Hol van kevesebb nő: a püspöki karban vagy a feministák új kedvenc pártjának elnökségében?
Vajon a templomhoz hasonlóan étterembe se hajlandó belépni az öntudatos nő, mert a séfek között durva férfiuralom tapasztalható?
Erkölcstelen, ezért nincs helye az afgán televízióban a nőket ábrázoló szappanoperának és drámának - döntött az új tálib vezetés Afganisztánban. A döntés az előző tálib uralom hozzáállását idézi.
“Vallásos irányelvek” sorozatát bocsátották ki az afgán hatóságok vasárnap. Egyike ezeknek a nők médiajelenlétével összefüggő tilalom, amelynek értelmében az afgán a női színészek többé nem tűnhetnek fel szappanoperákban és drámákban. Gyanítható, hogy
De nem is az első: hasonló szerv működött az 1996 és 2001 közötti első talibán uralom idején Afganisztánban, amelynek tevékenységének eredményeképpen a nők lényegében a közélet margójára szorultak.
Emlékezetes, hogy Zabidullah Mudzsáhid, a talibán szóvivője néhány hónapja még arról igyekezett biztosítani a közvéleményt világszerte, hogy az Amerikai Egyesült Államok kivonulását követően felálló kormányzat szabadelvű megközelítést alkalmaz majd az olyan sarkalatos kérdésekben, mint a nők jogállása - már amennyire azt a saría, vagyis a muszlim jogrend megengedi.
Ehhez képest a mostani döntések arról szólnak, hogy
Ennek megfelelően nincs helye olyan médiatartalomnak a közéletben, amely Mohamed prófétát bármilyen formában megjeleníti, s hasonló tilalom vonatkozik az iszlám vallás további prominens alakjaira is. A női műsorvezetőknek, riportereknek hidzsábot kell hordaniuk, s nincs helye a képernyőkön olyan műsoroknak, amelyekben férfi felsőtest szerepel.
“Ezek nem egyszerű szabályok, hanem vallásos irányelvek” - kommentálta a fejleményeket Hakif Muhadzsir, a minisztérium szóvivője. Hasonlóképpen igyekezett árnyalni a képet a talibán egy másik szóvivője is az EFE spanyol hírügynökségnek, nyomatékosítva, hogy nem kötelezettségekről, hanem ajánlásokról van szó.
Az USA csapatainak bevonulása előtti időkben a tálib vezetés egyre radikálisabb korlátozásokat vezetett be a médiában, amely oda vezetett, hogy az országban csak egyetlen rádiócsatorna, a Saría hangja sugározhatott, s az is csak iszlamista propagandát. Az ezt követő évtizedekben a sajtószabadság Afganisztánban legalábbis részben megvalósulhatott: a médiumok főleg saját gyártású bulvártartalmat és Törökországból, Indiából importált szappanoperákat sugároztak.
Ennek kapcsán Ayaan Hirsi Ali világhírű szónok és publicista az iszlamizmus radikális kritikusaként lapunknak októberben elmondta, hogy nehezen lehet azonosulni azok véleményével, akik “egy talibán 2.0-tól a tálib uralom könnyedebb, gyengédebb formáját várják.” Hirsi Ali szerint ugyanis az iszlám jog, vagyis a saría vezérelte kormányzás szerves részét képezi például a nők hátrányos és gyötrelmes diszkriminációja.
Kép: A tálib hatalomátvételt követően egyre kevesebb nőt látni Afganisztán egykor zsúfolt közterein és piacain. Sardar Shafaq / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP
Dobozi Gergely