A gyerekvállalás elpusztítja a bolygót – a Spectator szerint

Tom Woodman a brit Spectator hasábjain írt véleménycikket arról, hogy a gyerekvállalás a legsúlyosabb klímapusztító tevékenység.

A szerző kifejti, hogy ő és felesége négy éve, a harmincas éveikben rövid ideig arra gondoltak, hogy gyermeket vállalnának. Néhány éjszakán keresztül, elmondása szerint arról álmodott, hogy atombomba-robbanások világítják be az eget, a föld megnyílik és hullámok csapkodják az ajtaját.

Woodman úgy véli, az emberek gyors ütemben teszik lakhatatlanná a bolygót.

– teszi fel a kérdést. Hozzáteszi: a klímaszorongása egyszerre melodramatikus és súlyos. De közvélemény-kutatások szerint nincs egyedül az álláspontjával, és a csökkenő születésszámok magukért beszélnek. A fenntartható népesség érdekében az egy nőre jutó 2,1 születésszám a megfelelő, ám a briteknél ez 1,74 volt 2017-ben, és most, négy évvel később pedig már csak 1,6 – a szerző szerint a bolygó jövője miatti aggodalmak is közrejátszhattak ebben.

Ez már valami, folytatja a szerző, hiszen a gyerekvállalás benne van az emberi pszichében, a gének továbbadása a biológiai oka, hogy megszületünk, és ezért akarjuk a szexet is – „már ha egyáltalán akarjuk” – teszi hozzá.

A gyerek nem vállalása olyan, mintha leszakítanánk magunkat a genetikai fáról – hogy szembe menjünk az emberi természettel. Woodman úgy látja, az ő és sokak számára

„Belül minden azt mondja, hogy legyen gyerekem, viszont minden külső hatás azt mondatja sokunkkal, hogy: ne!” Woodman szerint a szülőség vállalása a jövőbe vetett reményen alapszik, így erre természetesen kihat az, amikor a jövő reménytelennek tűnik.

A publicista tovább magyarázza álláspontját: minden új karbonlábnyom pusztító hatással van a világra: ha komolyan csökkenteni akarod a klímalábnyomodat, akkor nincs annál erősebb döntés, mint hogy nem vállalsz gyereket. Ha nincs autód, akkor évente 2,4 tonnának megfelelő széndioxid-ekvivalenst takarítasz meg. Ám

 – fejtegeti a Spectator szerzője. 

„Tehát egy gyerek vállalása sokkal több kárt okoz a bolygónak, mint minden repkedésed és steakfogyasztásod tenné – eltörli minden olyan klímabarát cselekedetünket, amit egyénenként egy életút alatt megteszünk” – fogalmazza tovább érveit.

„Egy gyerek vállalása a legsúlyosabb klímapusztító tevékenység” – szögezi le a brit publicista. A továbbiakban kifejti, hogy az ő életében a Föld népessége 5,2 milliárdról 7,8 milliárdra nőtt,

Woodman azt is levezeti, hogy ha lenne gyermeke, nem tudná őt megvédeni sem a hétköznapi, szülőket aggasztó veszélyektől, sem a „klímaösszeomlás” szerteágazó katasztrófájától, ami szerinte évről évre rosszabb lesz. „Ha lenne gyermekem, minden bizonyíték azt mondatja velem, hogy a klímaváltozás sanyargatni és korlátozni fogja őket, s éveket vesz majd el az életeikből. Nem tudom azt tenni, amit egy szülőnek tennie kellene: nem adhatok nekik jövőt, biztonságot és bizonyosságot, hogy minden rendben lesz; nem, ha minden épp összeomlik körülöttük. Legpozitívabb gondolataimban a legtöbb, amit remélhetnék, hogy a gyerekeim békében halnak meg, mielőtt a legrosszabb bekövetkezik – és ezt a magam számára is remélem.”