Úgy lépsz be egy épületbe, hogy nem tudod, rád robban-e egy ottfelejtett bomba – hazánkban jártak a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet iraki képviseletének munkatársai, Szatmári Barnabás képviseletvezető és Makin Musztafa, aki a terepi biztonságért felel, illetve még annál is sokkal többért. Velük beszélgettünk az újonnan átadott egészségközpontokról, az iraki hétköznapok és a segítségnyújtás kihívásairól.
Néhány hónappal ezelőtt örömmel adott hírt nekünk arról, hogy elkezdtek újjáépíteni két egészségügyi központot az iraki Szindzsárban. Miért pont ott?
Szatmári Barnabás: Szindzsár az Iszlám Állam uralma alól utoljára felszabadított területek közé tartozik, ráadásul itt zajlott a jazidi közösség ellen elkövetett brutális tömegmészárlás, és más kisebbségek is sokat szenvedtek itt. Ez az egyik olyan terület, ahol a legnagyobb hiány mutatkozott alapvető szolgáltatásokból.
Például?
Szatmári Barnabás: Konkrétan semmi nem maradt épen Szindzsárban.
Az egész országban dolgozunk, de jelenleg több projektünk is ezen a területen zajlik, hiszen itt a mai napig óriási szükség van a munkánkra. Sokan szeretnének ide visszatérni, de az infrastruktúra hiánya nagy probléma. Éppen ezért a civil szervezetek közül többen ide összpontosítanak: a cél a visszatelepülés támogatása, amiért a Hungary Helps Programmal közösen mi is aktívan teszünk. Az említett két egészségügyi központ helyreállítása mellett felnőttképzéssel és munkahelyteremtéssel is hozzájárulunk ehhez a munkához. A felújítás előtt az orvosi központok közül az egyik teljesen romokban állt, a másik is jelentős károkat szenvedett. Ott volt rengeteg család orvosi ellátás és gyógyszerekhez való hozzáférés nélkül. Most szerencsére ezek már adottak két településen.
Szatmári Barnabás (fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)
Mekkora az egészségügyi központok személyzete mindehhez?
Szatmári Barnabás: Központonként hat és tíz fő közötti létszámról beszélhetünk, orvosok és nővérek tekintetében. Ezek viszonylag kisebb intézmények, szóval, ha bonyolultabb beavatkozás kell, akkor egy nagyobb kórházba küldik a beteget, de az tényleg elég messze van. Az orvosi ellátás visszaállítása mellett egy másik fontos eredményünk, hogy a Hungary Helps támogatásával megnyitottunk egy pékséget, ami egyben oktatási központként is működik. Csaknem száz nő végezte már el a pékszakma mellett üzleti alapismereteket is nyújtó képzést, ami kimondottan már a munkahelyteremtést, a hosszú távú önfenntartást támogatja.
Mennyire tolerálja a környezetük a dolgozó nőket Irakban?
Szatmári Barnabás: Az adott régiótól függ, hogy mik a szokások, de általánosan
így pedig támogathassa a családját. Mivel sok férfi áldozatul esett a háborúnak, a nők nagyobb részt kellett, hogy vállaljanak a családjuk eltartásában. Így nem nagyon volt más választásuk, ez egy kikényszerített, de létező előrelépés – Makin, aki a terepi biztonságért felel, jól ismeri az újjáépítés nehézségeit Szindzsárban.
A pékség (fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)
És mi a legnagyobb nehézség?
Musztafa Makin: A projekthelyszínekre való érkezést sok előkészület előzi meg annak érdekében, hogy biztonságban tudjuk végezni a munkánkat. Sok esetben akár tizenkét checkpointon is át kell haladnunk.
miért megyünk arra, nálunk kell lennie az összes hivatalos papírnak, de még így is előfordul, hogy tárgyalni kell. Mivel olyan területeken dolgozunk, ahol nemrég még háború dúlt, fontos, hogy a helyszíni körülmények is biztonságosak legyenek.
Előfordult, hogy egy projekthelyszín veszélyesnek bizonyult?
Szatmári Barnabás: Amikor szembesültünk a felújításra váró egészségügyi központ épületének és környezetének valódi állapotával, nem kezdhettük el csak úgy a helyreállítást: fel nem robbant aknák, hátrahagyott robbanóanyag is lehetett a romok között, ezért szakértőket hívtunk. Találtak is bőven ilyen eszközöket, amikor átvizsgálták a helyszínt. Ez persze lassítja a folyamatot, de elővigyázatosnak kell lenni egész Szindzsárban.
Musztafa Makin: Nagyon sok épület van ilyen állapotban, ráadásul tényleg van, amelyik a halált rejti magában, és nagyon óvatosnak kell lenned, ha megközelíted.
Az egészségügyi központ épülete, ahogy rátaláltak (fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)
De végül is sikerült a helyreállítás.
Szatmári Barnabás: Nem volt egyszerű munka, de nyár végére sikeresen elkészültünk mind a két épülettel, a helyi közösség pedig nagy örömmel veheti birtokba ezeket.
Musztafa Makin: Nagyon boldogok a helyiek! Sokan egészen a Kurdisztáni Régióból tértek vissza,
Mindezek nélkül sokkal kevesebben térnének vissza.
Mi volt a legszívhezszólóbb üzenet, amit kaptak ezektől az emberektől?
Szatmári Barnabás: Ahogy zajlik az újjáépítés egyre többen települnek vissza a szülőföldjükre: nagyjából már 300 család tért vissza a környékbeli falvakba Szindzsárban. Ők valóban nagyon örültek, hogy végre van egészségügyi ellátás és nem kell Ninivébe utazniuk három órán keresztül, ha orvoshoz vagy gyógyszertárba szeretnének eljutni. Mindenki nagyon hálás a segítségért, a közösség szinte minket is befogadott, olyan sokat jártunk a területen az elmúlt időszakban. Ez nagyon pozitív visszajelzés arról, hogy valójában értékes a befektetett munkánk.
Milyen a Covid-helyzet Irakban? Mennyire ismert egyáltalán maga az oltás fogalma?
Szatmári Barnabás: A koronavírus járvány itt is nehéz körülményeket teremtett. Korábban végrehajtottunk egy segélyprogramot, ahol járványkórházakat láttunk el védőfelszerelésekkel, ezzel is segítve a járvány elleni védekezést. De a vízhálózatok rehabilitálásának a megfelelő vízellátás mellett természetesen a higiéniára is pozitív hatásai vannak. Az országban az átoltottság mértéke egyre nő, de sajnos még mindig sokan nincsenek beoltva, ennek pedig egyik oka a sok közül a bizalmatlanság.
Musztafa Makin: Pedig nem ismeretlen az oltás fogalma, hiszen gyerekként is több kötelező oltást kaptunk. A kisgyermekek számára
Akkor is ez volt a helyzet, amikor a lányom született.
Helyi munkatársként érdekes lehet, hogy egy magyar szervezettel dolgozik a saját hazája újjáépítésén. Hogyan találkozott az Ökumenikus Segélyszervezettel?
Musztafa Makin: Fixer voltam régebben, akinek az a feladata, hogy a frontra viszi az újságírókat, hogy lássanak hadműveleteket, onnan tudósítsanak. Összekötöttem őket az interjúalanyaikkal, fordítottam, mert errefelé kevesen beszélnek angolul – én pedig 2003 és 2014 között Nagy-Britanniában éltem így jól megtanultam ezt a nyelvet is – és segítettem nekik bejutni meg átjutni helyeken Irakban. Aztán megszületett a gyerekem, és akkor nem akartam már többé fixer lenni. De a terepen sokszor találkoztam segélyszervezetekkel, akiknek megismertem a munkájukat és én is szerettem volna hozzá tenni az ország helyreállításához.
Szatmári Barnabás: Mert ugyebár Makin nem csak angolul beszél, hanem sok nyelvet és az összes helyi dialektust is ismeri, ami a helyismerete és kapcsolatai mellett elengedhetetlen a mindennapi munkájához.
Musztafa Makin (fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)
Összeszámolná, hogy hány nyelven beszél?
Musztafa Makin: Édesanyám arab, innen megvan a folyékony arab, beszélem a két fő kurd dialektust. A nagymamám iraki turkomán volt, ami egy török eredetű kisebbség Irakban, így turkománul és törökül is beszélek. Angolul is tudok, meg persze a térségenként változó dialektusokat is ismerem, valamint az asszír keresztények nyelvén is megértetem magam. Ez azért fontos, mert
Mi volt a legveszélyesebb helyzet, amíg a fronton dolgozott?
Musztafa Makin: Amikor öngyilkos merényletet elkövető autók hajtottak el előttünk, és rengeteg ember meghalt. Egyszer pedig egy jókora fal omlott le a közelünkben, aminek a során a hadsereg tagjai is megsérültek. De a lényeg az volt, hogy segíthettem sokaknak, hogy tudósítsanak arról, ami éppen Irakban történt. Dolgoztam ausztrál, amerikai, kanadai, brazil, holland és brit újságírókkal is. 2017-ben pedig a Reuters nekem ítélte a világ legjobb fixerének járó díját.
Aztán megszületett a gyereke.
Musztafa Makin: Igen. De továbbra is akartam a népemnek is segíteni, kamatoztatni a nyelv-, és terepismeretemet. Így jött képbe a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Egyébként a szervezetnek egészen nagy neve van az országban, sokan tudják, hogy kik a magyarok. Dolgozunk Iraknak számos részén, iskolákat építettünk újjá, vittünk tanszereket, ruhákat, sportszereket a gyerekeknek. A humanitárius segítség mellett fejlesztési projekteket is elindítottunk. Sokan ismerik már a Segélyszervezet kék egyenruháját. Most már tudják Irakban, hogy a magyarok segíteni jönnek.
Adományozás egy iskolának (fotó: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet)
Milyen a biztonsági helyzet most? Vannak-e vallási feszültségek?
Szatmári Barnabás: Pillanatnyilag megfelelő a biztonsági helyzet. Nincsenek összecsapások naponta, de persze a parázs nem hunyt ki, így
Bár egyre többen érkeznek vissza a korábban elüldözött közösségek tagjai közül – például a keresztények és a jazidik – de nekik különösen nagy szükségük van a támogatásra.
Musztafa Makin: Én szunnita muszlim vagyok, Erbilben nőttem fel egy olyan városrészben, ahol keresztények és korábban zsidók is laktak, tehát mondhatni, hogy egy kevert közegből származom. Kiskoromban szinte mindennap háborút láttam. De gyerekként együtt játszottunk mindenkivel, így kialakult, hogy sokféle emberrel szótértek. A legtöbben segítjük egymást, amikor a másiknak szüksége van rá.
Hogy néz ki egy terepi biztonságért felelős munkatárs átlagos napja?
Musztafa Makin: Mindennap ellenőrzöm a biztonsági helyzetet a projektjeink helyszínein, illetve azokon a területeken, ahová menni fogunk. Több forrásból tájékozódom online, másokat telefonon érek utol és a checkpointoknál dolgozó biztonsági erőktől is kapunk információt. Van, amikor másik útvonalat ajánlanak,
Szatmári Barnabás: Szóval végig igyekszünk kézben tartani a helyzetet, jó felkészülni és közben is figyelni a körülmények változását.
Volt igazi vészhelyzet a munkája során amióta a Segélyszervezettel dolgozik?
Musztafa Makin: Szerencsére nem, és remélem, nem is fog.
Szatmári Barnabás: Elsősorban azért, mert Makin körültekintő. Amikor lerombolt épületekhez érünk, szól, hogy legyünk óvatosak, ne menjünk be ide vagy oda, mindig ő ellenőrzi először a helyzetet és a körülményeket, ami nagyon fontos számunkra.
Egyedül látja el a feladatát?
Szatmári Barnabás: Van egy koordinációs felülete az NGO-knak,
így mondhatjuk, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. Néha sokat kell várni a visszajelzésre, hogy vajon biztonságos-e egy terület vagy sem.
Makin: Néha kérdezik is, hol vannak a fegyvereink, én meg elmondom, hogy mi nem hordunk olyat. Segíteni jöttünk, nem bajt okozni.
Mik a további tervek Irakban?
Szatmári Barnabás: Több helyszínen is dolgozunk Irakban, de jelenleg Szindzsárban igazán nagy szükség van a segítségnyújtás folytatására. De fontos fejlesztési projektjeink vannak a Ninivei-fennsíkon is – többek között mezőgazdasági projektek - hiszen sok visszatelepülő család számára ez jelenti a megélhetést. Nemzetközi és hazai donorok, többek között a Külgazdasági és Külügyminisztérium valamint a Hungary Helps Program jelentős támogatást nyújt a munkánkhoz. Igyekszünk minél több hosszú távú fejlesztést véghez vinni Irakban, ezzel is javítva a családok életkörülményein és támogatni őket abban, hogy saját hazájukban boldoguljanak.
Egyre súlyosabb nehézségekkel küzdenek azok, akik ingatlant szeretnének vásárolni vagy bérelni. Elsősorban Budapesten, de már a megyei jogú városok többségében is tarthatatlanná vált a helyzet a magas árak miatt, ezért a kormány a lakhatást elősegítendő tíz pontból álló csomagot dolgozott ki.
A Mandiner úgy tudja, meglesz az átlagos 12 százalékos minimálbér-emelés, de a részletekre csak holnap derül fény.
Megállapodást hozott az e heti egyeztetés a munkáltatók, a szakszervezetek és a kormány között.
Mutatjuk, kik igényelhetik!
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
Nyugdíjaskommandóról beszélt a Tisza Párt első embere.
Hatvanpuszta és Felcsút pedig egy-egy kiemelt egyéni szavazókörzet legyen, mert a tekintély adja a nemzet tartását a békerezsiharcban.
Nukleáris elrettentés, flották és bombázók – ez az a hely, ahol a Nyugat igazán tarthat Oroszországtól, mutatjuk, miért!
