A reményem az, hogy a világtörténelem utolsó szava nem a halál, nem a gyűlölet, hanem az isteni irgalom lesz – hangsúlyozta Moysés Azevedo, a Katolikus Shalom Közösség alapítója.
„Nem tudom, sikeresen és hatékonyan képviselem-e az evangelizáció ügyét, de minden erőmmel szolgálom Jézus Krisztust” – jelentette ki a Magyar Nemzetnek a Brazíliából indult Katolikus Shalom Közösség alapítója, aki az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson is tanúságot tett hitéről. Moysés Azevedo elmondta, hogy hagyományos katolikus családban nevelkedett, de gyermekkorában nem került elég közel Istenhez.
„Talán 12-13 éves lehettem, amikor azt mondtam apámnak, nem akarok többet misére menni, mert olyan, mintha múzeumba járnék. Apám erre azt válaszolta, hogy amíg a mi házunkban laksz, és nálunk hajtod álomra a fejed, addig minden vasárnap eljössz a misére. Megharagudtam, úgy éreztem, hogy korlátozzák a szabadságomat, de engedelmeskedtem. Nagyon rossz kedvvel, de legközelebb is elmentem a templomba, a misére. Utóbb derült ki, hogy apám nagyon jót tett velem, mert ennek köszönhetően megmaradt egy kapocs, egy láthatatlan fonál Isten és köztem” – emlékezett vissza.
Moysés Azevedo néhány évvel később megismert egy lányt, aki meghívta egy ifjúsági találkozóra a templomba. Tiltakozott, de a lány kötötte az ebet a karóhoz, így mégiscsak elment. Moysés Azevedo úgy fogalmazott: ott érezte meg először Isten végtelen szeretetét az oltáriszentség előtt.
„Én az Úr személyes szeretetét éreztem, ami megváltoztatta az életemet, és a templom többé nem múzeum volt a számomra. Az a hely lett, ahol találkozhatok a boldogsággal, aki maga Jézus” – hangsúlyozta. Hozzátette: ezután szerette volna ezt az élményt átadni más, szintén a boldogságot kereső embereknek, csak még nem tudta, hogyan tegye.
Már ez a Krisztussal való találkozás is nagy hatással volt a Katolikus Shalom Közösség későbbi alapítójára, de öt évvel később újabb életre szóló élménnyel gazdagodott. II. János Pál pápa 1980-ban Brazíliába látogatott, és a körzetének bíborosa megkérte Moysés Azevedót, hogy minden fiatal nevében adjon egy ajándékot a szentatyának.
– emelte ki.
Ezután az akkor alig húszéves fiatalember hosszasan gondolkodott, miként tehetne eleget a vállalásának. Akkor jött az ötlet, hogy nyit egy pizzériát, ahová mindig szívesen járnak a fiatalok. Azt találták ki, hogy a pizzáknak figyelemfelkeltő nevet adnak, például olyat, hogy Emmausz. S ha a vendégek rákérdeztek, hogy miért van ilyen neve egy pizzának, máris volt alapja a beszélgetésnek. Sokszor ezek az eszmecserék a pizzéria mögötti kápolnában fejeződtek be, ahol ki volt helyezve az oltáriszentség. Ennek köszönhetően nagyon sok fiatal átélhette azt az élményt, mint amit tizenhat éves korában Moysés Azevedo, s a közösséghez mind többen csatlakoztak, akik maguk is tanúságtevőkké váltak. Volt, akiből pap lett, mások egyedülállóként felszentelt testvérré váltak, megint mások családostól vállalták a küldetést.
Nyitókép: YouTube
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
A baloldal egyre távolabbról és a történésekről egyre inkább lemaradva nyalogatja sebeit.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Ő ma is, ebben a lelkileg kiégett, megcsömörlött és értékrendjében felbillent 21. században, az előttünk álló adventben is az ajtónk előtt áll és zörget.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
