A miniszter kiemelte: „azért lehet otthon egy szegedi Zentán, egy debreceni Nagyváradon, egy mátészalkai Szatmárnémetiben, egy mosonmagyaróvári Dunaszerdahelyen, mert
ugyanahhoz a nemzethez tartozunk, egy nyelvet beszélünk, közös a múltunk, közös a jelenünk, és azt akarjuk, hogy a jövőnk is közös legyen”.
És mikor kérdezzük meg – folytatta –, ha nem éppen Szent István ünnepén, hogy miként tehetjük megkérdőjelezhetetlenné ezt a nemzeti összetartozást. Hozzátette: megannyi történelmi tapasztalat és fájdalom övezi a szomszédos Szerbia és Magyarország útját, de szót kell érteniük, mert szomszédok. Egymás megértésében pedig a délvidéki magyarok játsszák a főszerepet.
„Nem adjuk fel, ami a miénk, hogy tudunk a saját utunkon járni”
Az elmúlt és az előttünk álló évtizedet a történelem minden bizonnyal bevési a mostani generációk emlékezetébe. „Azt, hogy a globális félelemkeltés korában mi, magyarok a Délvidéken és az anyaországban, de a szerbek, a lengyelek, a közép-európaiak sem hagytuk fásulttá, beletörődötté, kiszolgáltatottá préselni magunkat, nem térdeltünk le, amikor nem kellett, de bajtársi kezet nyújtottunk, amikor kellett. Az elmúlt években többen megtanulhatták, hogy velünk, magyarokkal Európában számolni kell, hogy nem adjuk fel, ami a miénk, hogy tudunk a saját utunkon járni, s ebben bizony vannak szövetségeseink” – részletezte.