be kell tiltani azokat a filmeket és műsorokat, amelyek az iszlám, illetve afgán értékrenddel szembe mennek.
Ennek megfelelően nincs helye olyan médiatartalomnak a közéletben, amely Mohamed prófétát bármilyen formában megjeleníti, s hasonló tilalom vonatkozik az iszlám vallás további prominens alakjaira is. A női műsorvezetőknek, riportereknek hidzsábot kell hordaniuk, s nincs helye a képernyőkön olyan műsoroknak, amelyekben férfi felsőtest szerepel.
“Ezek nem egyszerű szabályok, hanem vallásos irányelvek” - kommentálta a fejleményeket Hakif Muhadzsir, a minisztérium szóvivője. Hasonlóképpen igyekezett árnyalni a képet a talibán egy másik szóvivője is az EFE spanyol hírügynökségnek, nyomatékosítva, hogy nem kötelezettségekről, hanem ajánlásokról van szó.
Az USA csapatainak bevonulása előtti időkben a tálib vezetés egyre radikálisabb korlátozásokat vezetett be a médiában, amely oda vezetett, hogy az országban csak egyetlen rádiócsatorna, a Saría hangja sugározhatott, s az is csak iszlamista propagandát. Az ezt követő évtizedekben a sajtószabadság Afganisztánban legalábbis részben megvalósulhatott: a médiumok főleg saját gyártású bulvártartalmat és Törökországból, Indiából importált szappanoperákat sugároztak.
Ennek kapcsán Ayaan Hirsi Ali világhírű szónok és publicista az iszlamizmus radikális kritikusaként lapunknak októberben elmondta, hogy nehezen lehet azonosulni azok véleményével, akik “egy talibán 2.0-tól a tálib uralom könnyedebb, gyengédebb formáját várják.” Hirsi Ali szerint ugyanis az iszlám jog, vagyis a saría vezérelte kormányzás szerves részét képezi például a nők hátrányos és gyötrelmes diszkriminációja.