Díaz-Canel megválasztása az1959-es kubai baloldali forradalmat vezető Fidel-testvérek, Fidel és Raúl hat évtizedes kormányzását zárja le. Miguel Díaz-Canel 2018-ban váltotta fel Raúl Castrót a karibi szigetország államelnöki posztján, és széles körben számítottak a pártvezetői megválasztására is. Elnöki kinevezése óta hangoztatta a folytonosság fontosságát, és elemzők szerint nem várható, hogy változtatni fog Kuba egypárti szocialista rendszerén – írta a Reuters hírügynökség.
A Disznó-öböl beli invázió 50. évfordulóján jött a generációváltás
Díaz-Canel nem egy rögtönzés gyümölcse, hanem egy fiatalabb forradalmár átgondolt kiválasztása,
aki mindazzal rendelkezik, amit elvárnak a magasabb pozíciót betöltőktől” – mondta Raúl Castro pénteken a kongresszuson mondott nyitóbeszédében, amelyben bejelentette lemondását a párt vezetéséről.
„Április 19. történelmi nap” – emlékeztetett a párt a Twitteren.
Hétfőn ünneplik meg a Disznó-öbölbeli amerikai invázióban aratott kubai győzelem 60. évfordulóját.
Az ötévente tartott legmagasabb fórumon, amelyen a párt politikáját tekintik át és megválasztják a vezetőséget, háromszáz küldött vett részt Havannában.
Castro 2016-ban kezdte el a hatalomátadás folyamatát
A legutóbbi pártkongresszuson, 2016-ban Castro kijelentette, hogy ez lesz az utolsó, amelyen az úgynevezett történelmi nemzedék elnököl, amely a Sierra Maestrában harcolt az Egyesült Államok támogatta Fulgencio Batista diktátor megbuktatásáért.
Az új politikai bizottságnak nem lesz a tagja José Ramón Machado Ventura és Ramiro Valdes, a történelmi nemzedék két másik tagja.
Azt még nem jelentették be, ki váltja majd Machado Ventura kommunista ideológust a párt kettes számú vezetőjének székében.
Miguel Díaz-Canel már a Forradalom után született
A 60 éves Miguel Díaz-Canel a kubai forradalom után született.
Elnökké választásakor sokat írtak arról, hogy amikor vidéken élt, farmerben járt, kerékpárral járt dolgozni, és imádja a Beatlest, tabletet használ, a stílusa szemmel láthatóan modernebb, mint a Castro-fivéreké. Ő az első civil az ország és a párt élén a forradalom óta, de egész karrierjét a párton belül járta végig, lépcsőről lépcsőre, amíg eljutott a legfelsőbb tisztségbe.
Vidéki párttitkár, felsőoktatási miniszter, majd alelnök volt,
mielőtt a hatalmon lévő kommunista párt által kiválasztott parlamenti képviselők 2018-ban az elnöki tisztségre megválasztották.