emberi Jogi Bíróság (IACHR) is.

anyagilag támogatnak egy ENSZ-jelentést egy bizonyos témában, amihez csatlakozó nyilatkozatot adnak ki más szakértők, nemzetközi publikáció lesz belőle, és végül nemzetközi bíróságokon szolgál hivatkozásként. 

A gender és kínzás kérdéskörét körbejáró jelentés erősen támogatja a transznemű mozgalmat, főleg a transzneműek irataiban való nemváltást műtét nélkül is. Ezzel összefüggésben hozott már döntést az EJEB, melynek két bírája is a Nyílt Társadalomért Alapítvány hálózatából érkezett (Grozev és Mits), ahogy az ügyben (AP, Garcon és Nicot versus Franciaország) a fellépő NGO-k is ide tartoztak (Transgender Europe, Amnesty, ILGA). Hasonló jelenségek tűnnek fel az Amerikaközi Emberi Jogi Bíróságon is, ahol két bíró (Elizabeth Odio Benito és Diego García-Sayan) köthető Sorosékhoz, ahogy a bíróságon megjelenő NGO-k is – és mindegyikük hivatkozza a Méndez-jelentést. 

Dainius Pūras litván rapportőr a Human Rights Centertől és a Soros Alapítványtól kapott támogatásokat, megfogadta, hogy a „civil társadalommal” szoros együttműködésben írja jelentését, és az valóban az OSF, a Nyílt Társadalomért Alapítvány ideológiáját tükrözi, például elítéli nem csak a xenofóbiát, hanem a „hagyományos családi értékeket” is mint diszkriminatív dolgot. 
Tlaleng Mofokeng egészségügyi jogokkal kapcsolatos jelentéstevő 2020 óta, maga orvos, aki az abortuszt a „radikális önszeretet jelének” tartja. Legalább nyolc abortuszt propagáló afrikai szervezetben ül ott, amelyeket a Soros-féle Nyílt Társadalomért Alapítvány is támogat. A hölgyet kitüntette a Gates Alapítvány. 

A Nyílt Társadalomért Alapítvány többek közt City University of New Yorkon, a Rutgers Universityn, az Essexi Egyetemen és egy koreai egyetemen keresztül nyújt támogatásokat ENSZ-szakértőknek. A Ford Alapítvány New York, Washington, Arizona, Kalifornia és Sao Paolo egyetemein át teszi ugyanezt. 

A 2010 óta hivatalban lévő 222 rapportőrből 52 volt pozícióban a Nyílt Társadalom Alapítványnál, vagy az általa pénzelt NGO-knál (Center for Reproductive Rights, az International Center for Transitional Justice). Tizennégyen kötődnek az Amnestyhez, négyen a Human Rights Watchoz, egy pedig a Helsinki Bizottsághoz. 41 rapportőr jelentéstevői időszakában is ott ült az NGO-kban, akár döntéshozóként, néhányan több NGO-ban is. 

A Ford Alapítvány egyébként 387 millió dollárt költött emberi jogi ügyekre 2017-ben, a Nyílt Társadalomért Alapítvány 224 milliót, a Bill & Melinda Gates Alapítvány pedig 173 milliót. A különféle alapítványok és szervezetek tagjai a Human Rights Funders Networknek (HRFN, Emberi Jogi Támogatók Hálózata). 

A European Centre for Law and Justice megállapítja, hogy folyamatban van a nemzetközi szervezeteket NGO-sítása és az emberi jogok privatizációja.