Podjebrád György 1420-ban látta meg a napvilágot. Fiatalkorában még kevesen gondolták volna, hogy egyszer ő lesz Csehország első embere. György ugyanis – bár ősi cseh nemesi családból származott, s így eredendően katolikus neveltetésben részesült – tizennyolc évesen, miután Luxemburgi Zsigmondot Habsburg Albert váltotta a trónon, csatlakozott a huszitákhoz. Márpedig ellenük uralkodása jelentős részében küzdött az uralkodó. Podjebrád és a husziták a lengyel származású Kázmért látták volna szívesen a Cseh Királyság élén.
Ám ez utóbbi terv korántsem volt túl sikeresnek tekinthető, hiszen Albert Magyarországon is uralkodó fia, „Utószülött” László lett a király 1440-ben. A kiskorú uralkodó regnálása alatt eközben Podjebrád fokozatosan menetelt felfelé a ranglétrán, így először kapitány lett, majd 1444-ben a huszita párt vezetését is átvette. Az eretneknek nyilvánított mozgalom élén Podjebrád sorra halmozta a sikereket, így 1448-ben Prágából kiszorították a katolikus arisztokráciát és hivatalnokokat, és ők maguk vették át a vezetést.
Podjebrád az elkövetkező években egyre terjesztette ki a hatalmát, míg 1552-re elfogadták az országban kormányzónak. Trónra kerülését a véletlen is jelentősen megkönnyítette, ugyanis 1457-ben V. László magyar király miután elfogatta és kivégeztette Hunyadi Lászlót, Prágába indult, ahol azonban váratlanul meghalt.
Podjebrádot így 1458. március 2-án megválasztották cseh királynak,
a koronázásnak azonban ára volt. A katolikus püspökök nem voltak hajlandóak megkoronázni addig a huszita Györgyöt, ameddig nem tér át, és esküt nem tesz, hogy Csehországot is visszavezeti a római katolikus hitre. Podjebrád – akárcsak egy évszázaddal később a francia IV. Henrik – úgy döntött, hogy országa fővárosa, jelen esetben Prága, „megér egy misét”.