Kabulban erőszakba fulladt egy nők jogaiért tartott tüntetés

" ahol a nöket a gyártoszalagokhoz, a politikába söt a hadseregbe kényszeritjük." KényszerítJÜK? Embertársam! Még mindig az a kényszerképzet ural, hogy te - férfi - csinálod a jó és rossz időt? TE, TI, nem "kényszerítitek" a nőket sem a gyárba, sem a politikába, sem a repülőgép pilótaűlésébe. ŐK azok, akik ott akarnak lenni, ahol a munkájukkal függetlenséget teremthetnek maguknak, döntéseket hozhatnak - másokkal együtt - a közösséget érintő ügyekben, és mint pilóták, elszakadhatnak az anyaföldtől:)) Tudod, mire kényszeríthet férfi nőt - a mi tájainkon, leginkább egy szubkultúrában? Prostitúcióra...de ott is az ócskábbja, trógerebbje - még ott sem a többség.

Ezeket az afgán nőket csodálom!

A fenti válasz ANNAMANNÁNAK ment.

Telitalálat, hogy ezt beidézted, annál is inkább, mert nyilvánvaló: az itt kommentelők többségének halvány fogalma sincs a közép-ázsiai ember karakteréről, vérmérsékletéről, életteréről, múltjáról-jelenéről. Megdöbbentő reakciókat lehet látni - és ijesztő primitívséget, sokat. Pontosan: ez az etnikumaiban és nyelveiben rendkívül összetett ország több időszakban és hullámban nagyon jelentős modernizációt élt meg, ami a felszínnél lényegesen mélyebbre hatolt. Valódi változásokat hozott a társadalomban, amelyek - nyomokban - a szovjet megszállás és Nadzsibullah meggyilkolása után, a tálib rémuralom ellenére is megmaradtak. Pozitív változások voltak ezek, amelyek az amerikai bevonulás első időszakától kezdve újra életre keltek. A fiatalok "belenőttek" abba, hogy nemre való tekintet nélkül tanulhattak, dolgozhattak, kapcsolatot tarthattak egymással, korszerű technikai eszközöket használhattak, nyelveket tanulhattak, európai módon öltözhettek. Felnőtt egy nemzedék, főleg a városokban, amely tudott már "ország"-ban is gondolkodni.. Tragikus, hogy nem az ő kezükbe kerültek a fegyverek, amelyekkel a távozóban lévő Amerika és Nato az ún. "afgán nemzeti hadsereget" felszerelte (az okaiba ne menjünk bele, látszólag egyszerűek, mégsem azok). Erre az országra törtek rá ismét a tálibok, újra a kora-középkorból. Most pedig itt tartunk. Elveszett egy történelmi esély: államot teremteni idegen csapatok jelenléte és gyilkos tálib fanatizmus nélkül. A Pandzsír-völgyi Sah Mahszúd pontosan ezért harcolt - mind a szovjet megszállás, mind a tálib sötétség ellen. Mostmár csak a fia tartja magát. Kérdés, hogy meddig.