Eddig egy női sebesültről lehet tudni.
Az aktivisták az elnöki palotához közel gyűltek össze, egyebek között „Mi nem a kilencvenes évek asszonyai vagyunk” feliratú táblákat a magasba tartva, utalva ezzel a tálibok korábbi, 1996-tól 2001-ig tartó kormányázására, amely során a nőktől szinte minden jogot elvettek, például nem járhattak iskolába, és az utcára is csak férfirokon kíséretében léphettek ki. Videófelvételeken az látható, hogy tálib fegyveresek és nők egy csoportja hevesen összevitatkozott, a képsorokon pedig több nő erősen köhögött, vélhetően könnygáz miatt.
Kabulban a nők második napja vonulnak utcára, hogy jogaikért tüntessenek, és hogy egyenlőséget és demokráciát követeljenek. A tálibok korábban azt közölték, hogy tiszteletben fogják tartani a nők jogait, elemzők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy Afganisztán új vezetői az iszlám szigorú, a nőkre nézve hátrányos értelmezését tartják a vallás egyedül autentikus tanainak.
Sír Mohammad Abbász Sztanikzai, a radikálisok egyik magas rangú vezetője a héten a BBC-nek azt nyilatkozta, nem valószínű, hogy az új kormányban nők is vezető tisztségeket kapnak majd, bár hozzátette, hogy „meglesz az ő szerepük is”.
(MTI)
Nyitókép: Bilal Guler / Anadolu Agency / AFP
Kalifátus létrehozását is követelték szombaton azon a hamburgi tüntetésen, amelyen ezren vettek részt. Olaf Scholz német kancellár szerint „következményekkel” kell számolni.
Amit az Egyesült Államokban látunk, arra nem volt példa a modern kori történelemben.
Nem akarták kiengedni a kormánypárti képviselőket.
Csak fenyegetnek, aztán sosem cselekszenek.
Százával zajlanak a letartóztatások, egy elnökjelöltet is elkaptak.
Talán most utoljára németül.
A szélsőjobboldali Mi Hazánk „családi” majálisán a résztvevők egy csoportja náci karlendítéssel pózolt.
Vona nem tudja, hogy Magyar Péter végül tartósan is része lesz-e a hazai közéletnek.
