Aki uralja a nyelvet, uralja a gondolatokat is

Az elmúlt hónapokban a gyermekvédelmi törvény, illetve annak európai visszhangja miatt sokan érintették a szexualitás és a társadalmi nemek (gender) témakörét. Kevesebb szó esett viszont arról, hogy maga a gender, mint politikai jelszó mégis hogyan szorította ki a biológiai nemet (angolul: sex) a mainstream nyugati kommunikációból, tudományos életből, illetve a jogszabályokból.

hiszen az „orwelli” megállapítás továbbra is időtlen tényként él: az, aki uralja a nyelvet, uralja a gondolatokat is. 

Murray Edelman amerikai politikatudós helyesen mutatott rá, hogy a jogi nyelv formálisan a rendezettséget tükrözi, mégis annak hivatalos alkalmazói – a jogászok – rugalmasan bánnak vele: ugyanannak a szövegnek az értelmezése hivataltól, időponttól, körülményektől és csoportérdekektől függően változik. Az ENSZ által jegyzett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az Európa Tanács által elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezménye, de még a 2007-ben aláírt Lisszaboni Szerződés sem „ismeri” a gender kifejezést. Ezen dokumentumokban még „sex” szerepel, amikor a nemek közötti egyenlőség megteremtését és a nemi alapú diszkrimináció elleni fellépést említik.

A Bizottság tavaly már külön LMBTQ-stratégiát is kiadott, a mainstreaming, vagyis a szexuális kisebbségek társadalmi elfogadtatása kiemelt célkitűzésként szerepel. Ez azt jelenti, hogy

Mindezt kommunikációs szinten összekötik egy szabadság és egyenlőség alapú érveléssel, amivel a problémakört közelebb viszik az emberekhez, a társadalom döntő többsége ugyanis az utóbbi két értékkel könnyebben azonosul. Ezért a stratégiában a célkitűzések nem jogok: az Európai Bizottság „az LMBTQ-egyenlőségért és szabadságért” küzd.  

Az Európa Tanácsban is hasonló irányvonal körvonalazódik. A Tanács által megalkotott Isztambuli Egyezményben például a biológiai nemre utaló szó csak egy helyen szerepel, míg a gender 27 alkalommal van említve. Ennek fényében nem meglepő, hogy sok állam – köztük Magyarország is – nem írta alá az egyezményt, hiszen az messze túlmutat az eredeti célkitűzésén, vagyis a nők elleni és a családon belüli erőszak felszámolásán. 

 A „gender” és a „sex” kifejezések összemosása azt a célt szolgálja, hogy az emberekkel elhitessék, a biológiai nemet is lehet spektrumszerűen vizsgálni – írja Debra Soh tavaly megjelent könyvében. A kanadai idegbiológiával foglalkozó kutató szerint a biológiai alapvetéseket nem lehet társadalomtudományi elméletekkel megcáfolni:

Sok nyugati országban a társadalomtudományokon belüli tudományos munka folyamatos öncenzúra mellett zajlik, és már nem számít egyedi esetnek, hogy a folyóiratok szerkesztői azzal a kéréssel dobnak vissza tanulmányokat, hogy a „sex” helyett a „gender” szót kell használni – írja Soh.

az amerikai CNN-től a brit Guardian portálig mindenhol a gender kifejezéssel találkozunk. A jog, a tudomány és tömegkommunikáció után pedig végül a mindennapokban is általánossá válik a szócsere, ezért terjed Németországban és Spanyolországban a gender-semleges nyelvhasználat, illetve ezért jelenik meg a harmadik nem az amerikai útlevelekben. 

A biológiai nem kiszorítása a tudományból, a jogból és a kommunikációból tudatos folyamat. A szócserével a bonyolult biológiai alapvetések leegyszerűsítése, összesűrítése könnyebbé válik,

ezzel pedig egy olyan ideológia születik, amely képes üzenetet átadni és csoportokat mozgósítani. Mindezt Nyugat-Európa már évtizedekkel előtt beláthatta volna, hiszen a baloldali nyelvészek, és maga Michel Foucault híres francia filozófus is a hatalom keresztmetszetén keresztül értelmezte a nyelvet.

ezért is kiemelten fontos, hogy a társadalmi nemek témakörét kommunikációs és nyelvészeti szemszögből is vizsgáljuk. Ez ugyanis az első lépés afelé, hogy egyre többen megértsék, a kulturális és jogi szabadságharc mögött valójában az Edelman által is említett politikai csoportérdekek állnak. 

A szerző a Mathias Corvinus Collegium (MCC) senior kutatója.