Drágán add a rendszámod: új háború készülődik Koszovóban?

Nyitókép: balkáni határhelyzet, előtérben koszovói különleges rendőri erőkkel, háttérben gyülekező szerbekkel (ARMEND NIMANI / AFP)

„Nekünk a béke mindennél fontosabb. 24 óráig fogunk Önökre várni, hogy Önök, mint NATO, reagáljanak. Csak ha ezek után is folytatódik a lakosságunk elleni pogrom, akkor fog Szerbia reagálni, és nem fogja megengedni azt, ami az 1990-es években és 2004-ben történt” – ezekkel a szavakkal

akit láthatóan megérintett a szerb-koszovói határ egy hete zajló válsága.

A szerbek hadseregüket készültségbe helyezték, erődemonstráció gyanánt szerb katonai repülők, helikopterek repültek a szerb-koszovói határ közvetlen közelében, tankokat és egyéb harci eszközöket is láttak a helyiek Koszovó felé gurulni.

A 90 százalékban albán Koszovó északi részén többségben lévő szerbek ugyanis egy hete blokád alatt tartanak két fontos szerb-koszovói határátkelőhelyet, Jarinjét és Brnjakot, miután Koszovó viszonozni kezdte Szerbia húsz éve folytatott gyakorlatát a rendszámokkal kapcsolatban: a Koszovóba belépő, szerb rendszámú autókról egy hete leszedik a koszovói határőrök a szerb rendszámot, és 5 euró ellenében 60 napig érvényes, ideiglenes koszovói rendszámot pattintanak fel a helyébe.

Koszovó szándéka a döntéssel teljesen egyértelmű, Albin Kurti miniszterelnök ki is mondta: azt javasolja, hogy

egymás rendszámainak leszedegetésével és a fizetős ideiglenes rendszámokkal.

A rendszámokon persze nem csak Koszovó és Szerbia élik ki hatalmi arroganciájukat – Moldovában is régi gyakorlat már, hogy az oroszok által megszállt, Dnyeszter-menti területről leginkább csak felségjelzést nem tartalmazó ideiglenes rendszámmal jöhetnek ki az autósok, piros-zöld-piros Dnyeszter-menti zászlóssal nem.

A rendszámok elismerése ugyanis egyenlő volna az őket kibocsátó ország elismerésével, s miután Szerbia nem ismeri el Koszovó létezését, logikus módon nem engedhet be határain egy szerinte nem létező ország zászlaját viselő játékrendszámmal felszerelt kocsikat. A szerbek viszont felháborodtak azon, hogy ugyanezt most Koszovó is eljátssza velük, hiszen ezzel ismét bizonyítja: létező, valós állam, amelynek ugyanolyan joga van más országok autósaival packázni, mint Szerbiának.

Komplikálja a helyzetet, hogy

– s mivel igyekeznek jelét adni annak, hogy az ország, amelyben élnek, számukra nem létezik, 80 százalékuk szerb rendszámú autóval közlekedik. Ez mindkét irányban fűti a konfliktust: a pristinai kormány a határátlépést lassító, ráadásul pénzbe is kerülő kellemetlenkedéssel igyekszik rábírni szerb állampolgárait, hogy legyenek kedvesek végre koszovói rendszámot hordani, azaz elismerni az ország létezését – a helyi szerbek viszont ezt nem csak érzelmi, de praktikus okokból sem szeretnék, hiszen akkor meg Szerbiába átlépve kellene átrendszámozniuk autóikat.

A dolgok még bonyolultabbá váltak azután, hogy a nagyjából 400 autóból álló koszovói szerb határblokád mellett egyéb atrocitásokra is sor került: ingerült állampolgárok megtámadtak két koszovói rendszámokat osztogató közlekedési felügyeletet is, Zubin Potok városában egyet felgyújtottak, Zvecanban egy másikat kézigránátokkal dobáltak meg. Az égő épület és a lezárt határ ugyanis felidézi a legutóbbi, 2011-es jarinjei határvillongás fájó emlékét, amikor is Koszovó embargót vezetett be szerb termékek ellen, melyre válaszul az észak-koszovói szerbek felgyújtották a határátkelőt. Akkor a koszovói különleges rendőrség, a Rosu vette vissza tőlük a határt, s most is őket vezényelték ki az érintett átkelőkhöz – Vučić számára az ő kivonásuk bármiféle tárgyalás előfeltétele.

Emellett nyilván nem segített a kedélyek megnyugtatásában, hogy a Rosu rendőrei vitába keveredtek a határon három koszovói szerbbel, és összeverték őket. „Észak-Koszovó páncélkocsikkal való teljes elfoglalását Pristina már hét napja végzi, és a nemzetközi közösségben mindenki gyanúsan csendben van” – nyilatkozta a szerb elnök, aki szerint „hirtelen mindenki aggódik, amikor szerb helikoptereket meg repülőket lát Közép-Szerbiában – gondolom, nem kellene létezniük, vagy nem szabadna felszállniuk, amíg Kurti vagy a nemzetközi közösségből valaki jóvá nem hagyja”.

Emellett természetesen azt is hangsúlyozta, hogy „Szerbia nem azért nem lépett Koszovó területére, mert Koszovót és Metohjiát ne tartanánk a saját területünknek, hanem mert az 1999-es kumanovói megállapodás és az azt követő döntések értelmében nincs ezt jogunk megtenni.” Nebojša Stefanović védelmi miniszter igyekezett katonai tekintetben is nyomatékot adni Vučić szavainak, úgy nyilatkozott, „védelmi felszereltségünk és harci eszközeink szakemberek kezében vannak. Senki nem merhet minket megalázni és ránk taposni. Szerbia ma jóval erősebb, mint tíz éve volt, bármelyik pillanatban képesek vagyunk az elnök parancsára megvédeni népünket.”

A szerbek mellett természetesen az albánok is igyekeznek masszírozni a nemzetközi közvéleményt, felhasználva minden olyan hívószót, amelyre az európai és amerikai külpolitika ugrik: Albin Kurti a közlekedési felügyelet felgyújtása miatti mély fájdalmában úgy nyilatkozott, a tetteseket „bátorította és támogatta a szerb autokrata rezsim, amely koszovói állampolgárokat használ fel arra, hogy nemzetközi konfliktust generáljon” – a hangsúly természetesen a nemzetközi szón van, meg az autokratán.

Edi Rama albán miniszterelnök világosan állást foglalt, szerinte „Koszovó szerb állampolgárait senki nem fenyegeti, sőt, a kormány fizeti a villanyszámláikat, ilyen semelyik más országban nincs, nem csak a Balkánon, de a világon sem”,

Koszovó elnöke, Vjosa Osmani szintén a nemzetközi diplomácia kedvenc szavaival dobálózva igyekezett felhívni a figyelmet a konfliktusra, idecitálva a Nyugat mumusát, az oroszokat: arra kérte a világot, „ne hagyja figyelmen kívül azt, ami világosan látható – egy orosz-szerb tendencát az Európai Unió és a NATO gyengítésére”. Hogy ennek a koszovói rendszámokhoz pontosan mennyi köze van, azt Osmani nem tisztázta.

Orosz részről hivatalos reakció nem hangzott el, ez egy háború kitörése szempontjából rendkívül fontos, mert a NATO-s békefenntartók jelenlétében Szerbia orosz támogatás nélkül nem merné megtámadni Koszovót. A legélesebb állásfoglalás a Gazeta nevű kormányközeli orosz lapban jelent meg, ahol Szergej Artyomov, a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (MGIMO) vezető Balkán-szakértője állt ki világosan Szerbia mellett, jelezve, hogy „Koszovóban egész nyáron megfigyelhetőek voltak a régióba visszatérő szerbek elleni támadások, melyek valóban szisztematikusak voltak”, illetve „Pristina hosszú ideje nem tartja be a magára vállalt nemzetközi kötelezettségeket”

A NATO koszovói békefenntartó missziója, a KFOR tegnap megerősítette őrségét Koszovó szerbiai határszakaszán, és sajtóértesülések szerint a határellenőrzés átvételére készül –

feladatuk 2008 óta a szerb-albán etnikai feszültségek féken tartása Koszovóban. Emellett az Egyesült Államok is bekapcsolódott a vitába: a héten a szerb és a koszovói fél terv szerint Brüsszelben találkoznak majd a helyzet rendezése érdekében Gabriel Escobar külügyi államtitkár jelenlétében.